Az esősnek ígérkező időjárás sem tántorította el a HETI ÚJ SZÓ Baráti Köre (HÚSZ B.K.) mintegy másfélszáz tagját a tizenhetedik alkalommal megszervezett baráti köri találkozón való részvételtől. A Szent Gellért püspök emlékét őrző Ajtony, Csanád vezérek, Bartók Béla és Téry Ödön szűkebb pátriájában tett tartalmas utazás, a házigazdák szívélyes fogadtatásának köszönhetően, maradandó emlék lesz a résztvevők számára.

Szent Gellért püspök nyomában

A Csanádi Püspökség egykori székhelyén, a nagycsanádi római katolikus templom ódon falai között Ft. Bene Tamás helyi plébános ismertette a helyszín történelmi jelentőségét, betekintést nyújtva a Szent István-i korszak eseményeibe, a kereszténység meghonosításának körülményeibe. Ismertető előadásában a plébános kiemelte, hogy az idők változása ellenére, a történetírók ideig-óráig való, különféle ideológiáknak alá­rendelt tézisei ellenére, a történelmi tények állandóak, eb­ben a vonatkozásban a temp­lomban őrzött kőszarkofág is Szent Gellért vértanú, az első keresztény magyar király I. (Szent) István által alapított püspökség első vértanú halált halt püspöke végső nyughelye volt és bizonyos az eredete, annak ellenére, hogy egyes írástudók sokszor tettek kísérletet a tények ferdített magyarázatára. Hasonlóképpen Ajtony személyét és cselekedeteit koronként értelmezték a regnáló hatalomnak megfelelően… Marosvár, nagyőszi csata, Nagycsanád – megannyi helyszínei ezeréves történelmünk legelső – viharos – időszakának, amelyek a magyar államiság kialakulásáról, és meg­- erősödéséről szólnak. Szent István, Szent Gellért, Ajtony, Csanád vezér – megannyi személyiségei történelmünknek, akiknek élete és cselekedetei, áldozatai hozzájárultak e tájban a magyar élet megmaradásához, a keresztény hit megtartásához és megerősödéséhez. Az egykori történelmi Csanádi Püspökség első elöljárója életútját bemutató és a csanádi székesegyház történetére, illetve a környék történelmi eseményeire is kitérő érdekes előadásában Ft. Bene Tamás plébános számos kevésbé ismert adalékot osztott meg a nagyszámú hallgatósággal. Például, hogy a térségben a legelső iskolát itt alapították az egykori szerzetesi közösségben. Azt is kevesen tudják, hogy a csanádi impozáns templomban fogadták be és helyezték végső nyugvóhelyére 1290-ben az utolsó Árpád-házi királyként számon tartott IV. (Kun) László király testét.

Bizonyos, hogy a résztvevők számára a nagycsanádi római katolikus templom – amely mellett annyi­szor elhaladunk Magyarország felé való utunkban – ezentúl nemcsak az országút mentén álló templomi építmény marad, amely impozáns méreteivel lenyűgözi ugyan a szemlélőt, hanem történelmünk egyik figyelemreméltó helyszíne, ahol a magyarság, bár nem volt soha sem fölényben, történelemformáló erőt jelentett.

Bartók Béla szülőföldjén
                                       
Köszönet Velcsov Margitnak az előadásért                           Zsíroskenyér uzsonna
Csanád-Marosvárról Nagyszentmiklósra vezetett a baráti köri tagok útja. A látogatás bevallott célja volt, meg­ismerni a világhírű zongoraművész, zeneszerző és népzenekutató, Bartók Béla szülőhelyét és megtekinteni a város világhírű szülöttére és híres szülötteire emlékeztető emlékjeleket. A látogatókat a város híres házában – ahol maga Bartók Béla is többször megfordult és előszeretettel zongorázott a teraszán –, a Bisztray-házban fogadták a nagyszentmiklósi vendéglátók. Itt Velcsov Margit nyugalmazott tanárnő tartott tar­talmas, érdekfeszítő tájékoztatót az Aranka-parti város híres magyar szülötteiről. Részletesen ismertette a nagyszentmiklósi magyar közösség pél­daértékű kitartással felvállalt igykezetét a város híres szülöttei emlékének ápolása érdekében, és melynek eredményeként, ma több magyar vonatkozású emlékjel is látható a városban: a Jecza Péter által készített, 1993-ban felavatott mellszobor, a Nákó-kastély előtt 2015-ben fel­avatott, Aurel Gheorghe Ardelean szobrászművész által elkészített Bartók-kompozíció, szintén a város főterén látható Révai Miklós magyar költő és nyelvész, az első – 1783-ban kiadott – magyar nyelvű lap, a Magyar Hírmondó szerkesztőjének mellszobra, illetve gróf Nákó Kálmán és felesége Bobdai Gyertyánffy Berta egész alakos szobra. A környék jótevőjeként számon tartott főúr számos más, a közösség szolgálatába állított megvalósítás mellett, elhunyt neje emlékére Nagyszentmiklóson kórházat, Porgányon száz tanulót befogadni képes iskolát alapított, és felépíttette a híres Nákó-kastélyt. A tanárnő a közösség veszteségeire is kitérve ismertette, hogy a Nákó-kastély korszerűsítése és felújítása alkalmával összecsomagolt és remélhetőleg kon­zervált egykori Bartók-em­lékterem teljes anyagának újrakiállítására eddig hiába várt nemcsak a helyi magyar közösség, hanem a városba látogató, és a Bartók-kultusz iránt érdeklődő látogató is! A szülőház – téves – megjelölésén, és az említett emlékjeleken túl, a városban helye kel­- lene legyen egy Bartók-múzeumnak – fogalmazta meg az előadó a közösségi vágyat.

A Bartók házaspár, Béla és Zsuzsanna, Keresztúri Mária, Lepus Enikő tanítónő és a néptáncosok szülei közül verbúválódott lelkes csapatnak köszönetet mondva a szíves vendéglátásért újabb él­ményszámba menő látogatásra indult a népes temesvári csoport a nagyszentmiklósi templomba, ahol ft. Andó Attila lelkipásztor mutatta be a gróf Nákó Sándor által magánvagyonából felépített istenházát, és ismertette tör­ténetét, majd a templom alagsorában levő sírhelyeket tekintették meg.

A jelenkor rohanó világában élő embere, midőn lebotorkált az alagsorba vezető lépcsőfokokon, a maradandóság, az idő vasfogával és a történelem viszontagságaival da­coló állhatatosság látható je­lei­vel szembesülve tehette fel magának a kérdést: mi végre vagyunk a világon? A kérdésre az időutazásszerű élmény hatására, mindenki saját válaszát fogalmazhatta meg.

Irány, az ország legnyugatibb térsége!

A HÚSZ BK találkozó résztvevői ellátogattak az Óbéb térségében, a három országhatár találkozási pontjában emelt Triplex Confinium emlékműhöz

Óbében, a római katolikus templom kertjében emelt emlékműnél emlékeztek meg a HÚSZ BK találkozó résztvevői, a magyar turistamozgalom úttörőjéről, dr. Téry Ödönről, majd látogatást tettek az istenházában

A találkozó támogatásáért és a kifogástalan szervezés emlékére Ioan Bohăncanu, Óbéb község polgármesterének és Tóth Ede főszervezőnek Graur János, Faragó Borbálának, a Női Klub irányítójának pedig Szegedi Lajos, a Társaság alelnöke köszönetet kifejező oklevelet nyújtott át
A mai Románia nyugati csücske, benne a hármashatár térségével, a kultúrák és né­pek egyvelegeként igen színes lenyomata az együttélésnek. Nagycsanád az egykori Németcsanád és Rácz-Csanád ne­vű települések egyesítésével keletkezett, viszont a né­met és szerb lakosság mellett mindig néhányszázra – jelenleg valamivel több mint félezerre – tehető magyar, és Tria­nontól errefelé, egyre nagyobb számú román közösség is élt a ma mintegy ötezer lelket számláló településen. Óbesenyőn a hatezer körüli lakos közül nagyjából három­ezer a bolgárok, valamivel kevesebb a románok száma, és a hivatalos népszámlálás adatai szerint, több mint kétszáz magyar is él a községben. A gróf Keglevich Gábor emlékét őrző, egykor szinte kizárólag németek által lakott Keglevichházán, a jelenlegi, valamivel több mint félezer lakosból száznál több a magyar közösség lélekszáma, majd a nyugati határ felé közeledve, az Óbébhez tartozó Pusztakeresztúr az első magyar többségű település, ahol terített asztalok mellett örülhettek a helyi közösség vendégszeretetének a baráti kör tagjai. A teljesen felújított kultúrházban Ioan Bohăncanu pol­gármester köszöntötte a másfélszáznál is több részt­vevőt, kifejezve örömét afelett, hogy a helyi magyar közösséggel együtt­mű­köd­ve, a Tóth Ede által vezetett Pusztakeresztúri Gaz­dakör és a Faragó Borbála irányításával működő Női Klub lelkes tagságának részvételével si­került méltó keretet biztosítani a HÚSZ BK találkozónak. Hasonló gon­do­latokkal köszöntötte a résztvevőket Marossy Zoltán, Temes megyei RMDSZ-elnök is, aki a helybéliek példás együttműködését, összefogását méltatta. A közvetlen hangulatú rendezvény keretében adta át Graur János, főszerkesztő, a HÚSZ Baráti Kör elnöke az elismerő okleveleket mindazoknak, akiknek segítségével sikerült megszervezni a találkozót, nevezetesen: ft. Bene Tamás és ft. Andó Attila plébános, Velcsov Margit tanárnő, a Révai Egyesület, Ioan Bohăncanu polgármester, Tóth Ede, a gaz­dakör elnöke és a bográcsosfőző gazdaköri csapata, a Női Klub, a Nagyszentmiklósi Kékibolya Néptánccsoport val­amint Molnár Géza szobrász részére.
Köszönet illeti továbbá azo­kat, akik hirdetéseikkel hoz­zájárultak Baráti köri füzet évről évre történő kiadásához nevezetesen: Herczeg András – EGERIA, Szegedi Lajos – GALLPRINT, Farkas Imre – DROMF, Manga Levente – QUICK LUNCH, Tóth Julianna – MUNAX, Tamás Péter – TIFEL, Némedi Imre, BEGA-VÖLGYI FARM és a Mórahalmi SZENT ERZSÉBET GYÓGYFÜRDŐ tár­sasá- gok.
Graur János, a tagságot köszöntve megemlítette azok nevét is, akik az legelső garden party ünnepségen már je­len voltak, hangsúlyozva, hogy a társaság találkozóin 2002 óta évről évre azt ünnepelik, hogy – a közösség összefogásának köszönhetően – van Temesváron kiadott magyar nyelvű írott sajtója ennek a térségnek.


A pusztakeresztúri kultúrház színpadán a Bartók Béla és Lepus Enikő helyi oktatók vezetésével és Adorjányi-Szabó Nóra, illetve Szamfira Máté szakmai irányításával működő nagyszentmiklósi Kékibolya néptánccsoport mutatott be rábaközi és sárközi táncot, osztatlan sikert aratva.

A részt­vevők közül sokan vettek részt a Temesváron első alkalommal meg­szervezett Dóczy József Magyar Nóta Versenyfesztivál gálaestjén és a versenyzők közül hárman is HÚSZ BK tagokként voltak jelen a pusztakeresztúri találkozón, adott volt, tehát, hogy Dénes Ildikó a versenyfesztivál harmadik helyezettje Boros György és Fülöp Mihály – mindketten dicséretben részesültek – a magyar nóta varázslatos világába kalauzolják el a hall­ga­tóságot, melynek tagjai öröm­- ­mel csat­lakoztak az elő­adók- hoz. A tartalmas és sikeres találkozó megszer­vezéséért mondunk ezúton is köszöntetet Ioan Bohăncanu óbébi polgármesternek, Tóth Ede pusz­ta­keresztúri gazdaköri elnöknek, Faragó Borbálának, Süli Máriának, Horváth Annának, Baráth Ancikának, Horváth Ramónának, Süli Erzsébetnek, Hegedűs Évának és Pityunak, Bican Editnek és Au­relnek, Fazekas Erikának és Józsefnek, Tifán Júliának és Mártonnak, Tifán Katalinnak és Miklósnak, Fülöp Zitának és Mihálynak, Papp Saroltának és Ferencnek, Baráth Antalnak és Filip Brunónak a pusztakeresztúri baráti köri találkozó helyi segítőinek.

Az élmények záróakkordja: a nedves füvön elakadt buszt taszítani kellett