Mire e sorok megjelennek, már többszázan látták a Bánsági Vándorszínház idei produkcióját. A végvári bemutató láttán joggal jelenthető ki, hogy az u­tób­bi évtizedekben teremtett ma­gyar ér­tékek sorában mél­tó helyet foglal el a Bánsági Vándorszínház. A vándorok színházának útja Nagybodófalván kezdődött, a Mátyás Zsolt Imre által ren­dezett Plautus: Cassina című produkcióval, majd Petőfi Sándor: A helység kalapácsa című elbeszélő költeménye dramatizált vál­tozatán derül­hettek Bánság-szerte a nézők. Harmadik évben Rejtő Jenő szö­vegeire alapozott Rózsa, a lovag című produkcióval arattak sikert a vándorszínészek, következett Nóti Károly: Majd a Jegenye, “vándorszínházasított” klasszikus kabaréja, tavaly pedig Molnár Ferenc: Az ibolya című egyfelvonásos vígjátéka hó­dította meg a közönséget a régió tizenegy településén. Idén Pierre Barillet – Jean Pierre Grédy, A kaktusz virága című vígjátékát mutatták be a végvári piac­téren, né­pes közönség előtt. Mivel Benedek Levente grafikusművésznek kö­szön­­hetően a plakát joggal kelti fel a szemlélő kívácsiságát az­zal, hogy a vígjáték emblematikus tárgyi elemeit kis­sé meghökkentő közegben teszi közszemlére, magunk is meglehetősen nagy várakozással tekintettünk a bemutatóra! Amint a “szín­padon” is látható volt, az eredeti francia vígjáték többszörös átdolgozásának eredménye az idei produkció – ezt erősítette meg Orbán Enikő dramaturg is –, amelyet az alaptörténet Bánsági Vándorszínházra való átszabásával, az alapcselekmény idejének “kortalanításával”, új szöveg­részek és betétdalok beékelésével a ma­gyar vígjátékok világát meg­idézve hoz­tak létre Aszalos Géza, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze rendezésében. E helyen meg­hagyjuk a produkció további nézőinek az örömöt, hogy kiadósat derüljenek dr. Julien fogorvos, asszisztense Ste­phanie, szeretője-barátnője Toni, és az íróként “működő”, Igor történetén előrebocsájtva, hogy a szöveg, a zene, a technika, a rendezés, az ala­kítás és a szabadtéri környezet harmonikus ötvözésével, Albert Alpár ismét remek díszletével – figyelemre méltó, ahogy megoldották a játéktér ismételt átalakítását, meg nem törve a cselekmény fonalát! – maximális ötletességgel sikerült tartalmas előadással megörvendeztetni a nagyérdemű közönséget. Mivel, képletesen fogalmazva, im­már elindult a Bánsági Ván­dorszínház “szekere”, Aszalos Géza színművész-rendezőt kérdeztük meg, elégedett-e azzal, ami a színpadon volt látható?
“Erre számítottam, ugyanis az alkotási folyamat alatt igazi csapattá csiszolódtak a kollégák, jól vették a darab ritmusát, végig “benne voltak” a darabban, minden a helyén volt és gördülékenyen peregteg a jelenetek. Meggyőződésem, hogy a napok teltével – további tizenhét fellépés vár rank! – ez az előadás már csak jobb és jobb lesz. Hozzátartozik eh­hez a műfajhoz a nézőtéri gyermekzsivajgás, egy-egy traktor vagy más munkagép, netán motor­kerék- pár néha beledübörög a produkcióba, ahogy ez a bemutató alatt is megtörtént, de mindezek mellett a színészkollégák teljesítménye dícséretre méltó. A háromhetes intenzív próba­-fo­lya­mat ismét megerősített en­gem abban, hogy itt Végváron minden együtt van a sikeres felkészüléshez, valahogy az utóbbi öt év alatt összenőttünk az itteni emberekkel, és bízunk abban, hogy a továbbiakban sem változik ez a helyzet. A tavalyi turnét követően átgondoltuk a Bánsági Ván­dorszínház helyzetét, és en­nek következtében intéztünk felhívást az előadásokat be­fogadni szándékozó települések irányába. Bevált az elképzelésünk, ugyanis idén lesz az eddigi legtöbb, három megyében összesen tizennyolc fellépésünk!”
Daróczi Klarissza, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem végzős szín­művészetis hallgatója született színésznőhöz méltóan, nagyszerűen alakította a talpraesett, tisz­tességes, becsületes, gondoskodó és … reménytelenül szerelmes asszisztensnő, Stephanie szerepét. Láthatóan jól érezte, jól érzi ma­gát a színpadon. Elmondta, hogy tudatosan készült gyer­mekkora óta a színészi pályára, a vándorszínházi létet és az intenzív próbafolyamatot kitűnő lehetőségnek tartja a fejlődésre, “ a kö­vetkező tizenhét nap mi­att izgulok kissé, hiszen minden este játszani kell, végül is a játékkal nincs gond, viszont előreláthatólag a vándorlás, ki- és bepakolás lehet fárasztó – mondta a fiatal színművész. – Viszont mindent felülír a színpadon töltött másfél óra, midenért kárpótol a játék. Bevallom, hogy eddig nem volt alkalmam megformálni ilyen típusú karaktert, de nagyon jól éreztem magam e szerepben, és ez segített ab­ban, hogy viszonylag könnyen “felépítsem” a szereplő alakját.”
A vígjáték másik női főszereplőjét Antóniát, Julien doktor fiatal szerelmét, Stan Krisztina Tímea, volt diákszínjátszó, a csíkszeredai Sapientia Tudományegyetem PR és kom­munikáció szakos diákja keltette életre. Elmondása szerint, a színpad nem volt idegen számára, a Bartók diákszínpados múltja segítette abban, hogy megtalálja a legjobb megol­dá- so­kat a hiteles alakítás érdekében. “Az elején kissé feszélyezett az, hogy kollégáim mind színészek, vagy színi hallgatók, de a közös munka során megszűnt a feszültség, belerázódtam, és magával sodort az alkotási folyamat. Antónia alakja vegyes érzelmeket tá­maszt, Julien doktor fia­tal szerelme kész a visszavonulásra amikor úgy gon­dolja, hogy egy család egysége szűnik meg miatta, és mindent megtesz an­nak érdekében, hogy szerelme kitartson “felesége” és “családja” mellett… Az énekes részek jöttek be nekem igazán, a betétdalok nagy részét ismertem, nem volt nehéz ráhangolódnom.”
Mihály Csongor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház szí­nésze Antónia barátja, Igor szerepében jeleskedik, és immár hatodik “vándorszínházas” évadját éli meg. Nemes egyszerűséggel kérdez vissza, ugyanakkor válaszol is az összes lehet­séges kérdésre: “Lehet mást csinálni a nyár folyamán, mint Vándorszínházat?” Molnár Rudolf, há­rom éve végezte színi tanulmányait, most a kolozsvári Állami Magyar Szín­ház munkatársa. Első alkalommal vesz részt a Bánsági Vándorszínház pro­dukciójában. Elmondása szerint a kőszínházbeli munkához viszonyítva, ez a lazább, de pörgősebb kö­z­ös munkafolyamat, teljesen más, rengeteg új él­ményt biztosít és ennek is köszönhető a csapat kialakulása – ami meggyőződése szerint a színpadon is tükröződik! “Kihívás volt a két nagyon különböző karakter megformálása (Julien doktor kissé léha gyer­mekkori barátját, és egyik igen idős páciensét alakítja Molnár Rudolf – szerk.), volt kellő tapasztalatom ugyan, de mégis volt mit tanulni e szerepekből is!”
Egy évnyi kihagyást kö­vetően ismét örömmel láthattuk Julien doktor sze­re­pében a vándorszínház “színpadán” Hodu Pétert, jelenleg a budapesti Vígszínház munkatársát. “Ez a negyedik vándorszínházas nyaram, és mindig meglepődöm, mennyire felgyorsul a idő, mennyire hamar eltelik a tömény, élményekkel teli három hét és az azt követő napok, amikor minden este másutt lépünk fel. Nekem ez nagyon bejön, élvezem ezt a színházi formát, számomra szere­lem- színház a vándorszínház. Julien doktor típusa a francia vígjátékok egyik jellegzetes alakja, számomra egy­fajta kutatási lehetőséget biztosított ennek az alak­nak megformálása, fel kellett ku­tatnom magamban azokat az elemeket, amelyeknek alapján életre kelhetett a szerelmes orvos. Istennek hála, találkoztam már eh­hez hasonló, mégis merőben más szereppel, és örü­-lök annak, hogy mindez ellenére próbára tett, vakarhattam a fejem eleget, amíg huszonhét éves fejjel megtaláltam a legjobb meg­oldásokat annak érdekében, hogy az ötvenes évei­nek vége felé közeledő szereplőt a lehető leghitelesebben megformálhassam.”
A Bánsági Vándorszínház Pierre Barillet – Jean Pierre Grédy, A kaktusz virága című előadását az alábbi településén tekinthetik meg:
ÚJMOSNICA – ma, augusztus 2., péntek, 20 óra – református parókia udvara;
MÁRIA­FÖLDE – augusztus 3., szombat, 19 óra – Magyar Ház udvara;
PUSZTAKE­RESZ­TÚR – augusztus 4., vasárnap, 20 óra – kultúrotthon;
NAGYSZENTMIKLÓS – au­gusztus 5., hétfő, 20 óra – Máltai ház udvara;
KIS­IRATOS – augusztus 6., kedd, 21 óra – kultúrház;
KISJENŐ – augusztus 7., szer­da, 20 óra – kultúrház;
ZERIND – augusztus 8., csütörtök – kultúrház, este 21 óra;
ARAD – augusztus 9., péntek, 20 óra – Jelen ház;
NAGYBODÓFALVA – augusztus 10., szombat, 21 óra – templomudvar;
SZAPÁRYFALVA – agusztus 11., vasárnap, 21 óra – kultúrház;
ÓTELEK – augusztus 12., hétfő, 20 óra – kultúrház.
(Szabadtéri helyszínek ese­tében, amennyiben az idő­járási körülmények kedve­zőt­lenek, a helyi kultúrott­honban kerül bemutatásra az előadás.)
Csak biztatni tudunk mindenkit, nézzék meg az előadást, érdemes!