Méltóságteljes szertartás és rendkívül né­pes részvétel mellett helyezték örök nyugalom­ra nt. Fazakas Csaba Temesvár-belvárosi lel­kipásztor földi porsátorát a vöröcsárdai református temetőben. A búcsúztatáson részt vettek a temesvári magyar közösség számos tagja mellett, a Temesvári Református egyházmegye lelkészi kara és világi tisztségviselői, a helyi politikai és civil szervezetek veze­tősége, magyar intézmények vezetői. Végső búcsút vettek a tragikus hirtelenséggel elhunyt lelki­pásztortól a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetősége. A Szentírásból merítkező búcsúztatójában Ft. Csűry István püspök Isten és az Ő földi szolgálóinak szoros közösségéről szólt, rávilágítva a mindenkori szolgálók hűségére. “A bűneset óta a gonosz világ Krisztus feltámadásáig tartott, de Isten gyermekeinek azután is kemény harcot kell vívni a gonoszság új és egyre változatosan éledő dia­bolikus erőivel szemben. Ebben a küzdelemben vannak áldozataink, szívet tépő veszteségeink, elmond­hatatlan károsodásaink. Pró­batétel a javából, ami­kor nagy tudású bajtársat, optimizmussal teli jövőépítőt veszítünk el. A bűnös világban kényszerű veszteségeink előhozzák a fájdalmas kísértéssel teli mondatot: a mi vétkeink annyira halálosak, hogy nem folytathatjuk a bűnös világban a küzdelmünket, és hol van a megbocsájtás feltétlen szeretete?
Nem juthatunk a félelelem ilyen mélységére, sőt éppen itt és most kell megfogalmaznunk Fazakas Csaba urnája mellett, hogy Krisztus elfedezte minden vétkünket, de mert áldozatul esünk a bűnös világ halálos sebosztásának az azt jelenti, Krisztus semmihez sem hasonlítható áldozata mellett voltak és lesznek ilyen emberi áldozatok is. Krisztus Jézus hűséges katonáit kiszbadítja, még pontosabban értelmezve az apostol szavait: kiragadja az övéit! Nekünk nagy fájdalommal jár ez a mennyei tett, mert először és mindeneket elhalványítva csak a magunk vesztesége uralkodik. Nincs, akit tiszteltünk, akit szerettünk, akinek szolgálatában részesedtünk! Pedig azt is meg kell értenünk, hogy őt kiragadta Isten abból a gonosz világból, amelynek következő óráját sem ismerjük, nemhogy a bekövetkező eseményeket. Mi nem tudjuk, hogy mi elől menekülnek meg, akik a mi tudásunk szerint hamar és megmagyarázhatatlan váratlansággal mennek el.
Mi nem engedhetjük el testvérünk kezét egyszerű belenyugvással és hasznosnak tűnő közhellyel, mert ennek így kellett lennie. Mi hitvallással tekintünk eddigi útjára és a még általunk nem látott, de remélt holnapjára, úgy hogy Istennek akarata teljesült! Hitvallásunk, hogy akár élünk, akár halunk az Ő dicsőségét fogjuk hordozni. Bár adná Isten, hogy sok ilyen nemes lelkű katonája legyen ezen a földön, majd az általa kijelölt helyen.”
Az esperesek kollégiumát, amelynek nt. Fazakas Csaba több évig vezetője is volt, nt. Rákos Jenő espres képviselte, aki beszédében az egyházkerületben végzett, a hitre alapozott áldásos munkáját méltatta.
A szertartáson részt vettek és fejet hajtottak az elhunyt lekipásztor, közeli munkatárs, a temesvári közélet megbecsült személyisége emléke előtt a több lelkipásztorral együtt a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye, az Evan­gélikus Lutheránus Egyház, az Unitárius Egyház képviselete, akik nevében Ft. Pál József Csaba megyéspüspök méltatta nt. Fazakas Csaba közösségépítő munkáját, melynek alap­ja volt végig a ökuménia és közös célja volt a közösségek hitbéli megerősödése, Isten országának terjesztése. Az évfolyamtársakat képviselve nt. Forró László egyházkerületi főjegyző emlékezett, majd a minden élők útján eltávozott közeli, megbízható és kitartó, állandóan tevékeny munkatársra emlékezett Halász Ferenc, volt RMDSZ-elnök közvetlen hangvételű búcsúztató beszédében, emlékeztetve azokra a megvalósításokra, amelyek hosszú távon a bánsági magyar közösség gyarapodását és megtartását szolgálják.Nt. Bódis Ferenc, a Temesvári Református Egyhzámegye esperese, nt. Katona Gyula békési, és nt. Juhász András csongrádi esperes búcsúbeszédükben szintén az örökké tevékeny, kezdeményező, a közös rendezvények megvalósításában felmerülő akadályokat legyőző, mindig tevékeny, a jövőt tervező egyházi és közösségi tisztségviselőre emlékeztek.A búcsúztatási szertartás ünnepi hangulatának megteremtéséhez járult hoz­zá Szabó Dóra Cintia, szegedi operaénekesnő, aki citerakísérettel előadott Fazakas Csaba által kedvelt dallal búcsúzott. Erdei József előadóművész Márai Sándor Halotti beszéd című versének előadásával, majd Fall Ilona színművész, Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című lenyűgöző hatású versével búcsúztak. Dallal vettek végső búcsút nt. Fazakas Csaba lelkipásztortól a Hindrich Séndor által irányított Szabolcska Mihály gyülekezeti énekkar és az általa alapított dettai Galaj énekkar tagjai.
Kosztolányi szavaival búcsúzunk magunk is:„…Édes barátaim, olyan ez épen,/ mint az az ember ottan a mesében. /Az élet egyszer csak őrája gondolt, /mi meg mesélni kezdtünk róla: “Hol volt…”, /majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt /s mi ezt meséljük róla sírva: “Nem volt…”