Sokszor mondjuk, de közösségünk jelenlegi helyzetéből adódóan nem lehet eleget hangsúlyozni: csak az vész el, amit elengedünk, azt veheti  bárki el tőlünk, amiről lemondunk.
A fenti gondolat jegyében értékelődik fel az Erdei Lajos elnök által irányított Losonczy István Hagyományörző és Sportegyesület és a köréje csoportosuló sok-sok segítő értékmentési törekvése. Az egyesület nem csak elődeink hadászati tudását ismerteti meg és adja át a fiatalabb nemzedékeknek, hanem célként tűzte ki épített örökségünk, emlékjeleink mentését is. Közöttük az újbesenyői honvédemlékmű megmentése és a hősi halottak tisztelete is az egyesület tagjainak szívügyét képezi.
A ’90-es évek legelején, az akkori turistaegyesület lelkes önkéntesei kezdték el keresni az újbesenyői határban az emlékművet, amely az 1849. augusztus 9.-i vesztes csata hősi halottainak állít emléket. Elindultak és bokorról bokorra járták a határrészt, amíg egy kökényrengetegben ráakadtak a megromlott állapotban ugyan, de még álló emlékműre. Néhány éven keresztül nemzeti ünnepeink alkalmával néhány lelkes önkéntes, kerékpáros túra  keretében helyezett koszorút a honvédemlékkőnél, majd az egyesület megalakulását követően a Losonczy István HSE vette gondozásába azt, és lépésről-lépésre, hosszas utánajárással, egyeztetések végtelen sorát követően sikerült valamennyire védelmet biztosítani az emlékműnek. Az eltelt évek alatt a rendszeresen megtartott ünnepségek mellett szakemberek irányításával sikerült megerősíteni a talapzatot, ezáltal kiegyenesíteni és restaurálni a megdőlt márvány-obeliszket. Sikerült elérni azt is, hogy a szántóföld tulajdonosa/bérlője legyen tekintettel és ne szántson az emlékoszlop közvetlen közelében.

A fenti előzmények mellett szerveztek a temesvári csata 175. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepséget Újbesenyőn, amely a helyi önkormányzat munkájának eredményeként, a nemrég felújított i római katolikus templomban hálaadó szertartással kezdődött.
A szentmisét ft. Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános celebrálta, aki arra emlékeztetett: történelmünkben a nagy események mögött veszteségek állnak. „Mi is azért jöttünk ide, hogy egy vesztes csatára emlékezzünk, de ha megnézzük, a kereszténységünk alapja is egy veszteség: Jézusnak a keresztje. (…) Amikor az ember az életét Istenért, a jóért veszíti el, abból mindig élet, jövő fog származni” – mondta Szilvágyi Zsolt, Máté evangéliumából Jézus szavait idézve: „Mindaz, aki értem elveszíti az életét, megtalálja azt.” (…) Mi 175 évvel ezelőtt látszólag nagyon veszítettünk, de mindig a történelem és az idő dönti el, ki az igazán győztes. Úgy emlékszünk az itt elesett 54 honvédra, hogy nem vesztesek voltak, hanem hősök!” Az igehirdetés zárásaként Szabó Abigél a Boldogasszony anyánk kezdetű régi magyar himnuszt adta elő, meghatóan és szívhez szólóan.
A temesvári csata lefolyását dr. Vass László, a szegedi 3-as Honvéd Zászlóalj vezetője ismertette, előrebocsátva, hogy az 1848–49-es szabadságharc a Habsburg-ház elleni felkelésként indult, majd a Habsburgok sikeresen összeveszítették a magyarokat a románokkal, a szerbekkel és a tótokkal, ami részben polgárháborús helyzethez vezetett. „Ez minden nemzetiség számára nagyon sok vérveszteséggel járt, és nagyon súlyos sebeket ejtett, amelyeket máig viselünk” – mondta dr. Vas László, aki részletesen felidézte a 175. esztendővel ezelőtti eseményeket.
A megemlékezésen részt vett Tamás Péter, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulja, aki rövid köszöntőjében köszönetet mondott az újbesenyői polgármesteri hivatal és a helyi közösség képviselőinek a rendezvény támogatásáért.
Az újbesenyői határban 1905-ben felállított emlékművet és a korabeli ünnepség részleteit  Erdei Lajos egyesületi elnök mutatta be felidézve a három méter magas, carrarai márványból készült obeliszk kétnyelvű (magyar és német) feliratát: A szabadságharcz hőseinek 1848–1849. Itt nyugszik a szabadságharc 54 névtelen hőse, kik 1849. aug. 9-én e helyen lefolyt csatában haltak meg hazájukért. A névtelen hősök emlékét megörökítették Újbessenyő község lakosai 1905 évben. Az újbesenyői (német) lakosok által közadakozásból emelt emlékművet Kaffer György kőfaragó mester készítette, és a Fliess Péter földbirtokos adományozta területen állították fel.

A rendezvény ünnepi hangulatának megteremtéséhez járultak hozzá az újszentesi Bozsó Margit aki ‘48-as dalokat énekelt, Makkai Gergő és Bozsó Margit a Kormorán együttes Harangok dala c. szerzeményénel előadásával. Doda Enikő, Rácz Eszter, Harkai Gabriella és Bozsó Margit citerakísérettel korabeli katonadalokat adtak elő. A templomi megemlékezés során díszőrséget álltak a szegedi és kecskeméti honvéd hagyományőrzők, valamint a Vitézi Rend Nagykárolyból, Szatmárnémetiből, Szegedről és Törökbecséről érkezett képviselői.
Az emlékműnél szervezett koszorúzáson a kegyelet koszorúit helyzeték el a Losonczy István HSE, a Butykos néptáncegyüttes, a Bánsági Kárpát Egyesület, a Bartók Béla Elméleti Líceum képviselői. A hősök emléke előtt hajtottak fejet és koszorúztak Magyarországról a szegedi 3-as Honvéd Zászlóalj képviselői dr. Vass László hagyományőrző ezredes vezetésével, a kecskeméti Honvéd és Huszár Hagyományőrző Egyesület képviselői Szkenderovics Zoltán vezetésével, illetve a szegedi Sorgyalog Hagyományőrző és Kulturális Egyesület és a Meritum Egyesület képviselői. Koszorúval adóztak a hősök emlékének a Nagykárolyi és Szatmári Vitézi Rend széke képviselői, Délvidékről, Törökbecséről a helyi Vitézi Rend és Szegedről a Csongrád vármegyei Vitézi Rend képviselői.
A további tervekről Erdei Lajos egyesületi elnök számolt be, hangsúlyozva és méltatva az összefogást, amelynek kösöznhetően létrejöhetett a csata 175. évfordulója alkalmából szerevzett ünnepség. “ Az utóbbi fél évszázadban kicserélődött Újbesenyő lakossága, a svábok visszatelepültek Németországba, már csak néhány család él a megnövekedett lakosságú községben. Örvendek, hogy mégis elfogadták a helyiek, a románság képviselői, a római katolikus svábok és magyarok a meghívásunkat, és részt vettek ezen az ünnepségen. A jövőben is, a honvéd emlékkő tervezett rendbetételi munkálatait csak velük közösen leszünk képesek megvalósítani. Ion Goșa polgármester is bizonyította, hogy nem csak szóval, de tettekkel is mellettünk van. Ez a szép templom az önkormányzat munkájának eredményeként újult meg, és a kultúrházat is a rendelkezésünkre bocsátották. A honvéd emlékmű felújításában sokat köszönhetünk Simonfi Sándornak, akinek hozzám hasonlóan szívügye ez a felújítás, valamint a restaurálási munkálatok elvégzéséért Antal István újszentesi vállalkozónak, aki lecsiszolta az emlékkövet és újrafestette a betűket. – mondta Erdei Lajos.
Az elnök ismertette az egyesület további terveit is: egy korabeli képeslep alapján helyreállítanák az emlékművet eredetileg védő és díszítő kovácsoltvas-kerítést, illetve egy emléktábla elhelyezését is tervezik, amelyen az obeliszkre vésett szöveg román, angol és esetleg olasz nyelvű fordítása szerepelne. További tervük az, hogy a helyi római katolikus plébánia felújított épületében, ahol helytörténeti múzeumot terveznek berendezni a helyiek, egy a temesvári csatáról megemlékező, a körülményeket részletesen bemutató  emlékszoba, emléksarok is helyet kapjon.

Makkai Zoltán