Miután lecsendesedett a vá­lasz­tá­sok „vihara”, a politikai élet kezd visz­szatérni a megszokott kerék­vá­gás­ba. Míg a válasz­tások utáni első héten jóformán üres volt a Parlament parkolója, ezen a héten már ismét alig le­he­tett par­kolóhelyet kapni. Majdnem minden me­gyéből talál­hatott az ember legalább egy rend­szám­táblát, de a kö­zös bennük az volt, hogy mind a „bu­karesti par­kolási szabályokat” alkalmazták: nem az számít, hogy hol van kijelölve a parkolóhely, hanem az, hogy hol fér el az autó, lehetőleg legközelebb a be­já­rathoz. Egy kül­ső látogatónak már a parkoló látványa is sejtetheti, hogy mi vár az épületen belül.
És valóban furcsa látvány várja azt, aki belép az épü­letbe. Már a bejáratnál a tipikus romániai portás fogadja, aki unottan tölti ki a belépési igazolványokat és nem hajlandó útbaigazítást adni. A biztonsági őrök olyan hozzáállással ellenőrzik le a látogatókat, mintha ők tennének szívességet azzal, hogy beengedik. A liftes nénik már fásul mosollyal kérdik meg, hogy hányadik emeletre kíván menni a látogató, és azzal vissza is tér­nek a gobelinjeikhez. (Komoly iparággá nőtte ki magát a parlamenti liftes nénik által készített go­be­linekkel való kereskedelem.) Ha az ember a gyű­lés­terem eme­le­tére kell menjen, akkor nagy eséllyel tele lesz a lift saj­tósokkal, akik egy egész tévé-stúdiót ci­pel­nek m­a­guk után. Nem egyszer történt meg, hogy a lifteket el­foglaló televíziós felszerelések miatt késtünk el a gyű­lésekről. És az sem újdonság, hogy a po­litikusok után rohanó sajtósok fellökjenek valakit a folyosókon. A kedves látogatóval esetleg az is megtörténhet, hogy vendéglátói elviszik a híres parlamenti éttermekbe. Ahol köztudottan nagyon olcsó az étel. Két étterem van a Parlamentben. Az egyikről azt szoktam mondani a vendégeimnek, hogy olcsó, de rossz. A másikról pedig azt, hogy rossz, de drága. Választani lehet, szabad a gazda.
Ilyen és hasonló hangulatképek közepette indult újra a munka Románia Parlamentjében. És ugye a po­litikusokról eddig egy szó sem esett. Ez azért van, mert sajnos ezen a héten nem sok említésre méltó dolog történt. Hiába van tele a parkoló, a Dâmboviţa partján egyelőre még nem fúj a munka szele. Sajnos ez a hangulat juttatja oda ezt az országot, ahol most van.