Balogi Ferenc könyve tartalmas, ér­de­kes, sok régmúltra vonatkozó és új adatot, magyarázatot foglal magába. A szerző szülőfalujának, Nagybodófalvának állított maradandó emléket azáltal, hogy felkutatta és egybefűzte a tele­pí­téstől napjainkig terjedő időszak dokumentumait, írásos bizonyítékait. Ám, ezeknek nem a puszta felsorolásáról van szó, hanem elemezve és szakszerű ma­gyarázatok keretében kerülnek az olvasó asztalára, egyben bevonva, magával ránt­va őt is a helyzetekről, történésekről szó­ló vitába.
A szerző nem történész szakember, de nagyon jó megfigyelő, alapos elemző és emlékező is egyben. Előtte többen is meg­próbálkoztak, az idők folyamán, elsősorban értelmiségiek, lelkipásztorok, tanáremberek, hogy helytörténeti munkát írjanak falujukról, Nagybodófalváról, ahol éltek és dolgoztak. A sok leírt adat és összegyűjtött tárgyi hagyaték csak el­vét­ve és töredékében látott nyomda­fes­téket. A jelen könyv kapcsán ismét elő­­- kerültek az asztalfiókokban sárguló jegy­zetek, kéziratok, ma már megannyi csa­ládi ereklye, felelevenítve az em­lékeket, az idősek ismét elmondhatták, amire még emlékeztek, összegyűjt­ötték, hányadjára (?), a féltve őrzött fényképeket, iratokat és még sorolhatnánk. Mindez, a szerző átfogó mozgósításának és kitartásának köszönhetően, azért, hogy minél teljesebb kép születhessen a hajdani telepes bánsági magyar falu tör­ténelméről, mindennapi életéről, sike­rei­ről, megpróbáltatásairól és hanyatlásáról.
Mindent, amit annak idején írtak, az akkori társadalom gazdasági, szociális, kulturális, de főleg politikai ritmusához kellett igazítani, ami miatt, sok esetben, visszájára fordult a mindennapok reali­tása. Az emberek párhuzamos, mondhatni kétlaki életet éltek és mindenben az ú.n. nemzeti, előírt elvárásoknak igye­keztek megfelelni, akár látszólag is. Balogi Ferenc itt is érzi, hogy pontosítani kell. Állítja, hogy úgy kell felidézni és elmondani a múlt dolgait, eseményeit, ahogy azok voltak, ahogy megtörténtek, a létező és fellelhető hagyatékok szel­le­mében, tanulságul a mának. A hajdani írásokat kordokumentumoknak tekinti, fel­karolja és beilleszti írásába, hiteles levél­tári dokumentumokból, oklevelekből szár­mazó adatokkal, információkkal, no, meg a személyesen átélt helyzetek bemutatásával bővíti ki azokat. E szakszerű háttérmagyarázatok adják a könyv erős­sé­gét, tartását, kikezdhetetlenségét.
A könyvön végigvonul egy nagyon is érthető, értelemszerű, felfokozott han­gulat. A történelem viszontagságai, visz­szásságai, a kisemberek élet diktálta ten­niakarása, de a mindenkori hatalommal szembeni tehetetlensége, a remény­kedés izgalma és a sok esetben ki­- számíthatatlan események és fordulatok sokasága alakítják azt az embertípust, aki talpon tudott maradni a megpróbáltatások közepette. Neki mesél, magyaráz, érvel, bizonyít és bemutat a szerző. Nagy meggyőzőerővel. Ez az ember lehet bodófalvi, de más vidékről való is, de mindenképpen magyar ember, akinek sajátos sors jutott a Kárpát-medencében. Ezekből az emberi sorsok gyöngy­fű­zé­réből alakul ki, ezekre alapozódik Balogi Ferenc történetírása. A szöveg, a bemutatott helyzetek, a tények, az ese­mények dinamikájának alaposan átgondolt értel­mezése jellemző a szerző gondolkodásmódjára. Az analízistől a szin­tézisig, a hamis adatoktól, a kétes értel­mezésektől a sokszor bántó igaz­ságig, minden fellelhető a sorok között s ezen a dialektikus érvelésen át érvényesül a szer­ző hely- és helyzetismerete, dokumentációjának valódisága, hitele, sze­mé­lyi­sége, jobbító szándéka, kiegyen­sú­­lyozottsága, őszintesége, vitatkozó kedve, elfogultsága, mesélőkészsége, humora, jövendölése.
Nem utolsósorban, a folyamatos emlékezés és emlékeztetés is feltett szán­dékként tettenérhető a könyvben. Azok­nak a hajdani bodófalviaknak az emlékét szeretné megőrizni, akik egy életen át sorsközösségben élték mindennapjaikat. A szerző vitázik és érvel is ellenállhatatlanul, lendületesen, a már megtörtént, sorsdöntő események kapcsán, az első és második világháború, Trianon és más békeszerződések, a gyulafehérvári „nagy” nemzetgyűlés, vagy akár a ma­gyar tannyelvű tanítás elsorvasztása kapcsán. Szinte ügyvédként hadakozik azért, hogy ha már nem tudja megváltoztatni a sors menetét, legalább érthetően, egyszerűen, felfogható szavakkal emberi közelségbe hozza azokat a sarkalatos pontjait az életnek, amelyek mély személyiségformáló, vagy inkább torzító, nyo­mot hagytak, esetünkben a bodófalvi ma­gyar emberek életében, a nemzeti tragédiát. Tiszta vizet önt a pohárba. A tisztánlátást segíti elő olyan témák kap­csán, amiket elhallgattak, vagy elferdítve jutottak a köztudatba, pedig emberi sorsok függtek tőle és függnek, sajnos, ma is. A könyv legfontosabb vonásának tartjuk az őszinte hozzáállást, az összehasonlítás készséget, a realitás alapjára támaszkodó vitaszellemet, a sorsformáló dokumentumok többnyelvű bemutatását, a könyvészet alaposságát, az emberek, ahol csak lehetett, nevesítését, a füg­ge­lékek, magyarázatok hozzáadását, amelyek által, szinte házszámig menően, tá­jékozódhat az olvasó a nagybodófalvi faludinamikáról.
Ezért e könyv egy fontos alapkő a bánsági helységkutatásban, erre lehet építeni, továbbgondolni, kibővíteni, hozzáadni, újragondolni, új adatokkal fel­vértezni. Mit is? Az igazságot, az őszinte szót a nagybodófalvi emberek sorsáról, múltjáról és jelenéről, de bízván állítjuk, hogy az itt felsorolt adatok és admi­nisztrációs módszerek bemutatása, értel­mezése az összes bánsági magyar telepes falura is bizonyos mértékben érvényes, vagy érvényes lehetne, ha valaki megírná történetüket.
Dr. M-Kiss András