A címben idézett gondolat a Gerhardinum Katolikus Líceum végzőseinek ballagásán hang­zott el, a XI. magyar tannyelvű osztály növen­dékei búcsúztak így a maturandusoktól.
Az iskolai ünnepséget áldozócsütörtökön, má­jus 29-én tartották. Az egykori neves Piarista Főgimnázium folyosóján ismét felcsendült a régi diákdal, Gaudeamus igitur, miközben a ti­zenkettedikesek osztályról osztályra járva kö­szön­tek el az alma matertől.
A Gerhardinum Líceum régi hagyománya, hogy a ballagás nem csupán az iskolai kicsen­getést jelenti. A végzősök szüleik, családtagjaik és barátaik kíséretében a piarista templomba vonultak, hogy hálaadó szentmise keretében is elbúcsúzzanak nevelőiktől, társaiktól.
A liturgiát msgr. Dirschl Johann általános helynök celebrálta. A vikárius beszédében arra hívta fel a ballagók figyelmét, hogy az iskola által nyújtott tudás és keresztény nevelés a jövőben is szilárd alapot képez a fiatalok éle­tében. A végzősöket magyar nyelven üdvözlő ft. Kocsik Zoltán spirituális pedig arra tért ki, hogy a felnőttkor küszöbén álló fiatalnak, ami­kor kikerül az iskola biztonságot nyújtó falai kö­zül, meg kell tanulnia felelős döntéseket hozni. – Többé nem fogtok négyes vagy tízes osz­tály­zatot kapni, ti alakítjátok az életeteket olyanra, amilyenre kívánjátok. Ne feledjétek, hogy a leg­nagyobb kincs a nyugodt lelkiismeret, amikor azt mondhatjátok: én megtettem mindent, amire erőmből telt – fogalmazott ft. Kocsik Zoltán spirituális.
Az ünnepi liturgia szép mozzanata volt a végzősök búcsúja az iskolától dallal és szóban, ily módon is megköszönve tanáraiknak és neve­lő­iknek, Jánosi Tímea és Nüszl Erzsébet osz­tályfőnöknek az eddig kapott gondoskodást, út­mutatást, a temesvári Püspökségnek pedig a sok­rétű támogatást, amelyben az eltelt négy esz­tendő alatt részesültek. Végül a ballagók átadták az iskola kulcsát a következő tanév tizenket­tedikeseinek.
Végezetül Jakab Ilona tanárnő, a Gerhar­dinum Líceum igazgatója lépett mikrofon elé, hogy elköszönjön eddigi növendékeitől: – Az iskola arra törekedett, hogy felfedje a bennetek rejlő csodát. Most rajtatok a sor, hogy felfedez­zétek, milyen csodák rejtőznek bennetek. Ne le­gyetek felszínes emberek, felszínes keresztények és felszínes magyarok. A feladat itt és most, hogy emberként, katolikus keresztényként és magyar­ként megálljátok a helyetek. Sík Sándor költő szavaival kívánom nektek: „Embernek lenni! / Csak-embernek, semmi egyébnek, / De annak egésznek, épnek, / Föld-szülte földnek / És Isten-lehelte szépnek!”
Amint azt a végzősök megfogalmazták, az érettségi után mindenki elindul a maga útján. A címben idézett gondolat mellett fiatalabb társaik még egy jókívánságot intéztek hozzájuk: „Az itt szerzett tudás megerősít benneteket. Kívánunk sok sikert, és azt, hogy azzá váljatok, akivé válni szeretnétek”.
S.E.