A vadászatról is általában igen­csak megoszlanak a véle­mé­nyek, sokan egyszerűen gyil­kolásnak, az ember ősi ösz­tönei kiélésének lehetőségét lát­ják a legtöbbször védekezni képtelen állat feláldozásában, má­sok mindenféle misztikus elemekkel fűszerezett, kitűnő sza­badidős foglalkozásnak tart­ják a vadászatot, melynek fo­lyamán szervesen ötvöződik a természet szeretete, megis­me­ré­se és ápolása a fejlett tech­ni­ka vívmányainak alkalmazásá­val. Tény, hogy Temes megyé­ben a hivatalos adatok szerint a megyei halász- és vadászegye­sü­let tagsága közel háromezer tagot számlál. Az idei, hatodik al­kalommal megszervezett Va­dász­napon a megye legtöbb va­dászklubjából érkeztek képvi­se­lők, akik az elmúlt esztendő eredményeit mutatták be az ér­deklődőknek, és különböző ver­senyeken, vetélkedőkön vet­tek részt. Kicsiben a teljes Bán­ságot tükrözték a Vadásznap részt­vevői, hiszen a román va­dászok illetve a dinnyési vagy szerb­szent­mártoni szer­bek mel­lett, jól megfértek egy­mással pél­dá­ul a törökszákosi, rudnai, nagy­őszi vadász­klu­b­ok­hoz tartozó ma­gyar társaik, de ott voltak a nagy­komlósi és kisbecskereki német, óbese­nyői bolgár, vagy bretyei ukrán nemzetiségű tár­saik is, ezért a román nyelvű mel­lett helyen­ként magyarul, szerbül vagy né­metül folyt a diskurzus. Né­pes vadásztár­sa­ság érkezett a vajdasági Szerb­cser­nyéből, akik trófeáik mel­lett, a fi­gyelemfelketés érde­ké­ben be­mu­tatták a mezőgaz­da­sági te­vékenység mindenáron való fo­kozása során használt vegysze­rek miatt elpusztul vad­állo­mány legszebb példányai­nak trófeáit is. Hagyományt be­tartva vendégeskedett Temes­vá­ron immár sokadik alka­lom­mal a Csongrád megyei Va­dász­klub egyesület számos tagja, akik Dorogi Géza elnök vezetésével érkeztek temesvári vadásztársaikhoz. Érdeklődé­sünkre az elnök elmondta, hogy nyolc éve tart az együttmű­kö­dés a két testvérmegye vadá­szai között, alkalmanként ellá­to­gatnak egymás rendezvé­nyei­­re és megosztják tapaszta­la­tai­kat. “A Csongrád megyei vadászterületeken leginkább az apróvadak – fácán, nyúl és mások – élnek, fővadnak az őz­bak számít, de az utóbbi évek­ben szerencsére megtelepedtek a vaddisznók is, ma ebből a vad­ból is viszonylag népes a po­puláció, és a szarvas, ame­lyet eddig váltóvadként tartot­tunk számon, mostanában meg­­telepedett több részén a megyének, és legjobb tudásom szerint húsz és harminc közötti az évente kilőtt szarvas­bikák száma. A vadászklubunk tag­sága is részben vadász, de az évente megszervezett közös vadászat mellett, évente több al­kalommal szervezünk kultu­rá­lis vagy hagyományápoló kö­zösségi, vagy szakrendezvénye­ket. Idén őzet lőttem, de a húsz éve rendszeresen szervezett har­­gitai vadászataimon lőttem más nagyvad mellett ezüst­ér­mes vaddisznót is. Sőt volt olyan harcedzett re­me­tekan, a­melynek a nyakában hat töl­tényt találtunk, vélhetően éve­kig élt ezekkel együtt.”
Preszner Sándor, Csong­rád megyei va­dászati felügyelőtől a Csong­rád megyei vad­állo­mány helyze­téről ér­dek­lődtünk. „Elő­zete­sen el kell mondanom, hogy a va­dászatra, vadgaz­dálkodásra vonatkozó magyar­or­szági jog­sza­bályok az európai átlagosnál szi­gorúb­bak, mi ezek betartá­sát felügyeljük. A ha­tás­körünkbe tar­tozó va­dászok eddigi te­vékenységét híven tük­rözi, hogy megyei szinten eddig több mint ezerhatszáz ba­kot bíráltunk, a legje­lentősebb egy hétszáz grammos fizető súlyú bak volt. Csongrád me­gyében a teljes va­dászati idényben mint­egy háromezer ba­kot lőnek ki. Őzvad tekin­te­tében megyénk igen előkelő he­lyen áll, benne van az első háromban.”

A Vadásznapon a többszáz résztvevő között az újmosnicai illetőségű Györfi Tibor család­jával együtt évente részt vesz a rendezvényeken. A temessági va­dászklub tagja, idén őzhús­ból készült pörköltet főzött a klubtársaknak és azoknak, akik az igazi magyar ízesítésű pör­költre voltak kíváncsiak. A va­dász elmondta, hogy a vadásza­tok mellett, tevékenységük fontos részét képezi a vad­gaz­dálkodás, a vadállomány meg­óvása, ápolása, és ennek érde­ké­ben szerte a megyében a tagság télen etetők elhelye­zé­sével, és vadetetéssel, nyáron ivóvíz biztosításával, kősó ki­helyezésével járulnak hozzá a vad­állomány megtartásához, mert a gondozás híján, a vadak elvándorolhatnak élelemben, vízben gazdagabb területekre. A közhiedelemmel ellentétben a vadászok nem csak azok a pus­kás, marcona alakok, akik minden mozgóra rálőnek és ak­kor boldogok, ha minél több vért látnak– mondta Györfi Tibor – ők gondoskodnak az állomány jó állapotáról, és a leg­megfelelőbb szinten való tartásáról is. Mindehhez ko­moly képzésen vesznek részt rendszeresen a vadászok, két évig csak „inaskodnak”, majd ez­után vizsgáznak, a fegyver­vi­seléshez többek között pszicho­lógiai alkalmassági felmérésen is kötelezően részt vesznek és évente lövészeti vizsgát is tesz­nek. A hobby költséges voltáról az újmosnicai vadász legfelső határnak a csillagos eget hatá­rozta meg, mindenképpen egy lőfegyver néhány száz euróért megvásárolható, a vadak kilö­vé­si ára és az éves tagdíj is megfizethető.  (m.z.)