12 Oct 2017
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Kelemen Hunor szövetségi elnök ünnepi beszéde Aradon (részletek)
…Minden nemzedéknek meg kell vívnia a maga szabadságharcát. Minden nemzedék elé tornyosulnak olyan kihívások, amelyek veszélybe sodorják az egyén és a közösség szabadságát. És ahol veszélybe kerül a szabadság, ott veszélybe kerül az emberi méltóság is. Teljes emberi életet szabadság nélkül, méltóság nélkül nem lehet élni. Ahol nincs szabadság, ott előbb-utóbb az önkény fog gyökeret ereszteni – az ezerarcú önkény, amely minden korban és minden társadalomban könnyen fölüti a fejét.
Minden nemzedéknek megadatott az, hogy megvívja a maga szabadságharcát, így a mi nemzedékünknek is…Ha azt mondjuk, hogy 168 év, amióta leverték a magyar szabadságharcot, és kivégezték az aradi vértanúkat, az a 168 év már csak nyolc nemzedéknyi idő. Szinte karnyújtásnyira vannak tőlünk ezek az emberek, szinte karnyújtásnyira van tőlünk ez a nemzedék. Látjuk arcukat, ismerjük hangjukat, olvassuk azt, amit papírra vetettek, tudjuk, hogy mit gondoltak, tudjuk, hogy hová helyezték el magukat és nemzetüket a világban, és tudjuk a legfontosabbat. A szabadságot keresték az önkénnyel szemben… Az általuk képviselt szabadságeszme pedig még közelebb van hozzánk. Bennünk él. Sok évtizednyi elfojtás után még erősebben tör a felszínre, ápolja a 1848–1849-es nemzedék emlékét… És aztán itt van egy másik szám a mi életünkből, a mi múltunkból. Száz év Romániában… hogy mit jelent ma szabadnak lenni… Egy nép, egy nemzet akkor szabad ma is, ha szabadon dönthet arról, hogy milyen utat követ, hogy mit választ az előtte álló lehetőségek közül. És mindezt úgy teszi, hogy nem sérti, és nem korlátozza más népek és más nemzetek hasonló módon elképzelt szabadságát, hisz a szabadság felelősség is egyben… És igaz ez egy nemzetrészre is, egy olyan nemzeti közösségre, amely saját akaratán kívül számbeli kisebbségbe szorult, de nyelvét, kultúráját, identitását meg kívánja őrizni… ezt ígérték nekünk közel száz évvel ezelőtt, amikor sorsunk többségiből kisebbségivé fordult… erre várunk száz esztendeje… 2017-ben is erre az ígéretére emlékeztetjük a román többséget, és ötödik nemzedékként mondjuk, hogy párbeszédre van szükség, az ígéretek betartására várunk, és rendezni kívánjuk állam és nemzeti kisebbség, többség és kisebbség viszonyát… Azt kellett tapasztalnunk, hogy amikor a nyelvhasz- nálati jogok gyakorlásában a parlamentáris demokrácia eszközeivel, törvénytervezettel kívánunk tiszta helyzetet terem- teni, és előremutató megoldást találni, akkor a román politika ettől mereven elzárkózik. Elutasítja a párbeszédet, még csak nem is hajlandó kompromisszumot keresni, hanem az erő szavával – ami ma nem ágyú, nem fegyver, nem bitófa, hanem a többség szavazata –, egyetlen felelőtlen mozdulattal, egy kézfelemeléssel lesöpri az asztalról a mi kérésünket… Ez így nincs jól. Ez így nincs rendben… Egy magabiztos többség, egy erős nemzet nem viselkedik így a vele együtt élő kisebbségekkel…azt kérjük, hogy maradhassunk közösségként szülőföldünkön magyar emberek… Mert ma ez a mi szabadságharcunk. Ez a mi nemzedékünk feladata. Nem arra szegődtünk, hogy ideológiák közül válasszunk. Nem arra szegődtünk, hogy a belpolitikai csatározások között egyensú- lyozva egyik vagy másik oldalt erősítsük…Mi azt vállaltuk, hogy a magyar közösség érdekeit képviseljük, a parlamentáris demokrácia eszközeit használjuk, az érvek erejére támaszkodunk, és azokra az értékekre, amelyek mindannyiunkat gazdagabbá tesznek. Néhány nappal ezelőtt a parla- mentben a román többség ezt utasította el… A mi felelősségünk az, hogy legyen egy ötvenegyedik nemzedék, amely folytatja a sort, hogy legyen egy kilencedik nemzedék, amely itt majd emlékezni fog az aradi vértanúkra, és legyen meg az a hatodik magyar nemzedék is, amely a Kós Károlyék által elkezdett munkát továbbviszi Erdélyben, Partiumban, Bánságban, minden egyes olyan vidéken, ahol ebben az országban magyar emberek élnek
Wesselényi Miklós szavait kölcsönözve: nem hátrálunk meg!
Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt közös megemlékezést tartott nemzeti gyásznapunkon, október 6-án.
Idén is Szacsvay Imre, az 1849-ben kivégzett országgyűlési jegyző, bihari követ emlékművénél gyülekezett a sajnos évről évre kevesebb emlékező. A Sebes-Körös menti Ezredévi emléktéren Moldován Gellért Lajos, a Néppárt nagyváradi elnöke mondott bevezető szavakat, majd szólásra kérte föl Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét. Európai parlamenti képviselőnk beszédében elmondta: nosztalgiával és csalódottsággal gondol vissza a kommunista diktatúrát követő újrakezdésre, a rendszerváltás hőskorára, amikor szoros közösségbe vonta a váradi és az egész erdélyi magyarságot az ünnep öröme és gyásza, amikor tömegek demonstrálták, hogy megszűnt az ünneplés tilalma, s visszanyerve a szabadságot erőt merítettünk hőseink, mártírjaink példájából, hitéből a cselekvésre, a változásra, a megújulásra. Mostanra viszont ünnepeink megfakultak, elerőtlenedtek, üres szólamokkal házalnak a felkapaszkodottak, politikai korteskedésbe fojtva a legnemesebb alkalmakat is. Szilágyi Zsolt, az EMNP országos elnöke érthetetlennek mondta, hogy a román többségi nemzet vezetői száz évvel Trianon után is félnek a szabadságunktól – attól, hogy anyanyelvünkön tanulhassunk, hogy a közigazgatásban azt használjuk, hogy magunk döntsünk a dolgainkban. (Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája közleménye alapján)
Temesvári főhajtás
Temesváron az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc hőseiről városunk magyar közössége idén is Klapka György honvédtábornok szülőházánál emlékezett meg. Az aradi vértanúk előtti főhajtáson Fazakas Csaba, az RMDSZ Temes megyei szervezetének kulturális alelnöke köszöntötte a rendezvényt jelenlétükkel megtisztelő vendégeket, a Szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium igazgatóját, pedagógusait és diákjait, Temesvár alpolgármesterét, Farkas Imrét, illetve a szépszámban jelenlévő megemlékezőket, az oktatási intézmények vezetőit és a civil szervezetek tagjait. Klapka György honvédtábornok, Komárom legendás védőjének temesvári szülőházán található emléktábla megkoszorúzása előtt Molnár Ádám, a Gerhardinum Katolikus Líceum tanulója elszavalta Reményik Sándor Ahogy lehet című versét, a temesvári megemlékezésen hagyományosan jelen- lévő szegedi gimnázium művészeti csoportja színvonalas előadással emlékezett meg az aradi vértanúkról.
Halász Ferenc történelemtanár, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke beszédében emlékeztetett az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc körülményeire, a szabadságsze- rető magyar nemzet egész Európának példát mutató bátor magatartására és vezéreinek a legmagasabb áldozatot vállaló hősiességére. Hangsúlyozta Temesvár szülöttjének, Klapka Györgynek a szerepét, aki még a forradalom leverése után is, amint azt Kossuth Lajoshoz írt levele is bizonyítja, igyekezett továbbvinni a forradalom eszméjét. Hasonlóképpen emlékeztetett a vérta- núk legmagasabb katonai rangú hősére, a szintén temesvári származású Kiss Ernő ezredesre. Az osztrák megtorlásnak temesvári vonatkozása az a szégyenszobor is, amelynek alapkövét 165 évvel ezelőtt tették le, de amelyet a kiegyezés után a város központjából a Lippai úti temetőbe száműztek. Ennek a visszahelyezési szándékáról szerencsére a mai városvezetés végül lemondott – állapította meg Halász Ferenc. Az 1849-es megtorlás tanulsága kapcsán a szónok hivatkozott azokra a történelmi dátumokra, amelyek bizonyítják, hogy a magyar nemzet, amelyet már az osztrákok rebellis nemzetnek tituláltak, végül az elveszejtésére irányuló törekvések ellenére mindig fel tudott állni. Ennek a magatar- tásnak bizonyítéka többek között a 1989-es romániai forradalom, amelyet szintén a magyar közösség tagjai indítottak el. Végül Halász Ferenc reményét fejezte ki, hogy a jövőben nem kell fegyverrel harcolni azért, hogy a megmaradásunkat garantáló jogaink biztosítva legyenek.
A piarista templomban ökumenikus áhítattal folytatódott a megemlékezés. Graur János
Megemlékezések Aradon
Október 6. előestéjén a Ioan Slavici Színházban került sor az Állami Filharmónia ünnepi hangversenyére. A hangverseny műsorán kizárólag csak Erkel Ferenc operaművei szerepeltek. A koncert előtt Jakab István, az országgyűlés alelnöke mondott ünnepi beszédet. A Dorin Frandeș vezényelte koncerten szólistaként fellépett Kászoni Annamária (Bécs) és Szerekován János (Budapest). A népszerű dallamokra felépített hangverseny az István, a király nyitányával kezdődött és a Bánk nagyáriájával zárult. Óriási, az elhangzott számokat többször is visszatapsoló siker volt.
A gyásznap ökumenikus gyászmisével kezdődött. A minorita templomot megtöltő közönség előtt Msgr. Fodor József, a nagyváradi püspökség általános helynöke celebrált misét. Nagyhatású prédi- kációjában a magyarság 1100 éves történelmének sorsfordulóit emelte ki, népünk pozitív szerepét hangsúlyozta a jelenkori Európa haladásának előmozdításában: 1848-ban, 1919-ben, 1956-ban.
Délben, a Megbékélés parkban sok száz aradi és vendég hallgatta a felcsendült román és magyar állami Himnuszt. A Szabadság-szobor Egyesület ez alkalommal Aradra hívta a megye magyar tannyelvű iskolái gimnáziumi tagozatainak diákjait is, közülük 436-an meg is jelentek. Az ünnepségen jelen volt és beszédet mondott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Íjgyártó István, a külügyminisztérium államtitkára, Jakab István, az országgyűlés alelnöke, Zákányi Botond, a magyar kormány bukaresti nagy- követe, Kiss László ezredes, a bukaresti magyar nagykövetség véderő attaséja, Traian Cresta, a magyar parlament kisebbségi szóvivője. A helyi állami szervek részéről Gheorghe Falcă Arad polgármestere (Bognár Levente és Călin Bibarț alpolgármesterrel együtt), Iustin Cionca, a megyei tanács elnöke, Florentina Horgea megyei prefektus vett részt a megemlékezésen. Az ünnepi beszédeket (Georghe Falcă, Íjgyártó István, Florentina Horgea, Faragó Péter) követően a két kormány, a politikai pártok, helyi állami szervek, a társadalmi és civil szervezetek, vallásfelekezetek, iskolák képviselői meg- koszorúzták a Szabadság-szobrot.
Délután, a Vesztőhelyen különböző vallásfelekezetek papjai közösen imádkoztak, Király Árpád kanonok, marosi főesperes felolvasta a kivégzettek nevét, majd áldását követően a gyászzene akkordjaira sok tízen helyezték el koszorúikat az emlékmű talapzatán. Egy anyaországi iskola diákjai pedig mécseseket gyújtottak az obeliszkhez vezető lépcsőkön. Magánkezdeményezésre felhangzott a Székely himnusz is.
Este, a megemlékezések zárásaként, a belvárosi minorita templomban ünnepi hangversenyt rendeztek, amelyen fellépett a Nemzeti Énekkar, az Angélika leánykar, valamint az Aradi Állami Filharmónia zenekara. Az est műsorán Oláh Tibor és Kodály Zoltán kórusművei szerepeltek. Ujj János
A Losonczy István Hagyományőrző és Sportegyesület tagjai 2017. október 5-én megkoszorúzták a megmentésre és felújításra szoruló, sajnos a temesközi magyarság által mára már elfeledett 1905 szeptemberében emelt Honvéd emlékoszlopot Újbesenyő határában. Erdei Lajos tudósítása
Az Aradi Vértanúkra és az 1848/1849-es forradalom hőseire emlékeztek október 5-én az igazfalvi iskola magyar tagozatos diákjai és tanárai. Az alkalomnak megfelelő irodalmi-történelmi összeálltás után a Himnusz eléneklésével záródott a rendezvény. Hasonló műsoros megemlékezésre került sor vasárnap a református templomban. Deák Tibor tudósítása
Kiszomboron a Kossuth- és Petőfi-szobrok koszorúzása után fáklyás felvonulásra került sor a helyi önkormányzat, a honismereti köri tagok és a kiszombori közösség részvételével. Kovács István tudósítása
