Az előesti koncertet ezúttal is az Állami Filharmónia szimfonikus zenekara szolgáltatta az Aradon már közismert Hermann Szabolcs, a Budapesti Operettszínház kar­nagya vezényletével. Fellépett Miklós Noémi hazai orgonaművész, valamint két aradi születésű operaénekes: Duffner Melinda és Kászoni Annamária.
Az október 6-i megemlé­kezésekbe idén az időjárás is beleszólt, a változékony, esős­re fordult idő miatt a kidolgozott programot is többször kellett módosítani. Vé­gül délre kisütött a nap, s a Vesztőhelyre a szemerkélő esőt követően „kimerész­ke­dett” szokatlanul kevés tisz­telgő aradi polgárt verőfé­nyes napsütés fogadta az obeliszknél. Hiányoztak a megszokott hazai és anya­országi politikai pártok és civil szervezetek küldött­sé­gei, a Kecskemétről évről évre megérkező kerékpáros diákcsoport. A megemléke­zés­re a járványügyi szabályok szigorú betartásával (kézfertőtlenítés, arcmaszk, távolságtartás) került sor.
A román állami himnusz és nemzeti imánk felhang­zá­sát követően az aradi magyar történelmi egyházak képvi­selői, Király Árpád kanonok, marosi főesperessel az élen áldást mondtak a nemzet vértanúira. Elhangzott három (ma­gyar, német és román) nyelven az Úr imádsága.
A gyászinduló akkordjaira elhelyezték a kegyelet koszorúit, virágait a vérta­núk leszármazottjai, az RMDSZ országos (Kelemen Hunor) és helyi szervezete (Faragó Péter), a magyar kor­mány (Brendus Réka), a ko­lozsvári magyar konzulátus (Mile Lajos), a bukaresti ma­gyar nagykövetség, a megyei prefektúra (Gheorghe Stoian), a polgármesteri hivatal, a megyei önkormány­zat, 13 ara­di civil szervezet, a ma­gyar nyelvű és magyar ta­go­zatú iskolák képviselői, vala­mint aradi polgárok.
Délután, az eredetileg sza­badtérre hirdetett misét vé­gül a minorita templomban tartották meg a járványügyi szabályok betartásával. Az ex. Schönberger Jenő szatmárnémeti megyés püspök celebrálta szentmisén csak korlátozott számú hallgató­ság vehetett részt. Szentbe­szédében a püspök úr krisz­tusi áldozatvállalás példáját említette, ami erőt, bátorságot adott az aradi vértanúknak is az igazságtalan, mél­tatlan ítélet férfias elvise­lésé­ben. Szép erény a halál válla­lása – mondta, de most a ha­zának és a nemzetnek na­gyobb szüksége van a tettre kész, önmagukért és máso­kért munkálkodókra.
A szentmisét követően a Megbékélés terén a Szabadság-szobor előtt elhelyezett széksorokon immár sok száz aradi várta az ünnepség meg­kezdését. A szobor előtt felsorakozottak között volt Kelemen Hunor, Potápi Árpád, a magyar kormány kisebbségpolitikáért felelős államtitkára, Zákonyi Bo­tond, Magyarország buka­resti nagykövete, Mile Lajos kolozsvári főkonzul, Călin Bibarț, Arad polgármestere, Iustin Cionca, a megyei ta­nács elnöke, Gheorghe Stoian prefektus, Bognár Le­vente, Faragó Péter, valamint a magyar történelmi egyházak képviselői.
A két himnusz elhang­zá­sát követően Arad polgár­mestere üdvözölte az aradi magyarokat.
Kelemen Hunor ünnepi beszédében kiemelte, hogy az 1849-es hősök a szabadságért haltak meg, a szabadságba vetett hitük táplálta lel­kesedésüket, tetteiket. Bár úgy tűnik, hogy a sza­bad­ságot már-már kivívjuk, de ez az elnyert szabadság folyamatos védelemre szorul. Arra összefogva vigyázni kell, akárcsak minannyiunk­nak a másik nemzettársra. Pél­daként említette az 1989-es, kommunista diktatúrából való szabadulást minden ha­zai polgár lelkendezve üdvözölte. Ennek ellenére, alig három hónappal később bekö­vetkezett a marosvásárhelyi fekete március.
Potápi Árpád államtitkár arról beszélt, hogy Arad a vi­lág összmagyarsága számára a nemzet élni akarásának a jelképe. A 19. század köze­pén egy legyőzött, megalázott, megfélemlített, terrori­zált nemzetnek sikerült na­gyon hamar lábra állnia, s bebizonyítania vitalitását. U­gyanez megtörtént 1920 (Trianon), majd a vesztes második világháború és a levert 1956-os forradalom után is. A nemzetünknek vesztesnek számító 20. századot köve­tően a magyarság most a győztes oldalon áll. Gratulált az RMDSZ-nek az önkormányzati választásokon elért sikereihez is.
Faragó Péter, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke a vértanúk napján a megyei magyarság kitartását hangsúlyozta. A legkeményebb diktatúra idején is az aradi ma­­gyarság mindig megta­lál­ta a módját, hogy meg­em­lékez­zen hőseiről. Az össze­fogásának jelentőségét ki­emelve si­kernek értékelte a magyar je­löltek eredményét a legutób­bi választásokon.
A kora estébe nyúló ko­szo­rúzáson az önkormány­zati szervek, az RMDSZ, a diplomáciai testület, a törté­nelmi magyar egyházak, civil szervezetek, oktatási intéz­mények képviselői helyezték el koszorúikat a talapzaton. És az emlékmű körül sorra gyúltak az emlékezés mé­csesei is!
Ujj János