Már korán reggel szélesre tárod az ablakot.
Karcos, hideg levegőt engedsz a házba.
Mire megvirrad már a kamrában
matatsz formák, ízek,
hozzávalók után.
Leporolod a régi díszeket.
Ez még a nagymamáé,
ezt tegnap a Lidl-ből.
Porszívó zúgás, konyhagőz.
A fenyőt a sarokba.
Nem azért, mert csak oda fér,
de ebből a szögből nem látszik,
hogy hibás.
A vendégváró tál és a zserbó széle.
Kapkodó csomagolás.
Hol nem elég, hol elszakad,
ebbe azért mégsem,
nincs benne semmi ünnepi.
Ez pedig húsvétról maradt.
Akkor már inkább a barna papír.
Majd rajzolnak rá valamit a gyerekek.
Még elszaladsz gyorsan a boltba. Ideges futkosás a város.
Csupa recsegő Last Christmas
és csillivilli díszvilágítás.
Idén is szétrepedt a kalács.
De az íz a lényeg. Meg az illat.
A kéz, ami dagasztott
és a gondolat
a dagasztás mozdulata mögött.
A fa díszekkel megrakottan áll.
Az asztal megterítve.
Ünnepi abrosz, ünnepi porcelán.
Délután négy múlt. Sötétedik.
Ilyenkor már fel lehet kapcsolni a fényeket.
Aztán ünneplőbe öltözöl.
A hajad kibontod.
Kisimítod arcodból a ráncokat,
a konyhagőzt, a kapkodást.
Zenét választasz.
Valami alkalomhoz illőt.
Bort töltesz. Leülsz.
Végigtekintesz a díszleten.
Vársz.
Miközben a tányérokba mered
a gyöngyöző húslevest,
a szomszéd szobából átszűrődik
a csevegés, a gyerekkacagás.
Szélesre tárod a lelked.
Mozdulat közben érkezik.
Beengeded a csodát.

Kiemelt fotó: A kisded jászolánál – A Hagyományok Háza nem hagyományos betleheme. A műhelymunkáról a közmédia is részletesen beszámolt vasárnap a Folkudvar című műsorban. Az online változat kará­csony előtt tekinthető meg a Hagyományok Háza honlapján: https://hagyomanyokhaza.hu/hu