„Mindent Isten dicsőségére tegyetek”

Pál apostol által a korintoszi levélben megfogalmazott buzdítás szellemében került sor az Új Ezredév Templom­köz­pont orgonájának avató ünnepségére, vasárnap, 2021. szep­­tember 19-én. A rendezvényen részt vettek a temesvári római katolikus egyházközségek lel­kipásztorai körében ft. Pál József Csaba püspök, Bódis Ferenc temesi esperes és Te­mesvári Református Egyház­megye lelkipásztorai, és a gyü­lekezetek képviselői, az Aradi Református Egyházmegye kép­viselete, a temesvári egyház­község budapesti testvérgyü­le­ke­zetének képviseletében nt. Simonfi Sándor nyugalmazott lelkipásztor, egyházi és világi tisztségviselők, közöttük Sándor Péter orgonaépítő mes­­ter, Tamás Péter, Magyar­ország tiszteletbeli temesvári konzul­ja. Az résztvevők nt. Forró László lelkipásztor, a Ki­rályhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője tol­mácsolásában hallhatták az Ige megtartó üzeneteit. Az igehir­de­tő a Zsoltárok könyvéből vett, és a hetven évig tartott babiloni fogság utáni megszaba­duláskor örömében született buzdítást – „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” – osztotta meg az egybegyűltekkel, hang­súlyozva, hogy a közös éneklés a lelki felszabadulás örömét és az isten iránti szeretet bizo­nyosságát hordozza magában. A igehirdetést követően nt. Gazda István, házigazda lelki­pásztor köszöntötte az egybegyűlteket, örömét fejezve ki, hogy az orgonaavató istentiszteletet sikerült az ökumené tiszta szellemében megtartani, jelezve ezzel is a gyárvárosi református közösség nyitási kész­ségét a város és a térség keresztény gyülekezetei irá­nyába.
A lelkipásztor néhány szóban emlé­keztetett a templomépítés 20 évvel ezelőtt elindított folyamatának legfontosabb pillanataira. Az ünnepi rendezvény zárómozzanataként dr. Dávid István orgonaművész J.S. Bach alkotásaiból válogatott zenei csemegézéssel felérő koncert keretében mutatta be a hangszer kiváló tulajdonságait. A rendezvény nemzeti imánk eléneklé­sével zárult.

A hangszer szakszerű leírására dr. Dávid Istvánt, a Nagykőrösi Református Egyházközség orgonaművész-kántorát kér­­tük fel, aki már a hangszer megtervezésekor is számos hasznos tanáccsal járult hozzá, hogy – Franz Metz temes­vári származású orgonaművészt idézve – Temesváron felépülhessen a környék leg­kiválóbb hangszere. (m.z.)

Makovecz és az orgona

Mi az orgona? A kérdésre a Magyar Restaurátor Kamara orgonákra vonatkozó, 2013-ban megfogalmazott szakszerű meg­állapítása ekként adja meg a választ: „Az orgona összetett fúvós hangszer, képző és iparművészeti alkotás. Rendeltetését épí­tészeti térben és a felhangzó zenemű által életre keltett akusztikai környezetben tölti be. Mindezek egységének [legfelemelőbb] rendező elve a liturgia.” Esetünkben a református liturgia és a tér pedig az Új Ez­redév Református Központ temploma, min­den szempontból rendkívüli. Mako­vecz Imre, az organikus építészet zseniális atyja azonban nem tervezett orgonákat épületeibe. A feladat az utókorra hárul. Az igények, a szükség és a szakralitás meg­követelték jelenlétüket, a különböző fele­kezetek liturgiája pedig meghatározta e hangszerek felépítésének módját. Még a mester életében születtek meg azok a meg­oldások, melyeket bár nem ő tervezett, de stílusukra, elhelyezésükre végül – a bo­nyo­lult szerkezet technikai kivitelezésének és megvalósíthatóságának érdekében – rábólintott és atyai áldását adta. Ilyenek a mester siófoki evangélikus templomában, a csíkszeredai Millénium templomban, a kolozsvári Dónáth úti református temp­lomban, vagy Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kampuszának dísztermében felépült hangszerek. És mos­tantól felsorakozik közéjük a temesvári Új Ezredév Református Központ orgonája is. Külső megjelenítésük legnehezebb elvá­rása, hogy fel kell nőni a már meglévő tér zseniális, de különös látványához anélkül, hogy az új felépítmény, mint hangszer, belső megoldásaiban korlátokat szenvedjen. Ennek egyik első – Makovecz által még jóváhagyott – kialakítása a Pázmány Péter Egyetemen, a Stephaneumban épült meg. Az egykori Aquincum orgonagyárban folyó munkálatokban, a mostani hangszert készítő Sándor Péter is részt vett Budapesten. Ennek az orgonának egyedi kialakítása szinte prototípusa lett a hasonló megoldásoknak. Az új temesvári orgonát is a szabadon hagyott homlokzatsípok uralják. A corpus tömör, kiszélesedő alsó része – bár kevés erre vonatkozó orgo­natörténeti analógia található – szépen simul a háttérbe, az épület architektúrája természetes módon öleli körül azt. Ezen nyugszik az ezüstkoronaként ható monumentális homlokzati sípmező. Bár vannak szabadon hagyott sípterek Európában is, az új koncepció nem az orgonatörténetből indul ki, hanem inkább a templomépítő elképzelését követi. Ha röviden jellemezni kellene: modern orgona, de belső szer­kezete és hangképe történelmi alapokon nyugszik. Mit jelent ez? A két manuál és egy pedál klaviatúrával készült játszó­szekrény, a két oldalán elhelyezett esz­tétikus regiszterhúzókkal a barokk orgonák kialakítását mintázza. Az orgonista tehát bele játszik az orgonába, mintha egy szekrényből varázsolná elő a zenemű­vészet szépségeit. Innen a történel­mileg kialakult, találó játszószekrény elne­vezés is, szemben a különálló játszó­asztalokkal, amilyeneket a Dóm, vagy a gyárvárosi Millenniumi templom orgo­náinál lát­hatunk. A billentyűket a sípokkal össze­kötő szerkezet teljes egészében mecha­­nikus, mely lényegében azt jelenti, hogy az orgonista ujjai köz­vetlen kapcsolatban állnak a sípok megszólaltatását lehetővé tévő sze­lepekkel. Így élő és közvetlen kap­csolat jön létre a méterekre meg­születő a hanggal. Ez is egy több száz éves, bevált, klasszikus építési mód. Újabb kifejezési lehetőség rej­lik abban, hogy a második bil­len­tyűsorhoz (manuál) tartozó sí­pok egy nagy zárt szekrényben nyer­tek elhelyezést, melynek zsalu­szerű ajtói vannak. Ez a re­dőny­szekrény, melynek redőnylevelei oldalt helyezkednek el és az orgo­nista, igény szerint a lábával mű­ködteti: kinyitja vagy fokozatosan bezárja. Ennek köszönhetően a ben­ne lévő sípok hangjának folya­matos és zökkenőmentes dinamikai árnyalása válik lehetővé, mintha közeledne vagy távolodna a meg­szólaló zenei motívum. A megoldás inkább a romantika orgonáira volt jellemző a 18. század végétől, vi­szont a napjaink épülő mesterművein is előszeretettel alkal­maz­zák. Hangszerünk tehát az or­go­naépítés legjobb hagyományain nyugvó, mégis modern és egyedi alkotás. Minden bizonnyal méltónak mutatkozik majd Makovecz Imre életművének temesvári alko­tásához.

Dr. Dávid István – a Nagykőrösi Református Egyház orgonaművész-kántora, a Károli Gáspár Református Egyetem nyugalmazott főiskolai tanára, címzetes egye­temi tanár. Székelyudvarhelyen született, zenei tanulmányait 1972-ben végezte a G. Dima Zeneakadémián, Kolozsváron. Több száz hangversenyt adott Európa-szerte, többek között a ’80-as években Temesvár orgonáin is koncertezett. 1988-tól Magyar­országon él. 1996-ban megjelent díjnyertes könyve (Műemlék orgonák Erdélyben) nevét organológusként is ismertté tették. 1996-1999 között doktori tanulmányokat folytatott a budapesti Liszt Ferenc Zene­művészeti Egyetem Egyházzenei Tanszé­kén, közben a nagykőrösi orgona újjá­épí­tésének munkálatait is irányította. 2002-ben egyházzenei doktori fokozatot (DLA) szerzett az erdélyi orgonatörténet téma­körében. Disszertációjának címe: Erdély 18. századi orgonaépítészete és hatása a magyar református egyházban. Számos nemzetközi konferencia előadója volt és mintegy száz szaktanulmány szerzője.