Béres Margit, a temesváriak számára Manyi néni neve elvá­laszt­hatatlanul összeforrt az általa létrehozott és évti­ze­dekig irányított Temesvári Magyar Nyug­díjas­klubbal. De még a nyugdíjasok éveit szeb­bé tenni hivatott klub megalapítása előtt, Manyi néni a Belvárosi Református Egyházköz­ségben tevékenykedett presbi­ter­­ként később a Vasárnapi Iskolát ve­zette és sokan jó szívvel emlé­keznek az általa szervezett ünnepségekre, fog­lal­kozásokra. Manyi néni életele­mévé vált a közös­sé­gért való munkálkodás, a nyug­dí­jas­klubban is a rendszeresen szer­­vezett író-olva­só vagy ismert temesvári sze­mé­lyi­sé­gekkel való talál­kozók, nó­taestek, szü­letésnapi vagy névnapi ünnep­ségek, kirándulások, színházi látogatások vagy az egyházi ünnepekre való felké­szülésre összpontosító foglalkozások szer­ve­zésé­vel igyekezett tar­­tal­mas­sá, színessé tenni nyug­dí­jastársainak hétköznapjait. Az eltelt évtizedek nem teltek el nyom­talanul és ha az elme továbbra is friss, a test nehezen viseli az évek megnövekedett szá­mát, ami el­en­gedhetetlenül őrségvál­tást tett szük­ségessé a nyug­dí­jasklubban. Manyi néni ha­gyatékának folytatását vál­­lalta fel Kókai Antal, aki szintén oszlopos tagja a kis ma­gyar nyugdíjas közös­ség­nek és irányítóként kívánja legjobb tu­dá­sa szerint szolgálni a magyar nyugdí­jasokat. Elmondása szerint legalább húsz éve rendszeresen vesz részt a nyugdíjasok tevé­keny­ségein, örömmel emlékezik a ren­geteg rendezvényre, a sok-sok él­ményre. A világjárvány alatt foganatosított intézkedések miatt, a nyugdíjasklub szüneteltette mű­ködését és nagyon nehezen vi­selték el a bezártságot, a mozgáskorlátozást és sok esetben az egyedüllétet, ezért amint lehetett, újra elkezdtek talál­kozni a magyar nyugdíjasok. “Az RMDSZ Nő­szer­vezete célul tűzte ki a magyar nyug­­díjasok megsegítését abban, hogy újra­indítsák a klubok, egye­sületek működését – is­mertette Kókai Antal –, és mi is tavaly a helyi nőszervezethez fordultunk és kaptunk segítséget Sipos Ilona elnöktől a pályá­za­tunk megírá­sában. En­nek köszönhetően több közös rendezvényt is, például a Kohézió Egyesület által támogatott gyerme­kek színjátszó csoportjával karácsonyi ün­nepséget vagy vers­mondó versenyt, illetve a Magyar Kultúra Napja alkalmából egy ünnepséget szerveztünk. Megünnepeltük a Himnuszt, Petőfi-est ke­re­tében em­lékeztünk meg nem­zeti költőnkről. Vé­gül a nyugdíjas társak buzdítására, létrehoztunk egy hármas irányítói csoportot. Ennek tagjai jómagam, társam, Brigitta és a vöröcsárdai Varga Imre. Nemrég részt vettünk a kolozs­vári országos nyugdíjas­találkozón, ahol láthattuk más­hol, hogyan szerveződnek, tevékeny­kednek a nyug­dí­jastársaink. Nagy örömmel vártuk és fogadtuk a klubban október 8-án Ma­nyi nénit, akivel sokáig be­szélgettünk ter­veinkről, el­kép­zeléseink­ről. Mi legfon­tosabb felada­tunknak tekint­jük folytatni kitartóan a nyug­díjasklub te­vé­keny­sé­ge­it, nyug­díjas társaink fe­lől ál­landóan meg­fo­galma­zódik az igény a kö­zös tevékeny­ségekre, ren­­dez­vényekre, Vö­röscsárdáról egy né­pe­sebb csoport és a me­gye településeiről is be­kapcsolódtak a társaink, és egyelőre havonta egy­szer ta­lál­kozunk és szer­vezünk va­la­milyen rendez­vényt. Nem­rég ünnepeltük meg három nyugdíjastársunk 90. szüle­tés­napját, és házas­sági évfordulót is ünnepel­tünk. To­­vábbra is vállaljuk a győrödi emlékmű gon­dozá­sát, idén is október 6-a előtt megtisztítottuk a helyszínt, jövőre szándékunkban áll március 15-én és október 6-án is koszorúzni az emlékműnél” – mondta Kókai Antal. (m.z.)