Dr. Matekovits György egyetemi tanár fogorvost nem kell bemutatni a bánsági Olvasóknak, sőt a szakmának sem. Sokéves temesvári praxisának és fáradhatatlan közéleti tevékenységének köszönhetően köztiszteletnek örvendő személyiségé­vé vált térségünknek, ugyanakkor szerteágazó tudományos munkássága révén a fogorvoslási térképen határainkon túl is jegyzik a nevét. Mindez pedig annak a ki­tartó ás céltudatos munkának köszönhető, amelyről – 75. születésnapja és a kedves neje Matekovits Ágota számítástechnikai mérnök asszonnyal eltöltött házas­ságuk 50. évfordulója alkalmából – a Dentál Hírek szaklapnak adott interjúban így fogalmazott: „NEM A SZERENCSÉRE BÍZTAM A SORSOM, MEGDOLGOZTAM A SIKEREIMÉRT!” Ugyancsak ebben az interjúban közelgő /vasárnap, július 29./ aranylakodalmuk kapcsán felidézte a, házasságukhoz vezető kedves nejével, Görgényi Ágotával való megismerkedésük körülményeit:

Annak dacára, hogy mindketten Temesváron voltunk diákok, a Fogarasi-ha­vasokban ismerkedtünk meg egy diák­táborban, 1964 nyarán. Én a zenekarban ügyködtem esténként, de orvostanhallgatóként a „doki” szerepét is el­- láttam. Egy alkalommal, kb. félnapos ba­rangolás után egy gyors hegyi patakon kellett kőről kőre ugrálva átkelni, amikor kiabálást hallottam.
Egy diáklány elcsúszott és felhorzsolta a térdét, s én rohantam segíteni… Így találkozott két magyar a nagy román rengetegben, a fellegek fölött. Azóta is fogjuk egymás kezét, ezt rendelte a sorsunk. Ágota 1968-ban államvizsgázott a Műszaki Egyetemen, Ő már az első szá­mí­tógépes generáció tagja volt. Nejem 35 évet dolgozott a számítógépiparban, én meg éjjel-nappal, hétvégeken és ünnepekkor gyógyítottam. Két szép és okos leányunk van – Eszter és Emő –, négy szuper unokánk, közülük Hanna és Csongor ikrek, és az a csoda, hogy él­nek, ezt kizárólag a Jóistennek és a debreceni Neonatológiai Klinika lelküket is kitevő szakorvosai bravúrjának köszönhetjük.

Olvasóink tudják és hétről hétre várják dr. Matekovits György orvosi tájékoztatóit, tanácsait vagy, ahogy maga fogalmaz, egy öreg doki morfondírjait, akárcsak valaha, sokkal mostohább viszonyok között a Kisenciklopédia, általa szervezett magyar nyelvű tudománynépszerűsítő előadásait és a nagy érdeklődéssel fogadott legendás Fogas kérdések címmel megjelentetett fogorvosi kötetét. Bár Prof. dr. Matekovits György a Temesvári Victor Babes OGyE Fogorvos-tudományi Karán az Orális Rehabilitáció Tanszékének volt vezető professzora 2012-ben nyugdíjbavonult, ám azóta is tovább folytatja gazdag szellemi tevékenységét, tanulmányokat közöl, ír és fordít szaklapokban, tudományos dolgozatokkal vesz részt konferenciákon, előadásokat tart Erdély-szerte középiskolák végzőseinek az orvosi hivatásról és számos könyv társszerzője. Ágota feleségével a maguk ízlése szerint kialakított gyarmatai családi házukban pedig kellemes kikapcsoló­dásként kerti munkával tölti napjait. Nem panaszkodik, akkor sem, ha a kor­ral járó bajok is elő-előjönnek, mert amint a rózsa tüskéinek apropóján mondja, a tövisek között van ró­zsa­bimbó is! És, ha mégis rátör a “szomorkás hangulat” leül a zongora mellé.
Nosztalgiás hangulatomban eljátszom azokat a dalokat, műveket, ame­lye­ket középiskolás koromban – miután szü­leimtől kaptam egy zongorát – akkor tanultam, amikor komplex zenei képzésben részesültem. Mellesleg néhány társammal alakított zenekarunkkal hat évig játszottunk színpadon, évzáró bulikon vagy jazz klubokban. Jószerivel az ország összes egyetemi városában képviseltük a TOE színeit. E tekintetben is két budapesti unokám az örökösöm, u­gyanis Ágota és Júlia a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekelt évekig, így a zongorát ők kapták.

Tanúsíthatjuk, hogy a diákéveiben zenészként is ismert Matekovits György, amikor leül a billentyűk mel­lé ma is, mint egyik legutóbi HÚSZ baráti köri találkozónkon magával ragadja a hallgatóságot. Persze ez csupán mellékes epizód az 50 éves orvosi-oktatói munkássága mellett, amiért számos más elismerést kifejező kitüntetés, díj sorában 2013-ban megkapta a Pápai Páriz Ferenc-díjat, a szakma legmagasabb rangú erdélyi elismerését.
Olvasói, Olvasóink nevében is köszöntjük ezen a kivételes ünnepen prof. dr. Matekovits György kollégánkat és a fél évszázadon át szeretetben mellette kitartó kedves Nejét, Matekovits Ágota asszonyt.
Éltesse az Isten Mindkettőjüket további boldogságban szép Családjuk körében!
Graur János

Kiemelt képen Matekovits Ágota és Dr. Matekovits György 1968. évi esküvőjükön