Március 1-jén, szombaton a Temesvári Református Egyházmegye gyülekezeteinek világi vezetőségi tagjai, a lelkipásztorok és a presbiterek összegyűltek szokásos éves találkozójukra, a Presbiteri Konferenciára, amit idén ismét Lugoson szerveztek. A tanácskozáson a Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség nyugalmazott lelkipásztora, nt. Püski Lajos hirdette az Igét.
Az igehirdetés alapját az Apostolok Cselekedete 20. fejezete 17. és 27-30. versei alkották, melyből itt az utolsót emelnénk ki: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” Ebben Pál apostol két feladatot ad a presbitereknek: egyrészt vigyázzanak saját magukra és erősödjenek az Ige által, másrészt pedig az egész nyájra is, azaz Isten népére.
Demokrácia vagy teokrácia legyen az egyházban?
A rövid áhítatot követően, melyet Gáll Zoltán lugosi lelkipásztor házigazdaként megköszönt az igehirdetőnek,az előadó rátért a presbiteri konferencia második részére. Előadását jellemezte, hogy direkt tanítás helyett gondolatébresztő kérdésekkel vezette a hallgatók figyelmét, és kérte, hogy ezekre mindenki magában, csendben válaszoljon. A Római Levél 16 alapján felrajzolta egy olyan gyülekezet képét, amelyben sok a munkás kéz, majd egy képzelt történetet állított ezzel szembe Mindenkiről, Bárkiről, Senkiről és Valakiről, ahol a szolgálatokra csak nehezen akad vállalkozó. Megkérdezte, vajon melyik jellemző a résztvevők saját gyülekezetére. Azt is megkérdezte, hogy mi is a presbitérium legfontosabb célja. Egy másik kérdésében rákérdezett, hogy a presbitériumban demokrácia (a „nép uralma”) vagy teokrácia („Isten királysága”) legyen-e. Kiegészítésként felvetett még pár látszólagos ellentétpárt is arról, hogy az egyháznak (laza) mozgalomnak vagy (törvények által szabályozott) intézménynek kell lennie. A kérdések ugyan sokfélék, válasza azonban mindre megfelelt: a legfőbb cél Isten ország építése kell legyen!
A második részben a gyülekezeti szolgálatokról mondott rövid alapvetést: egyetlen ember, a lelkipásztor minden szükséges szolgálatot nem képes ellátni egyedül. Ezt követően kihívta a gyülekezet gondnokát, Kozák Andrást és feleségét Andreát. Kezükből az előadás közben egy nagy rajzolt papírvirág, a „gyülekezeti virág” szirmai bomlottak ki, melyen a különböző szolgálattevők álltak: lelkész, gondnok és presbiterek, ifivezető, titkár, könyvelő, harangozó stb.

A szolgálati lehetőségek sokszínűségét a gyülekezeti virággal szemléltették Kozák András a debrecen-nagyerdei gyülekezet gondnoka és felesége, Andrea Fotó Téglásy Sándor
Bizonyságtétel: Templomlátogatóból gyülekezeti vezető a szolgálat által
Kozák András és felesége ezután bizonyságtételükben részletesen elmondták, hogy alkalmi templomlátogatóként miként vonzódtak be az aktív, majd vezető szerepet is vállaló gyülekezeti munkások körébe. Az előadás során felváltva beszéltek, folyamatosan fenntartva a hallgatóság érdeklődését.
Andrea asszony elmondta, hogy előbb a kismamakörön keresztül csatlakoztak, majd egyre több alkalomra kezdtek járni. Felismerték, hogy a gyülekezeti feladatok ellátásához mennyi segítő kell és egyre nagyobb részt vállaltak belőle. Így mindketten egyre jobban kiteljesedtek: „valakinek” érezték magukat és nem csak „fogyasztónak”, aki a mások által megszervezett alkalmakból táplálkozik. A feladat lehet apró(nak látszó) is, például az úrvacsorai poharak elmosogatása, vagy egy szeretetvendégség ételeinek felszolgálása. De lehet összetett is. Mindketten kaptak lehetőséget ilyen komplex feladatok elvégzésére is.
Andrea például a házasság hetéhez tartozó összes esemény koordinátora, András pedig 2024 óta a gyülekezet gondnokaként főleg a műszaki-gazdasági munkákat szervezi. A gondnok úr ezen kívül 2016 óta rendszeresen rögzíti, vágja és a YouTube-ra feltölti az istentiszteleteket. Kiemelték a személyes kapcsolat kulcsfontosságát is: egyrészt a gyülekezetben „mindenkinek legyen presbitere”, aki odafigyel rá, és segíti, ha kell. Másrészt amikor valakit gyülekezeti alkalomra hívogatnak, akkor személyes kapcsolat által szólítja meg, elmondja, hogy az illető személyesen miért jár jól, ha csatlakozik, hogyan gazdagodik általa.

Püski Lajos, Debrecen-Nagyerdei Gyülekezet nyugalmazott lelkipásztora Fotó: Gáll Zoltán
„Nincs szebb annál, mint amikor két presbiter gereblyéje összeakad”
Fontosnak tartják, hogy rendszeresen részt vegyenek a közmunkákon is, hisz – „nincs szebb annál, mint mikor két presbiter gereblyéje összeakad”, vagyis amikor a gyülekezeti vezetők személyesen is részt vesznek benne. Legyen szó betonkeverésről, kerti munkáról vagy éppen takarításról. A személyes elemekkel gazdagon illusztrált előadást egy kedvelt egyházi ének egyik sorával zárta le Andrea, melyet személyes hitvallásának is tart egyben: „Tégy, uram, engem áldássá!”. Ehhez kapcsolódóan a hallgatósággal együtt elénekelték ezt az éneket, vagyis a 480. dicséretet.
Fontos a munkásoknak, hogy „hagyják őket dolgozni”
Az előadás végén a hallgatóság lehetőséget kapott kérdések feltételére is. A válaszokból emelünk ki itt néhány elemet. Püski Lajos elmondta, hogy szerinte az indirekt vezetés a helyes. Bátran, de megfontoltan ki lehet akár olyanokat is választani feladatokra, akik formális képzéssel nem rendelkeznek. Isten segítségével és a lelkipásztor odafigyelő támogatásával azonban igenis lehetséges, hogy a kiválasztottak kitöltsék a rájuk bízott szolgálati területet, és hálásak azért is, ha „hagyják őket dolgozni”. Püski Lajos szerint fontos, hogy higgyünk benne: „Isten másokon keresztül is tud munkálkodni”. Hozzátette még: lehet, hogy nem pont olyan módon végzik el a feladatot, ahogyan azt a vezető elképzelte, de a „legtöbb feladatnak egynél több megoldása van”.
Egy másik pont volt, hogy a gyülekezetnek ahhoz, hogy naggyá tudjon válni, előbb kicsivé is kell lennie. Konkrétan: nem csak a vasárnapi istentisztelet fontos, vagyis hogy minél többen legyenek jelen. Az istentiszteletek bár központi elemei a keresztény hitgyakorlatnak, de a hit megélésének bizonyos vonatkozásai nem lehetségesek általa: nincs személy szerinti számon tartás, a gyülekezet tagjai csak korlátozottan tudnak egymással beszélgetni. Erre alkalmasabbak a kiscsoportos alkalmak, például a különböző életkorúak bibliakörei. Nem szükséges, hogy a lelkipásztor vezesse ezeket, rábízható alkalmas presbiterekre vagy önkéntes gyülekezeti munkásokra is. A kettő érdekes elegyét alkotják mindennek a hagyományos többgenerációs táborai, ahol évente több száz fiatal és idős egy hetet tölt együtt.
Sokféle virág van és a gyülekezetek is sokfélék
A legutóbbi gondolatban a maga teljességében kibontakozott az előadások összes fontos gondolata: a gyülekezet vezetősége, melynek legfőbb célja Isten országának építése, úgy növelheti hatókörét, ha a gyülekezeti közösség sajátos szükségleteit figyelemmel tartva arra alkalmas szolgálókat úgy von be a munkába, hogy „hagyja őket tevékenykedni”, és ezáltal a képzeletbeli virág egyre több szirmot hajthat. Lényeges azt is hozzátenni, hogy minden virág lehet szép, és fontos a helyi adottságok figyelembevétele: van, ahol csak egy szirom nyílik, de az párját ritkítja, és olyan is, ahol sokféle szolgálat, sokféle együttlét működik, a remények szerint minél nagyobb szeretetben és áldással.
Az összejövetel végén az egyházi év előttünk álló eseményeit foglalta össze ft. Bódis Ferenc a temesvári református egyházmegye esperese, majd az egybegyűlteket a lugosi gyülekezet ebéddel látta vendégül, ahol gyönyőrűen feldíszített asztaloknál ülve és az ízletes fogásokat fogyasztva további tér nyílott a hallottak átbeszélésére.
Téglásy Sándor


10 Mar 2025
Írta admin
0 Hozzászólás