VÁLTOZATOSSÁG, VÁLASZTÉKOSSÁG ÉS IGÉNYESSÉG
Kiemelkdő művészeti eseménnyé rangosult az esztegomi festők, grafikusok, fotográfusok és szobrászok Granart című csoportos tárlatának megnyitója a temesvári Helios Galériában. Az emelkedett, ünnepélyes hangulatot mindenek előtt a Magyar Királyság Árpád-kori fővárosá­ban, a 30.000 lelkes településén és vonzáskörzetében élő és alkotó 26 kép­zőművész felvonultatta s bemutat­ta alkotások kiérleltsége, választékossága, magas esztétikai színvonala, ér­deklődést keltő pozitív összbenyomása gerjesztette, biztosította. A hajdani két királyi székhely – Temesvár és Esztergom – művészeti kapcsolatainak kezdeményezője, tető alá ho­zó­ja és lankadatlan ébrentartója Horányi László Jászai Mari-díjas színművész, aki a Hegedűs a háztetőn című nagy­sikerű musical tejesemberének, Tevjenek 2002-es emlékezes megfor­má- lását követően a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház meg­becsült, állandó meghívottjává, vendégszereplőjévé szegődött. Nagyon sok színpadi alakot jelenített meg, keltett életre Thália temesvári templomának deszkáin a lepergett több mint másfél évtized alatt, ugyan­akkor megteremtette a lehetőségét és feltételeit annak, hogy a Béga-parti város magyar társulata Esztergomban is viszonylag sűrűn közönség elé lép­hessen. A művészeti kapcsolatok köre, jellege bővítésének , diverszifikálásának és gazdagításának szándékával Horányi László indítványozta, közvetítette és valósította meg a két nagymúltú város képző- és iparművészei közötti kontaktus-felvételt, az kölcsönösen előnyös együttműködés premisszáit is. Sugalmazására és kérésére a temesvári képzőművészek a nyári napfordulóhoz, Keresztelő Szent János születésnapjához kötődő természeti jelenségekből, népszokásokból, hiedelmek és babonákból valamint Shakespeare A szentivánéji álom című színművének cselekményéből ihletődött alkotásokkal mutatkoztak be 2008-ban Esztergom hit­éle- ti szerepet már be nem töltő zsinagó­gájában. A tárlat kedvező fogadtatásnak örvendett. Az esztergomiak vá­lasza, viszontlátogatása azonban közbejött ojektív és különféle szubjektív okok miatt elmaradt, sokat váratott magára. A cserekapcsolatok újbóli felvételét, újrabogozását ugyancsak Horányi László kezdeményezte, aki a tárlatnyitón Vörösmarty Mihály Fóti dal című költeményének kimódolt, hatásos előadásával örvendeztette meg a népes közönséget. Pallérozott, árnyalt és kifejező hangjával, tartalmas, körültekintő dalcsokraival aratott visszhangos sikert Pálmai Árpád egyházzenész, az Esztergomi Hittudományi Főiskola muzica sacra tanára.

A publikumot, az eszergomi ven­dégeket a házigazdák képviseletében a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének alelnöke, Gabriel Kelemen szobrászmű­vész, egyetemi adjunktus köszöntötte. A tárlatot Budahidy László tanár, Esztergom város alpolgármestere, az Esztergomi Művészek Céhének elnöke mutatta be. A tárlatnyitót több kiállító művész valamint Esztergom városi tanácsa kulturális bizottságának teljes tagsága is megtisztelte személyes jelenlétével. A kurátori feladatokat Szabó Judit, az esztergomi Ke­resztény Múzeum textilrestaurátora valamint temesvári részről Szekernyés János művészeti író látta el, aki beszédében felvázolta az előzményeket, azokat a szorosabb vagy lazább kapcsolatokat, amelyek Temesvárt és Esz­tergomot a lepergett évszázadok során összekötötték.
A mocsarak védte Temesvárt királyi székhellyé emelő Károly Róbertet két alkalommal is Esztergomban koronázták meg. Jelenlétében szentelték egri püspökké 1323. január 24-én a te­mesvári Szent György-plébániatemplomban bizalmasát, buzgó támogatóját, Telegdi Csanád nagyváradi prépostot, aki 1330-ban elnyerte az esz­tergomi érseki stallumot, amelyet két évtizeden át viselt. Irányításával építették újjá a romba dőlt székesegyházat, rendbe hozta ugyanakkor az érseki rezidenciát és megerősítette a vár falait. Az esztergomi ferences gimnázium a hírneves hitszónok és egyházi író, Temesvári Pelbárt – aki Budán és a Duna-parti városban oktatott – nevét viseli, aki Fitos Pálként a Temesköz szívében jött a világra. Csernoch János (1852-1927), akit 1911-ben kalocsai, 1913-ban meg esz­tergomi érsekké neveztek ki, 1908-től 1911-ig Temesvárott Csanád egyházmegye püspökeként szolgált. A szerzetestanár és történész Pontelly István (1840-1898), a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat titkára, aki Délvidéken „szíve lángja” volt a magyarságnak, Esztergomban született és végezte középfokú tanulmányit. Temesvárott ringott a bölcsője Nikássy Lajos (1897-1959) festőművész-restaurátornak, aki az esztergomi Keresztény Múzeum középkori táblaképeinek felújításában szerzett kivételes érdemeket. A Bánság fővárosának utolsó mo­narchiabeli főjegyzője volt 1914-1919 között Radocsay László (1878-1968), aki az egyesített Komá­rom- Esztergom, majd 1938-tól Esztergom vármegye főispánja, 1939. november 8-tól 1944. március 22-ig pedig Magyarország igazságügy-minisztere volt.
Az 1991-ben alakult Esztergomi Művészek Céhébe tömörült alkotók művei mellett a Kleidoszkóp Ház és az Art Fotóstudió tagjainak mun­kái­ból válogatta, állította össze a szakmai zsűri a temesvári kiállítás anya­- gát, amelynek domináns jegye, meghatározó alapvonása, egységesítő kö­zös nevezője a stílusbeli, a műfaji és technikai sokoldalúságon, megosztottságon és tagoltságon túlmenően a történetiség, a disztingváltság, az emelkedettség, a gondos és pontos kimunkáltság. Jelentős számú élvonalbeli, rangos díjakkal kitüntett fotográ­fus él és tevékenykedik Esztergomban, akiknek sorából Mundrák Attila a város áttetsző, enyhe homály fedte látképét megörökítő felvételével, Kovács Melinda Igaz történetek című sorozatának két darabjával, Major Ákos gyümölcsös csendéleteivel, Radócz Balázs meg kézi nagyítású, ötletes Falélek…élek? című ciklusának két fényképével szerepel a temesvári tárlaton. Nívósak, sokatmondóak az STB-csoport, Balla András, Galyási Géza Attila, Szilágyi László és Adorján Attila fotói is. Az esztergomi grafikusok és textilművészek do­yenje, az érdemes és kiváló művész cím birtokosa, a Ferenczy Noémi-díj kitüntetettje, Kókay Krisztina, a Magyar Művészeti Akadémia tagja nagyméretű, 320×140 cm-es pamutvászonra festett, hang­súlyozottan rajzos hatású Régi kert című kom­pozíciójával valamint Kopjafák és A Hold titkai cí­mű karakterisz­ti­kus, letisztult gra­fitrajzai uralják a Helios Galériában megnyitott tárlatot. Ihletettek, fantáziagazdagok és gondolatébresztőek Jeli Ildikó, G. Ginter Csilla, Bangó Miklós, Szentessy László, Debreczeni Kornélia, Zichó Gabriella grafikái, kréta-, ceruza- és tusrajzai is. A festők mezőnyéből Prunkl János, Budács Sándor, A. Bak Péter, Nagy László, Giricz Máté és Vincze László olaj-, akril- és akvarellfestményei erősítették, kerekítették ki hatásosan és meggyőzően a pozitív összképet, Temesvárott meg nem honosodott, kevésbé ismert műfajokkal, technikákkal keltettek kellemes meglepetést, élénk érdeklődést a tűzzománcos Végh Éva, és a viaszfestést felkaroló és promováló Andráskő Péter munkái.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje birtokosának, Nagy János szobrász- és éremművésznek, a Magyar Művészeti Akadémia tagjának három történelmi témájú, expresszív, mozgalmas felületű bronz kisplasztikája – Koppány, Esterházy János és a Zsitvatői béke – képviseli magas színvonalon az esztergomiak temesvári kiállításán a térformák, a mintázás művészetét.
A tárlat 2019. április 10-ig tekinthető meg a temesvári Helios Galériában.
A szándékok, a tervezgetések szerint az esztergomi és a temesvári képzőművészek közötti kapcsolatok az elkövetkező években folytatódni fognak. Ha minden jól megy, a Béga-parti város alkotóművészeinek válo­gatott csoportja 2020-ban fog bemutatkozni Magyarország egyházi központjában, míg az esztergomiak 2021-ben készülnek ismét kiállítani a Bánság szívében, amikor Temesvár Európa Kulturális Fővárosainak egyi­ke lesz.

Kiemelt fotón: A tárlat megnyitóján (balról jobbra) Gabriel Kelemen, Szekernyés János, Budahidy László és Pálmai Árpád