28 Jul 2016
Írta admin 
0 Hozzászólás 
KERESZTTEL FÖLCSERÉLT FÉLHOLD
Temesvár a tricentenárium csillagképébe lépett. Egyetlen hét leforgása alatt három rangos kiállítást nyitottak meg, avattak fel a Béga-parti városban, amelyeket a 300 éve, 1716. október 13-án lezajlott sorsfordító történelmi esemény kerek évfordulója alkalmából és tiszteletére rendeztek. Stílszerűen a 1723-1765 között felépített téglavár megőrződött és nemrégiben felújított, korszerűsített Teréz-bástyájának padlásterében helyezte el és avatta fel a Bánság Nemzeti Múzeuma és a Temesvári Római Katolikus Püspökség a történelmi egyházak és több közgyűjtemény hathatós támogatásával megvalósított Temesvár – 1716. Egy európai város kezdetei című átfogó, gazdag és változatos anyagot felvonultató, hatásos, tartásos és tartalmas jubileumi emlékkiállítást, amely értékes, ritkán látható relikviák – fegyverek, vértek, öltözékek, egyenruhák, egyházi ornátusok, oltárképek, csatajelenetek, arcképek, misekönyvek, metszetek, térképek, egyházművészeti tárgyak, pénzérmék, oklevelek, jegyzékek, törzskönyvek, fényképek, vázlatok stb. – idézik fel a Temesköz és katonai, közigazgatási, gazdasági, szellemi és egyházi központja 18. századi históriájának kiemelkedő eseményeit, meghatározó személyiségeit. Az országrész és legfontosabb gócpontja történelmében 1716 októbere gyökeres fordulatot, mélyreható változást hozott. Új történelmi korszak nyitányát képezte Eugen von Savoya herceg dicsőséges bevonulása Temesvár falai közé 1716. október 18-án. A török helyőrség és a muzulmán lakosság – amelynek málháit tevékre valamint ezer parasztszekérre pakolták fel – 1716. október 23-i kivonulásával véget ért az oszmán hódoltság 164 éves sötét korszaka. A betegeket és sebesülteket leszámítva 12.000 ember hagyta el a várost. A magyarokban ambivalens érzéseket és benyomásokat kelt a reprezentatív emlékiállítás, miként maga a három évszázados jubileum is. Az I. Károly király, Ozorai Pipo, Hunyadi János, Kinizsi Pál, Perényi Péter, Losonczy István és társaik által megépített, megerősített és védelmezett erődítmény, „az vég Temesvár”, majd az Alsó Részek teljes területének „felszabadítása” ugyanis a magyarság számára nem sok jót hozott. A „visszahódított” területen és területhez semmi jussa sem volt. Csupán a sérelmek sokasága, dús láncolata jutott osztályrészéül. A török várparancsnok, Musztafa pasa és a tárgyaló küldöttség mentességet, szabad elvonulást kért és biztosított a kapitulációs szerződésben a II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) vezette szabadságharc Temesvárra bújdosott kurucainak is. A fővezér, Eugen von Savoya (1683-1736) herceg gőgös megvetéssel jegyezte a szerződés vonatkozó pontja mellé: „A kutyák oda mennek, ahová akarnak”. Eugen von Savoya herceg rendeletben hagyta meg a térség teljhatalmú katonai és polgári kormányzójává általa kinevezett, gróf Claudius Florimund Mercy (1666-1734) lovassági tábornoknak, hogy ne engedje kurucok és protestánsok beköltözését a császárvárosból kormányzott területre. Az Osztrák Birodalom németesítő politikáját előmozdító szigorú parancsával lényegében napjainkig hatóan megszabta, befolyásolta és meghatározta a provincia nemzetiségi és felekezeti összetételét. Valósággal tobzódtak a magyarellenességben az osztrák főurak, katonák és hivatalnokok.
Sepi Valeriu: Eugen von Savoya
A keleti elnyomókat, a nyugati gyarmatosítók váltották fel, akiknek legfőbb célja a megszerzett területek minél hatékonyabb kiszipolyozása volt a Maros, a Tisza, az Al-Duna és a Déli-Kárpátok határolta térségben, amelyet Magyarország alkotmányos törvényhozási és közigazgatási kötelékéből önkényesen szakítva külön tartománnyá szerveztek, amelynek a Temesi Bánság nevet adták. A tájegység közkeletűvé vált neve is lényegében bécsi csinálmány, az osztrák huncutság és erőszak szüleménye. Mindent a császár, a birodalmi kincstár kizárólagos tulajdonává nyílvánítottak. Az uradalmakat, az erdőbirtokokat nem szolgáltatták vissza egykori tulajdonosaik leszármazottainak, jog szerinti örököseinek, Csanád egyházmegye püspökének, Nádasdy Lászlónak (1661-1730), akinek székhelyét Temesvárra költöztették át, nem biztosítottak alkalmas rezidenciát, s alattomos intézkedésekkel és eszközökkel korlátozták, akadályozták főpapi szolgálata ellátásában, egyházszervezői munkája végzésében. Arcképe, több püspöktársáéhoz hasonlóan, szerepel a kiállításon. „Nádasdy püspök személyében az osztrák hatóságok egy olyan nyakas, az udvari érdekekkel ellenkező magyar főurat láttak, aki a hajdani magyar jogokat” kívánta helyreállítani egyházmegyéje területén. A vitrinek egyikében megszemlélhető Temesvár 1717-től 1739-ig jegyzékbe vett polgárai lajstromkönyvének eredeti példánya, amelyben 329 név szerepel, közte csak három magyar.
Fikl György: Bika az oltár előtt
Dicséretes, hogy a gazdagon dokumentált tárlat bevezető szövegét több nyelven – köztük magyarul is! – bekeretezett, méretes táblákra írták. A magyar változat – sajnos – nem felel meg maradéktalanul napjaink ortográfiai és a nyelvhelyességi szabályainak. Kívánatos lett volna, mindenképpen a kiállítás hasznára szolgált volna a bemutatott, a pannókon és a tárlókban felsorakoztatott műtárgyak magyarázó szövegeit is az „európaiság” és az oly sokszor hangoztatott multikulturalizmus jegyében több nyelven kifüggeszteni. Nem ártott volna egy katalógust is megjelentetni a több múzeum anyagából, raktáraiból összegyűjtött műkincsek egybefoglalására, szakszerű prezentálására. Jónéhány változatban reprodukálták és kiállították felsővattai Warhay Ferenc (1568-?1609) végvári vitéz, festő és énekszerző képeskönyvének, a kézzel írott és festett Wattay-kódexnek a temesvári várat 1603-ban tömlöce ablakából megörökített látképét, rajta a szerző versecskéjével:
„Íg(y) napkelet és délrül fekszik az Thömös Wár,
Kis Thömös át folyván benne s körül van sár,
Nem tudtam s engem is hát az tömlöc ott vár”.
A sok utazó, természetbúvár, kalandor leírásai, élménybeszámolói, kordokumentummá rangosult közleményei meg a katonatisztek, kincstári hivatalnokok és kémek jelentései és beszámolói mellett elfért volna a fiatal erdélyi utazó és útleíró, ifj. Teleki Domokos (1733-1798), 1796-ban Bécsben megjelentett Egynéhány hazai utazások leírása Tót- és Horvátországoknak rövid esmértetésével együtt című füzetének, amelyben Temesvár szépségéről lelkendezve ejtett szót, címlapja is. Hiányoljuk egyebek mellett a bosnyák ferencesek – később a piaristák – 1911-ben lebontott belvárosi templomának barokk belsejét megörökítő fényképek másolatait is. A hézagokat, a szeplőket, az esetleges csorbákat és fogyatékosságokat fölösen ellensúlyozza, pótolja és feledteti ellenben az eredeti, a hiteles régiségek, a patinás objektumok, műtárgyak valamint az elsődleges dokumentumok, a megsárgult ódon iratok szemet kápráztató sokasága, fölötte dús tömege.
A történelmi múltat gazdagon és hitelesen idéző és tükröző sikerült kiállítást mintegy kiegészíti, továbbgyarapítja és -árnyalja az ugyancsak történelmi műemlék-épületben, a hajdani vármegyeházban, a 18. században barokk stílusban emelt palotában megnyitott Baroque Urban – A barokktól a neobarokkig címen megnyitott tárlat, amelyet a Temesvári Művészeti Múzeum és a Herczeg Alapítvány gondolt ki és rendezett meg, s amely ugyancsak a Béga-parti város a török uralom alóli felszabadulásának 300. évfordulóját hívatott köszönteni. A házigazda közintézmény, Herczeg András, Thomas Mochnács, dr. Virgil Feier és más magángyűjtők kollekcióiból összeválogatott és a „barokk palota” négy II. emeleti termében Marius Cornea művészettörténész, muzeográfus által csoportosított és tagolt műtárgy-együttesek a 18. század Temesvárjának, a Magyarország testéről leszakított Temesi Bánság katonai, közigazgatási, gazdasági és szellemi központjának jellegzetes légkörét, minden- és ünnepnapjainak kereteit, szokásrendjét, barokk tárgyait és eszközeit prezentálják, vonultatják fel.
Korhű markás porcelánokkal, edényekkel, tányérokkal, fűszertartókkal, fémtálakkal és – evőeszközökkel, kristálypoharakkal, karos gyertyatartókkal, kitömött díszmadarakkal „megterített” hosszú asztal uralja a termek egyikét. A terítékek mellől az ületetőkártyák sem hiányoznak, a Temesi Bánság katonai parancsnokainak, kormányzó tábornokainak, tartományi elnökeinek, Csanád egyházmegye püspökeinek és a görögkeleti főpapok neveivel. A bútorművészet remekeinek számító tárlók, vitrinek, üveges szekrények polcain könyvek, foliánsok, oklevelek, pénzérmék, szelencék, porcelán nippek, dísztárgyak, kézi fegyverek, kisplasztikák stb. sorakoznak az „ebédlő teremben”. Históriai, hely- és művészettörténeti értékeket képviselnek a falakra függesztett régi metszetek, a temesvári várat és környékét valamint a 18. század Bánságjának kiemelkedő személyiségei arcmásait megörökító nyomatok, képek, rézkarcok. A Habsburg Birodalom expanziós, terjeszkedő korszaka főúri teázó-szobájának, meghitt társalgójának összképét és ódon hangulatát idézi a múzeumi kiállítótermek legkisebbike. A barokk stílusban 1733-1774 között emelt impozáns épületben megrendezett tárlat barokk emlékanyagának nagyobb hányadát az ipar- és alkalmazott művészetek körébe tartozó tárgyak képezik. Az intézmény gyűjteményében található 18. századi festményekből, grafikákból, szobrokból csupán mutatóban került néhány a falakra, a tárlókba, az állványokra.
A legtágasabb három termet a kortárs festőművész, Fikl György – aki fél évtizeddel 2011-es egyéni tárlatát követően tér vissza ismét a Temesvári Szépművészeti Múzeum falai közé – monumentális „neobarokk” képei uralják, amelyek valójában az alkotói fantázia, képzelődés, az invenció, az álom, a szürrealista világlátás és a mágikus gondolkodás szüleményei. Hatalmas méreteikkel, eredeti kromatikájukkal valamint bizarr, meghökkentő motívum-társításaikkal keltenek figyelmet a Szakaláron élő és alkotó Fikl György neobarokk „fotófestményei”. Vászonra nyomtatott, montált felvételei képfelületére helyenként ecsettel is beavatkozik megerősítve a tónusokat vagy éppenséggel új elemeket kreálva, illesztve be. A barokkos illuzionizmus szemlélet- és színvilágát valamint a korszerű látványteremtés eszköztárát, megoldásait leleményesen kombinálva, egybeszervesítve teremti meg Fikl György méretes kompozíciót is, amelyeken a díszes oltárok, fényes csillárok, színes függönyök és terítők, cirádás falak és bútorok ékesítette templom- és palota belsőkben furcsa alakzatok, túlméretezett állatfigurák, arctalan, ornátusos emberalakok jelennek meg. Szakrális és profán, fennkölt és porias, szertartásosság és köznapiság, elegancia és rusztikusság, bensőségesség és kitárulkozás, blaszfémia és ájtatosság, durvaság és szelídség, feszültség és összhang célirányos társítására, ellentételezésre, szembesítésére és egyensúlyba állítására épülnek Fikl György kompozíciói. Az áldozathozatal, a kiszolgáltatottság jelképei a birkák, az ökrök, a szárnyasok. A határtalanságot, a végtelenséget érzékelteti a tártkarú rónaság, amelyben szinte belevész a zarándokok processziója, a miséző papok hármasa vagy a magára maradt igehirdető. Fikl György a barokk motívumok, ékítmények, formai eszközök és megoldások fölvonultatásával, értékesítésével képes meghökkenteni, zavarba ejteni, elgondolkoztati, 21. századi alapproblémákat, létkérdéseket felvetni, megközelíteni, pikturálisan taglalni és értelmezni.
A história és a jelenkor elemzésére, megjelenítésére és értelmezésére vállalkozott az félszáz kortárs bánsági művész is, akik alkotásaival részt vesznek A felszabadítt Temesvár összefoglalő címmel a Béga-parti város napja valamint a település török iga alóli fölmentésének 300. évfordulója tiszteletére a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezete által a Helios Galériában meg a városháza Eminescu sugárúti kiállítótermében megrendezett tematikus csoportos tárlaton, amelynek kurátora Constantin Catargiu grafikusművész, egyetemi professzor. A kiállítók közül némelyek – Valeriu Sepi, Mariana Țepeș, Elena Grivu – a három évszázada történt események jeleneteit, prominens személyiségeit vagy névtelen szereplőit, ismeretlen közkatonáit idézték és jelenítették meg. Ana Domnica Hoble egy virtuális, elképzelt címeres történelmi zászlóval nevezett be a tárlatra. A festők, grafikusok, iparművészek és szobrászok nagyobb hányada a „kis Bécsnek” vagy „magyar Manchesternek” becézett Béga-parti város lendületes fejlődésének mérföldköveivé, emblematikus, városkép meghatározó edifíciumaivá rangosult házait, bérpalotáit, középületeit, utcarészleteit, köztereit transzponálták vászonra, kartonra illetve dinamikus plasztikai formákba, alakzatokba. A realisztikusabb ábrázolás eltérő útjait követi és járja Petru Galiș, Viorel Toma, Mihai Olteanu, Ioan Mercea, Maria Bana Jichița, Adriana Păiușan, Lia Popescu, Victor Acatrinei, Mihai Vornicu, Reghina Târnoveanu, Micota Marosan Ildikó, míg Leon Vreme, Constantin Catargiu, Viorel Cosor, Adriana Lucaciu, Dan Toma, M-Kiss Hédy, Rodica Strugaru, Rafael Mateaș, Tar Béla, Torony Pál, Costin Brăteanu, Diana Popovici, Dana Mercea, Torony Edith stb. az áttélesebb, az elvonatkoztatottabb formarend és képkomponálás híve, avatott elkötelezettje. Kivételes figyelmet kelt Gloria Gratti kerámiaegyüttese, Iulia Dinescu két színes kárpitja valamint Suzana Fântânariu izgalmasan tagolt objektje, rajzos tárgymontázsa. Erőteljességükkel, strukturáltságukkal és gondos kimunkáltságukkal a modern szobrászat fölötte magas színvonalát képviselik a tárlaton a korelnök, Octavian Maxim, a fával mesterien bánó Constantin Grangure valamint az ifjabb nemzedékeket képviselő Linda Saskia Menczel, Bogdan Nueleanu és Farkas Endre hatásos alkotásai. A jubileumi kiállítás a Városháza Galériájában hajlékra lelt része augusztus 30-ig marad nyitva, tekinhető meg.
Temesvárott négy helyszínen három kiállítás idézi 1716 őszét, s köszönti a hatalomváltás 300. évfordulóját. Kiszabadulva a félhold árnyéka és nyomása alól három évszázaddal ezelőtt elkezdődött a Béga-parti város és a Temesköz europanizálódása. Hosszabb időre megszabadult a balkanizálodás fenyegető veszélyétől, amely csak a 20. század harmadik évtizedében érte el, kerítette hatalmába. A civilizálódás folyamatát – sajnos – többször is megtörte, zátonyra sodorta a történelem. A Temesvár múltja és jelene iránt érdeklődőknek érdemes végigjárniuk, megtekinteniük mindhárom kiállítást, hogy informálódjanak, átfogó képet alkossanak a település históriájáról, pillanatnyi helyzetéről és állapotáról valamint fejlődése, kibontakozása távlatairól is.
*
A HELIOS Galériában (Opera tár 6. sz.) augusztus 3-ig, naponta 10-18 óra között látogatható a kortárs hivatásos képzőművészek tárlata TIMISOARA ELIBERATA (Felszabadított Temesvár) címmel a török uralom alóli felszabadulás 300 éves jubileuma alkalmából. Mintegy ötven temesvári és Temes megyei képzőművész alkotásait – festmény, grafika, szobor, fotó, installáció, stb. – tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás második “felvonása” a VÁROSHÁZA Galériájában (Opera tér 5. sz., bejárat a M. Eminescu sugárútról) várja a látogatókat augusztus 1-30. között.
