29 Dec 2014
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Neagu Katalin és Oláh Dalma festészete
Három egyéni tárlatot rendezett 2014-ben Neagu Katalin: kettőt Temesváron, egyet pedig a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában. Kontrasztok és harmóniák című kiállítása megvalósításához formatervező lányát, Oláh Dalmát, a Temesvári Nyugati Egyetem képzőművészeti és design karának végzettjét – aki az ecsettel is szakértőn bánik – szegődtette partneréül.
A lírai realizmus elkötelezettjeként az 1952. május 25-én Dettán született, a Béga-parti városban élő és alkotó Neagu Katalin újabb keletű festményeiben míves, harmonikus képi fogalmazásra, megjelenítésre törekszik. Festményei jellegzetesen egyéni szerkezetűek: kiemel, nyomatékosít egy-egy látványelemet, amelyet többnyire valósághűen fest meg, s amelyet aztán az áttetsző, derengő, páraként lebegő, gomolygó színek oldott, letompított foltjaival, fátyolossá „légiesített” foszlányaival övez. A visszafogott, választékos, egyénivé párolt koloritú közegben felerősődnek, intenzívebbé válnak az élesebbre exponált tárgyi és formai kellékek, kompozíciós elemek és összetevők. A hangsúlyossá veretesített motívumok, táj- és épületrészletek, gesztusok fénypászmák megvilágította objektumokként jelennek meg, nyernek meghatározó, domináns szerepet Neagu Katalin kompozícióiban, amelyekben harmónikus összefogottságba szervesül a választékos szín- és formavilág, a tartalom és az azt kifejező szellemiség. Képfelületei izgalmas „valóságlátomásokként” hatnak, keltenek figyelmet és érdeklődést. Pályája jelenlegi szakaszára a temesvári 3 éves Tanárképző Főiskola rajzkarán 1974-ban diplomázott, majd tanulmányait Viorel Toma növendékeként a temesvári Nyugati Egyetem képzőművészeti és design karán 2002-ben kiteljesítő festőnőnek jellegzetesen egyéni eszköztárat, formarendet sikerült kialakítania, amelyet az emelkedett, poétikus hozzáállás és disztingváltság, a látomásszerű sejtelmesség, romantikus érzület, szürrealista beállítottság, hiteles festőiség valamint az elmélyült, meditatív alkotói attitűd ural és jellemez. Termékenyítőleg hatottak Neagu Katalin piktúrájára, amelyben a színeké a vezetőszerep, a kortárs gesztuális festészet megoldásai, formai törekvései és előremutató eredményei is. Az álmok és a képzelet rejtelmes, látomásos alakzatai, különös képződményei töltik ki Neagu Katalin festményeinek felületét, személyes formavilágát, amelyet gyakorta illuzórikussá avatnak és emelnek a fénysávok, a színkaréjok, az interferáló folthatások.
Neagu Katalin kiemelt szerepet juttat vásznain a fénynek, amelynek felragyogtatása a megfestett motívumok jelentését, értelmét és súlyát nyomatékosabbá, egyértelműbbé, tömörebbé és kifejezőbbé nemesíti. A homályt, a sejtelmességet, a fátyolosságot is fénnyel telíti. A légies megjelenítés festményei döntő hányadán szilárd, jól felépített szerkezettel társul. A varázslatosság káprázatos bűvköre, az optikai szépségek ötletes felvillantása, a színek önértékeinek merész, jellegzetesen egyéni érvényesítése adja meg festészetének egyedi karakterét. Felfogásukban, modorukban és stílusukban is jelenkori fogantatású művek Neagu Katalin újabb keletű alkotásai, amelyeknek többsége a tisztán festői értékviszonylatok kamatoztatására, viszszafogott, finom felmutatására alapoz. Élénk képzeletű, érzékeny és fölötte diszkrét alkotó Neagu Katalin: képeit nagyfokú szenzibilitás, képzelőerő és elmélyültség hatja át és egyéníti. Művészetének meghatározó elemei, alapvető összetevői a dús alkotói fantázia, az emotív beállítottság, a kimeríthetetlenül gazdag érzelem- és álomvilág valamint a biztos, de líraian könnyed ecsetkezelés. Az érzelemmel teli önkifejezés érett, kiforrott produktumai Neagu Katalin festményei – egy fogékony lélek őszinte megnyilvánulásai színben és formában.
A vizuális művészeti adottságokat, hajlamot és érdeklődést Neagu Katalinnak sikerült 1976-ban Dettán világra hozott lányába, Oláh Dalmában is átörökítenie, aki szakirányú tanulmányait befejezve, 2004-ben szerzett formatervezői oklevelet és 2006-ban fejezte be a mesterképzőt a temesvári Nyugati Egyetem képzőművészeti és design karán. Kiállításokon újabban leginkább festményekkel jelentkezik, amelyeken a kifejező, a dinamikus, a sallangtalanul egyszerű és közvetlen előadásmód elkötelezettjének mutatkozik. A feszesebb szerkezeteket, a gesztuális megoldásokat preferálja, részesíti előnyben.
Vásznai meghatározó motívumait legtöbbször egy-egy biztos érzékkel megválasztott központi mag köré tagolja, csoportosítja és tömöríti. Elvonatkoztatott, lényegükre egyszerűsített elemekből építkezik. Vizuális egyenleteket állít fel és old meg. Sávok, átlók, vonalak, ívek, pászmák szelik át, hálózzák be a felületeket, amelyeknek széleit, határait némelykor mintha át is akarnák lépni. Tiszta, világos és értelmes képi rend hatja át kifejező, mozgalmas, robbanékonyra hangolt és tagolt kompozícióit, amelyek nemcsak a festői fantázia és lelemény, hanem az elemzés, a gondolkodás teremtményei is. Létviszonylatokat képez le és strukturál Oláh Dalma a látványelemek expresszív jelekké sűrítésével, tömörítésével. „Férfias” színekben, mértékletes formákban, fegyelmezett és magabiztos artikulációkban éli át, értelmezi, ragadja meg és közvetíti a látványt. Kompozíciói szerkezetét hatványozott kohéziós erő hatja át és fogja össze. A festői kitárulkozás intenzitását a fiatal alkotó egyénisége, lelkülete, beállítottsága, célja és akarata határozza meg. Oláh Dalma képnyelve, gesztusokra alapozott kifejezés-módja összefogott, tömör, eleven, feszültségekkel és dinamizmussal telített, sokatmondó és hiteles. A geometrikus szerkezet, a képfelület világos, kimért osztatú rendje uralja és egyéníti festményeit. A hangsúlyok a festői alapélményt, az alkotói szándékot jelzik és nyomatékosítják.
