2. A szőlő metszése
Gyakori kérdés a szőlő metszési ideje, melyet nem pontos dátummal szokás meghatározni, hanem úgy, hogy akkor válik aktuálissá, mikor a tél végi fagyok már bizonyosan elmúltak, de még azelőtt, hogy a növényben a nedvkeringés megindult volna. A szőlő metszésének helyes ideje tehát a tavasz korai szakasza!
2.1. Csercsapos váltómetszés
Én személy szerint a csercsapos váltómetszést javasolom! Ennek lényege, hogy az első évében az egyéves vesszőt visszametsszük rövid csapra. Az ezt követő évben erről a vesszőről kiválasztjuk az egészségesebb egyéves vesszőt, és azt visszametsszük rövid csapra, a másikat pedig hosszú csapra.
A következő évben az előző évi csapok közül az egészségesebbet, jobb állású csapot hagyjuk meg, a másikat pedig távolítsuk el! A meghagyott csapon 2 veszszőt hagyunk, egyiket rövid a másikat pedig hosszú csapra. Az ezt követő években az utolsó munkafolyamatot ismételjük.
Amikor a csap elöregszik, a csapot el lehet távolítani, mert a szőlő alvó rügyről meg tudja ifjítani a csapot. Ez a művelésmód, és metszésmód, kitűnően alkalmas bármely szőlőfajta sikeres termesztéséhez. Az általa kialakítható keskeny lombfal ideális növényvédelmi szempontból, valamint a termés megvilágítottsága is optimális. Nem utolsó szempont, hogy az így kialakított tőkék nemcsak a vegetációs időszakban, hanem télen is igen tetszetős képet mutatnak.
2.2. Zöldmetszés A szőlő metszésénél meg kell említeni még a szőlő zöldmetszését is, ami az alábbiak szerint történik:
1, hajtásválogatás: A friss zöld hajtások közül kiválasztjuk azokat, amelyek a legmegfelelőbb irányba nőnek.
2, a hónaljhajtások eltávolítása: A szőlő hajlamos rengeteg ún. hónaljhajtást nevelni, melyeket érdemes minél hamarabb eltávolítani, mivel rengeteg energiát el tudnak vonni a növénytől. A hónaljhajtás könnyen felismerhető, ez egy másodrendű hajtás, mely a szár és az elsődleges hajtás között helyezkedik el.
3, tetejezés: Ennél a folyamatnál csupán a friss hajtások hosszának (magasságának) viszszametszéséről van szó. Itt általában a támrendszer magassága a mérvadó, vagyis a támrendszer magasságához igazítsuk a hajtások magasságát.

3. A szőlő gondozása
3.1. Az európai szőlő gondozása
A védekezés idénybeli első lépése a tavaszi lemosó permetezés. Személyes véleményem, hogy segítségével rengeteg felesleges munkától óvhatjuk meg magunkat. Ez a munkafolyamat a megelőző védekezés egyik legfontosabb eleme. A szőlő felületén áttelelő kártevők és kórokozók ellen irányul.
Lényege, hogy kontakt hatóanyagú szerrel direkt módon a kártevőt, kórokozót támadjuk. Év közben nem minden esetben érdemes, kontakt hatású szereket használni. Ennek egyszerű oka a rövidebb hatásidő. A permetezés során ajánlatos kötődéssegítő anyagok használata. Ezek segítik a vegyszer felületen való megkötődését. Ez arra jó, hogy a szer hamarabb ráköt a növény felületére, így egy váratlan zápor nem tudja lemosni a permetlét.Na, persze ennek is van kötődési ideje, de közel sem annyi, mint normál esetben. Ilyen szereket bármelyik növényvédelmi szereket árusító kereskedelmi egységben meg lehet vásárolni.
Ha nagyon hirtelen lenne rá szüksége és nem tudja beszerezni, helyettesítheti háztartási kristálycukorral is (gyakorlati tapasztalat szerint 10 liter vízhez 3-4 kiskanálnyi kristálycukrot kell tenni).
A szőlő év közbeni munkáit a permetezés mellett a kötözés és a zöldmetszés teszik ki. A kötözés során, a szabadon növő vesszőket a támrendszer huzalaihoz rögzítjük, így óvva meg őket a sérülésektől.
3.2. A nem európai eredetű szőlőfajták gondozása
Itt főleg a Vitis labruska fajtáiról van szó, gondolok itt az Izabellára és az Otellóra. Igen igénytelenek. Növényvédelmük sokkal kevésbé jelentős, mivel ellenállóak a peronoszpórával és a lisztharmattal szemben is, gyökerüket a filoxéra ugyan nem károsítja, de a levélzetét igen.Ajánlom minden kiskertbe, ahol egy kis különleges ízű szőlőt szeretnének. A belőle készült bor kereskedelmi forgalomba nem hozható.

4. A szőlő növényvédelme
A szőlőt számos kártevő és kórokozó támadhatja meg. Egyik-másik károsító ellen minden évben fokozottan kell védekezni, de a legtöbb károsító évjáratonként, termőhelyenként változó jelentőségű.

A leggyakoribb és legjelentősebb károsítók

Szürkepenész
Esős, nedves és meleg időben akár az egész termést is megtámadhatja a szőlő szürkepenészes (botritiszes) rothadása. A gomba sok tápnövényű, sőt az elhalt növényi részeken is megél. Tehát gyakorlatilag mindig jelen van a szőlő környezetében ez a gomba. Bármelyik zöld növényi részt meg tudja támadni, A szél és jég okozta sebeken nagyon gyorsan el tud terjedni. Tavasszal akár 100%-ban is elviheti a virágokat és ezzel a termést.

Peronoszpóra
A szőlőperonoszpóra tavaszszal kezd fertőzni, amikor a napi középhőmérséklet elérte a 10-12°C-ot, és emellé legalább 1-2 napig 10 mm csapadék hull. A szőlő minden zöld részét képes megfertőzni. Különösen érzékenyek a fiatal, zsenge levelek, fürtkezdemények. Az első tünetek a fiatal levelek színén jelennek meg.
Nedves, párás időben 1-2 cm átmérőjű, olajfoltra hasonlító foltok jelennek meg. A foltokkal átellenesen, a fonáki oldalon szürkésfehér színű penészgyep látható. A peronoszpóra a növény szöveteiben élősködik. Száraz időben a beteg részek leszáradnak, nedves időben pedig rothadni kezdenek. A kórokozó az őszszel lehullott, beteg levelekben és az összetöppedt bogyókban telel át.

Lisztharmat
A szőlőlisztharmat egy, a növény minden zöld részét megtámadó gombabetegség. Szinte minden évben jelentős kárt okoz országszerte, főleg, ha az időjárás meleg és párás. A leveleken, hajtásokon, fürtökön fehér, lisztes bevonatot képez, a fertőzött részek növekedése visszaesik, torz levelek fejlődnek.
A legsúlyosabb kárt a bogyók fertőzésével okozza. A károsodás annál jelentősebb, minél korábban fertőzi meg a bogyókat. A fertőzött bogyó bőrszövetének növekedése megszűnik, a héj elparásodik. Ezt követően a bogyó héja nem tudja követni a bogyó méretének növekedését, így a bogyó felreped. A lisztharmat a rügyekben és az idősebb fás részeken telel át.

Atkák
Gyakori kártevők még a különböző atkafajok. Leggyakrabban a szőlő levélatka és a szőlő gubacsatka okoz jelentős károkat, a takácsatkák kártétele szórványosan fordul elő. Az atkák tömeges felszaporodásához kedvez a meleg, száraz időjárás.

Szőlő levélatka
A szőlő levélatka a fiatal leveleket és hajtásokat károsítja. A szívogatás nyomán a hajtások gyengén fejlődnek, rövid szártagúak lesznek. A levelek visszamaradnak a fejlődésben, torzulnak, súlyos esetben a hajtás és a levél is leszárad. A kártevő számára a száraz, meleg időjárás a kedvező, ekkor intenzíven táplálkozik és gyors felszaporodásra képes.
Évente akár 7-10 nemzedéke is lehet, így hosszantartó, komoly veszélyt jelent a szőlőben. A kifejlett imágók a kéregrepedésekben és a rügypikkelyek alatt telelnek.

Szőlő gubacsatka
A gubacsatkák a rügyekben telelnek. Tavasszal, a rügyfakadás előtt már a rügyek belsejében megkezdődik a táplálkozásuk, ilyenkor deformált levelek, hajtások fejlődnek. Később jellemző a szöszösödés vagy nemezesedés, amikor a szőlőlevelek színén kezdetben dudorok, ezek fonáki oldalán fehér, később pirosas, majd elbarnuló, sűrű szőrképletekből álló foltok alakulnak ki. Súlyos fertőzéskor a hajtás növekedése leáll, és a levelek elpusztulnak. Évente 6-7 nemzedéke van.

Szőlőmoly
A szőlőmolyok két faja ismert. A domináns faj a 3 nemzedékes tarka szőlőmoly. A hűvösebb klímájú borvidékeken a 2 nemzedékes nyerges szőlőmoly is jelentős. A tavaszi nemzedék a fürt megnyúlásától a terméskötődésig károsít, a későbbi nemzedék(ek) pedig a már érő bogyókba furakodva károsítanak.
Báb alakban telelnek az elszáradt bogyók között, esetleg a szőlőtőke kérge alatt vagy a karók, támberendezések repedéseiben. A lepkék április utolsó, május első napjaiban rajzanak, párosodnak, és a szőlőtőke rejtett helyeire teszik petéiket.

Dr. Csősz János