Az Olvasóinkkal megszervezett talál­ko­zók rendszerint a személyes jó ismerősökkel való találkozás örömét kiegészítve, a jö­ven­dőre bizakodással tekintő vagy a szórvány he­ly­zetből adódó különféle gondokkal küsz­ködő közösségek helyzetének felmérésére is lehetőséget teremt, és természetesen a la­punkkal szembeni elvárásokról is szó esik.
A hagyományossá vált lugosi találkozó és évkönyvbemutató már a legelején is meg­le­pe­téssel szolgált: a Mindenki Kalendáriuma jubileumi 20. kiadásában Dudás József kollé­gánk által, a Lugoson született és nevel­ke­dett, a legendás magyar Aranycsapatot le­győ­ző német válogatott magyar erőssége, Posipal József egyik rokonát, Posipal Petru-t ismerhettük meg, akit Langó Ferenc Attila mutatott be. A beszélgetés során megtudtuk, hogy a legendás labdarúgó, aki Puskás Öcsi­vel magyarul társalgott az 1954-es világbaj­nok­ság berni döntőjében, és a ma is Lugoson élő Petru harmadfokú unokatestvérek, és a családban – ahogy a lugosiak közül is többen emlékeztek a család különböző tagjaira – má­ig él a román területen született egyetlen világbajnok labdarúgó emléke.

Posipal Petru és Dudás József kollégánk emlékezett a Lugoson született világbajnok labdarúgóra, Posipal Józsefre
A frissen felújított lugosi Magyar Ház­ban, bensőséges hangulatú találkozó kere­té­ben mutatták be a Mindenki Kalendáriuma helytörténeti évkönyvet. A rendezvényen Graur János főszerkesztő, Dudás József sport­szerkesztő, Szekernyés János hely- és kultúrtörténész, az évkönyv több helytörté­neti anyagának szerzője mellett, részt vett Molnár Zsolt RMDSZ-es parlamenti kép­viselő is, aki köszöntőbeszédében kifejtette meggyőződését, hogy minden hasonló ren­dezvény közösségünk megerősítését szol­gál­ja, és örömmel vette tudomásul, hogy a lu­go­si magyaroknak a támogatóknak kö­szön­hetően sikerült felújítania a közösségi ren­dezvényeknek helyszínt biztosító Magyar Házat. Végigtekintve a kifüggesztett idei ren­dez­­vénynaptáron, elmondható, hogy a helyi ma­gyar közösség igazi, befogadó otthonává nemesülhet az egykori városi közfürdő első emelete. Pozsár József, helyi RMDSZ-elnök köszöntőjét követően, az évkönyvet Graur János főszerkesztő mutatta be, emlékeztetve a kiadvány húszesztendős múltjának fon­to­sabb állomásaira és hangsúlyozva, hogy év­ről évre fokozatosan kapott nagyobb teret a MINDENKI KALENDÁRIUMÁBAN a hely­­történet, bővült a kiadvány a bánsági ma­­gyar közösség sokszor elfelejtett értékei­nek, épített örökségének és a koruk megha­tá­rozó személyiségeinek a bemutatásával. Az év­könyv lugosi vonatkozásaira és egyben összbánsági jellegére utalva, a főszerkesztő emlékeztetett, hogy a Temes-parti muni­cí­pium jeles személyiségeiről, kulturális ha­gya­tékáról rendszeresen jelentek meg anya­gok az évkönyvben. Dudás József sport­szer­kesztő az évkönyv legelső kiadásától kezdve a kiemelkedő sporteseményekre hívta fel a figyelmet írásaiban, illetve a régió elismert, ám mára a feledés homályába merült sport­­személyiségei portréjának megrajzolá­sá­val járult hozzá az országos és európai je­len­tőségű sportrendezvényeken elismerést szer­ző bánsági élsportolók emlékének felele­vení­téséhez. A lugosi találkozón Dudás József a magyar sportolók esetében minduntalan tetten érhető elhallgatás tényére, illetve nem­zetiségi hovatartozásuk hamisítására hívta fel a figyelmet. Posipal József, hivatalos ira­tok­ban Jupp Josef, esetében is ez történt – is­mertette az újságíró, kiemelve, hogy kuta­tá­sai során a világbajnok labdarúgóról szóló portrék, beszámolók sokszor meg sem em­lítik – magyar édesanyja révén is – a lugosi magyar közösséghez való tartozását, egysze­rűen román sportolóként mutatják be. Dudás József sajátos jóvátételként is ajánlotta az Olvasók figyelmébe a jeles sportolóról szóló írást, azzal a reménységgel, hogy Posipal József lugosi kötődésének ismertetése a lu­gosi magyar közösség önértékelésének erő­sítésére szolgál, a helyi hivatalosságokat eset­leg emlékének ápolására buzdítja. Ha­son­ló gondolatokat fogalmazott meg Szekernyés János hely- és kultúrtörténész, aki az értékmentés fontosságára hívta fel a figyelmet. Az előadó kifejtette, hogy a bán­sági magyar közösség értékeinek felkutatása és hiteles bemutatásaa mindenkori magyar helytörténészek feladata és öröksége, hiszen az idei évkönyvben két, a maga korában országos hírnévnek örvendett személyiség­ről, Kádár Erzsébetről, a nagy tehetségű no­vellaíróról és Fülöp-Miller René riporter-tör­té­nészről olvashatnak, akiknek tevékeny­sé­gét még a szakemberek sem igen ismerik. Az értékmentés időszerűségére hivatkozva tér­sé­günk jeles helytörténésze negatív példa­ként említette a Román Akadémia által nem­rég megjelentetett, a bánsági irodalommal fog­lalkozó enciklopédiáját, amelyben mind­össze negyvenhárom magyar szerző kapott helyet, a Bánság számos jelentős magyar író­ja, költője hiányzik belőle. Szekernyés János kifejtette meggyőződését, mely szerint sok más népszerűsítő tevékenység mellett, a MINDENKI KALENDÁRIUMÁ helytörté­neti évkönyvben megjelent írások is hozzá­já­rultak egykor közismert és köztiszteletnek örvendett bánsági magyar személyiségek te­vé­kenységének, például Jakabffy Elemér vagy Székely László munkásságának újra­megis­mertetéséhez.
A közvetlen hangulatú találkozó kereté­ben a szerzők dedikálták a helytörténeti év­könyv jubileumi kiadványát.
Makkai Zoltán