Az ifjabb temesvári nemzedékek számára Zold és a zoldi táborozások hetei a gyermek- és ifjúkor legszebb emlékei közé kerültek. Festői szépségű, kies táj, fenyőfák susogása, madárcsicsergés, jóbarátok, szerelmek, szabadság, szaba­don termett málna és szeder, fürdés a szurdoki tóban és még sokféle, másutt meg nem lelhető élmény kapcsolódik Zoldhoz. És évek múltával örömmel és bizalommal engedték el a zoldi táborba évről évre gyermekeiket is az egykori táborozó nebulók. Mert mindenkor a Bartók Béla Elméleti Líceumban és elődjében tanuló iskolásoknak Zold az öröm egyik szinonimája lett.

Változnak az idők, és egy uniós pályázat megvalósulásával, a zoldi tábor is alaposan átalakult. A megviselt állagú kúria újjáépült, előadótermek, saját konyha és fűtesi rendszer, korszerű fürdőszobák és hálószobák fogadják a táborozókat vagy a képzéseken résztve­vőket. Legutóbb önkéntes munkával, a környék felfedezésével, rőzsegyűjtéssel, favágással-behordással, tereprendezéssel és a zoldi emlékek felidézésével egybekötött teraszpikniket szerveztek a tá­borhelyen. „Az önkéntes adományozók­tól befolyt támogatás felhasználásával kezdtük el az udvar kitakarítását, rendezését, majd füvesítését, ezért csak a tágas teraszon szervezhettük meg a közös piknikezést – ismertette dr. Erdei Ildikó, a Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója. – Az udvar egyik, nem eléggé biztonságosnak ítélt részét elkerítettük és lezártuk. Ma a piknik résztvevőivel együtt kitakarítottuk az udvar egyes ré­szeit, behordtuk a tűzifát a tárolóba, zöld színű hálóval bevontuk a kerítést és ki­pró­báltuk részben a konyhafelszerelést. A továbbiakban úgy tervezzük, hogy amint kézhez kapjuk a működési engedélyeket, elkezdjük megszervezni a kép­zé­seket és az iskolai tevékenységeket is, közöttük a Tálentum-tábort, tánctábo­rokat, szakmai műhelyeket. Remény­ke­dünk abban, hogy elég lesz a nyári idő­szak a terveink megvalósítására. A tél folyamán megfelelő módon működött a fűtési rendszer, nem károsult az épület a zord időjárási viszo­nyok miatt, ami nagyban köszönhető a felújítási és korsze­rűsítési munkálatokat végző Ighaz Bau cég szakembereinek és Tifán Laurának és tervezői csapatának. Úgy tűnik, hogy nyáron mindenképpen teljes kapacitással működhet a képzési központ és táborhely, tavasszal és ősszel sem kell teljesen fel­függesztenünk a te­vékenységeinket, gya­korlati oktatással já­­ró programokat, te­matikus heteket szer­­­vezhetünk kitűnő körülmények között.”
Szabó Ferenc tanító számára a zoldi tábor a világ egyik közepe, évtizedek óta szervezi a táborozásokat. Most ismét Zoldon, ezúttal a bográcsos elkészítésén munkálkodik. „Fiatal tanítóként, egé­szen pontosan har­minchat esztendővel ezelőtt hoztam fel ide az első gyermek­csoportomat. Örömmel, de nem kevés nosztalgiával állok a mos­tani táborhelyen, hiszen egyértelmű volt a korsze­rűsítés, fejlesztés szükségessége, ugyan­- akkor jómagam még mindig a régi, megszokott táborhelyet látom lelki szemeim előtt, a régi történetek elevenednek fel emlékeimben. Mindenképpen örven­dünk, hogy a projekt megvalósítása fo­lya­mán felmerült váratlan gondok – például az üzemanyag és építőanyagok árának rohamos emelkedése – ellenére sikerült megvalósítani ezt a kor­szerű táborhelyet. Még sok munka van hátra, amit magunk kell meg­te­gyünk, de máris elmondható, hogy jó­val kö­zelebb va­gyunk ahhoz az idő­ponthoz, amikortól ismét belakhatjuk a tá­borhelyet. Elmondhatom, hogy sokan va­gyunk, akik élet­re szóló él­ményeket sze­reztek a tábo­rozások során, volt olyan év, amikor nyolc vagy kilenc cso­­port táborozott itt a nyár folyamán. A szü­lők örömmel bízták ránk a gyermekeiket, ugyanis tudták azt, hogy biztonságban, felelős tanárok, tanítók felügyelete mellett, gyönyörű természeti környezetben kap­csolódhattak ki a gyermekek. Hozzátenném, hogy ebben a románok által lakott faluban, a magyar iskola táborozóit sze­retettel és tisztelettel fogadták mindig, a szomszédokkal fel­tétlenül, de a falu több más lakójával is baráti kapcsolat alakult ki az évek során. Jómagam hazajövök Zoldra, mert ren­geteget dolgoztunk ka­lákában szülőkkel, barátokkal a régi tá­bor­hely körül­mé­nyeinek javítása érde­­- kében, Nóra lányom például itt tanult meg járni, és rengeteg szép emlék köt e helyhez.”
Az egyik piknikező Varga Levente, aki elmondása szerint, már első osztályos korától minden évben táborozott Zoldon. Ha lehetett kétszer is – teszi hozzá, ezzel erősítve meg ragaszkodását a helyhez. „Rengeteg szép emlékem van Zoldról, például itt ismertem meg gyermekként a későbbi feleségemet, és örvendek, hogy sikerült újraéleszteni ezt a táborhelyet. Reménykedem, hogy minél több gyermek élheti át azokat a szép, tartalmas tábo­rozási időszakokat, amelyeket magam is átéltem itt. Gyermekeim is voltak már itt, és bízom abban, hogy velem együtt még sokáig fogunk idejárni.”

Mátéfi Zsolt, tájépítész és tereprendező kollégáival éppen az udvar füvesítésén dolgoznak. Elmondása szerint gyermekkorában ma­ga is táborozott Zoldon, maradandó emlékekkel gyarapodott a táborozás alatt. Most örömmel segít újjávarázsolni a tá­borhely tágas udvarát, azzal a remény­ség­gel, hogy a később megérkező gyer­mekek örömmel játszanak a füves udvaron.

A sikeres teraszpiknik nemcsak a Zolddal, a táborhellyel való találkozás és újrafelfedezés, hanem az egykori emlé­kek felelevenítésének, és a régi tá­bo­rozók találkozásának örömét is ma­gá­ban hordozta.
Makkai Zoltán