A könyvbemutatóktól etnográfiai múzeumavatóig és az Ana Lugojana folklórfesztiválon fellépő együttesek által biztosított színpompás, látványos produkciókig, min­den korosztály számára kikapcsolódási lehetőségeket biztosító Lugosi Városnapok ünnepségsorozat keretében került sor a testvérvárosokkal való együttműködés meg­ünneplésére.
Miután délelőtt a németországi Jénával való három év­tizedes együttműködési kapcsolatot ünnepelték meg, és Jéna polgármestere Albert Schröter átvehette a Temes-parti város rangos ki­tüntetését, a Város Kulcsát, délután a patinás lugosi városháza dísztermében, a Helyi Tanács ün­nepi ülésének keretében került sor a helyi tanácsosok, a jénai és szekszárdi kül­döttségek tagjai, és a politikai élet jeles személyiségeinek, illetve az egyházak vezetőinek rész­véte­lével a Lugos és Szekszárd között 1993. május 20-án létrejött két évtizedes testvérvárosi kapcsolat jubileumának ünneplésére.
Az ünnepi rendezvény a román himnusz és nemzeti imánk hangjaival vette kezdetét, majd Francisc Boldea lugosi polgármester köszöntőbeszédében mél­tat­ta a két város közötti két évtizedes gyümölcsöző együttműködést emlékeztetve a kezdetekre, amikor is a mára eltűnt Bunyaszekszárd megkeresése érdekében jártak Lugoson szekszárdi tisztségviselők, és ez indította el a két város közötti máig tartó együttműködést. A polgármester beszédében arra is kitért, hogy az eltelt két évtized alatt a lugosi magyar közösség volt e kapcsolatban az összekötő ka­pocs, amely a Lugos-Szekszárd Baráti Tár­sa­ságnak köszönhetően kiváló keretet biztosít a legváltozatosabb együttműködések lebonyolítására. Horváth István, szekszárdi polgármester, aki az elmúlt több mint másfél évtizedben tevékenyen részt vett a két város közötti kapcsolat ki­bon­takoztatásában, a lugosi, és a Felső-Bega-men­ti közösségek, illetve a szekszárdi közösség közös sikertörténeteként fogalmazta meg a két évtized eseményeit, ugyanis a Lugossal való gyü­mölcsöző testvértelepülési kötelék a legdinamikusabb és legtartalmasabb kapcsolat – fogalmazta meg az elöljáró. A lugosi helyi tanács ün­nepi ülésén adta át Francisc Boldea pol­gármester a város legnagyobb kitüntetését, a Város Kulcsa ki­tüntetést szekszárdi kollégájának, Horváth Istvánnak, hangsúlyozva e jeles kitüntetés szimbolikus üzenetét, azt, hogy a két város lakosai, családai már régen „kul­csot” váltottak egymással, ezért otthonról hazajönnek egymáshoz a lugosi és a szekszárdi lakosok.
A városházi rendezvényt követően került sor számos érdeklődő részvételével, több mint egy évtizedes kényszerszünetet követően a Lugosi Etnográfiai Múze­um megnyitójára, melyen Francisc Boldea házigazda, Albert Schröter jénai és Horváth István szekszárdi polgármester vágták át a szalagot (képünkön). A rend­kí­vül gazdag kiállítás a Felső-Bega-mente és részben a hegyvidéki Bán­ság közösségeinek megőrzött hagyatékát tárja a látogató elé és a környék hajdani lakóinak mindennapjaiba en­ged betekintést.
A Szekszárdról érkezett küldöttség az RMDSZ-székházban találkozott a lugosi magyar kö­zösség képviselőivel. A tanácskozás keretében a múltbéli kellemes em­lékek mellett, Pozsár József helyi RMDSZ-elnök a szekszárdi támogatással megvalósult programokat elevenítette fel, melyeknek köszönhetően a „szekszárdi test­vérek továbbéltették a lugosi ma­gyar közösséget”. Horváth István polgármester köszöntőbeszédében hang­súlyozta, hogy a szekszárdiak is gyarapodtak a lugosi kapcsolat által, a lugosi családok, tisztségviselők, intézmények ve­zetőinek barátsága, szeretete olyan ér­ték, a­melynek megbecsülése a jö­vőre nézve is kötelez. A szekszárdi elöljáró kifejtette, hogy a kétoldali kapcsolat megérett arra, hogy újabb lendületet nyerjen, és a maga és a szekszárdi önkormányzat teljes támogatásáról biztosította a jelenlevőket. A tanácskozás során konkrét elképzelések is megvitatásra kerültek: kö­zös rendezvények szervezésére és Marossy Zoltán felvetésére, gyermekcsere program elindítására tettek javaslatot a résztvevők. ”Biztos, ami elmúlt. Tün­dök­lőbb csak a jö­vő lehet” – Horgas Béla fenti szavait nyomtatták a lugosiak az ünnepnek tárgyi emléket is állító könyvjelzőre, egyúttal kifejezve bi­zodal­mu­kat.

Makkai Zoltán