– Beszélgetés Tamás Péter tiszteletbeli konzullal –

Idestova több mint fél évtizede érte Tamás Pétert, a te­mes­vári TIFEL festékgyár tulajdonosát az a megtiszteltetés, hogy kinevezték Magyarország temesvári tiszteletbeli konzuljává. Kissé elmélkedve a „tiszteletbeli” kifejezés értelmén, merthogy ezzel a megtisztelő titulussal általában egy hosszú és dicső életpálya végén válik az ember „tiszteletbelivé” jelezve – mintegy vigasztaló kárpótlásként –, hogy az illető számára még nem múlt el egészen „a világ dicsősége”.

Esetemben erről szó sincs. Emlékszem, mit éreztem évekkel ezelőtt, amikor Stutt­gartban az odaérkezett HETI ÚJ SZÓ-ban olvastam elődöm, a néhai Pánczél Zoltán kinevezéséről, már akkor is átbizsergett rajtam, hogy: Úristen, milyen megtisztelő, mekkora boldogság lehet Temesvárt kép­vi­selni Magyarország felé. Megmondom őszintén, rám így hatott ez a kinevezés immár több mint öt évvel ezelőtt. Nagyon-nagyon megtisztelő dolog ez számomra.

A konzulátusokhoz általában az alkalomszerűen itt tartózkodó anyaor­szági polgárok, és az itt élő honosított ro­mániai magyarok fordulnak adódó ügyes-bajos dolgaikkal. Gondolom, hasonló szerepet tölt be a tiszteletbeli kon­zul is.
Szereptévesztésként értelmezhető az, amit Tamás Péter az elmúlt fél évtized során a magyar a közösség szerve­zé­sében, kultúrájának ápolása érdeké­ben tett és tesz manapság is Temesvá­ron?
A tiszteletbeli konzulátus nagyon sok mindent elvégez olyat, amit a rendes kon­zulátus is tesz, viszont a főkonzulátusokkal ellentétben ez a magyar államnak nem kerül egy eurójába sem, mint tiszteletbeli konzulátus nem is tudnak bennünket se­gíteni. Noha az alap feladaton túl tevékeny szerepet vállalunk a helyi magyar közös­ség életében is. Más kérdés, hogy a Várbástya Egyesületen keresztül a magyar nemzetpolitikától támogatást kapunk a Te­mesvári Magyar Napok megszervezésére, kivéve a járványos körülmények közötti ötö­dik sorozatunkat, amikor nem juthattunk ehhez a segítséghez. A tiszteletbeli kon­zulátus itt Temesváron azt hiszem stra­té­giailag nagyon fontos, hivatalosan én Temes, Krassó-Szörény és Hunyad megyét képviselem, ami azt jelenti, hogy segítem a magyar állampolgárokat, ha bajba jutnak, tulajdonképpen itt Magyarországot képviselem, politikai szempontból nem feltétlenül, de bármi dolog történik a kap­csolatteremtésben, segítek. Ez a tiszteletbeli konzulátus fő feladata.

Hol, milyen úton lehet a temesvári tiszteletbeli konzulátushoz fordulni?
Irodahelyiséget az Új Ezredév Kultu­rá­lis Központ bocsájtott rendelkezésünkre, oda érkezik a levelezés, de ezen kívül két telefonszámon valamint e-mailen is elér­hetők vagyunk. A Küttel Klubban is van iro­dám, ahol távollétemben Metz Rita, a Várbástya Egyesület titkára helyettesít. Most a járvány idején különösen sokan fordulnak hozzánk, nemcsak magyarok, bol­gárok, arabok és mások is, akik pél­dául a magyar határátkeléskor nehézség­be ütköznek.

Tamás Péternek az elmúlt években kifejtett kultúra szervezői tevékenysége viszont messze túlmutat ezen a feladat­körön. Szinte megszállottként szervezi a Várbástya Egyesület elnökeként nemcsak az immár legendás Temesvári Na­pokat, de egész sor más, az itteni ma­gyar közösség kulturális megnyilvánu­lását is. Erre az elhívatottságra nem­csak temesvári születése készteti, hanem dédnagyapja, Osztie Andor iránti tisz­telete is, aki a múlt század húszas évei­ben a Magyar Ház Részvénytársaság ügy­vezető igazgatójaként egyik lelkes személyisége volt a temesvári magyar­ság nagyszerű tervének valóra váltásának.
Engem valóban dédnagyapám példás szerepvállalása a Trianon utáni bánsági ma­gyarság talpon maradásában, amit úgy érzem hagyatékként hagyott rám, szintén arra késztet, hogy felvállaljam ennek a sze­repnek a folytatását. Sajnos Ő néhány hónappal, a szívügyének tekintett Magyar Ház átadása előtt agyvérzés miatt eltávozott, nem érhette meg ennek a példás ma­gyar közösségi összefogásnak a dicső­ségét. Mellesleg a helyi közösségi tevékeny­sége mellett, főlevéltárnok, és szerkesztője is volt a Délmagyarországi Közlöny újságnak. Szerteágazó, fáradhatatlan tevékeny­sé­géről én valójában a fiától, azaz a hosszú életet megélt nagyapámtól értesülhettem, aki többek között elmondta, hogy hintón jártak Ambrózy báróhoz, és gyűj­tötték a pénzt a Magyar Ház felépítésére. Szomorú történet, hogy a bánsági ma­gyarság elkobzott ingatlanját a mai napig sem kaphatta vissza, de nem adjuk fel a küzdelmet, mert elődeink példaértékű tette erre kötelez bennünket.

A tiszteletbeli konzulátus által létrehozott Várbástya Egyesület az elmúlt fél évtized leglátványosabb és igen népszerű közösségi megvalósítása a 2016 óta évről évre megszervezett Temesvári Magyar Napok.
Népszerűségében valóban a leglát­vá­nyo­sabb rendezvényünk a Temesvári Ma­gyar Napok, de ezenkívül számtalan kö­zös­sé­gi-kulturális tevékenységet folyta­tunk, többek között irodalmi kört indítot­tunk a Küttel Klubban, ahol szerveznek találkozókat a fiatalok, a TMD, a TEMISZ, voltak táncpróbák, tartunk itt beszélgetéssel egybekötött borvacsorát, egyszóval a Küttel Klub létrehozása egy újabb magyar közösségi találkozók színhelye lett és bebizonyosodott, hogy van is igény rá, sajnos ezt a lendületet is lefékezte a koronavírus-járvány.

A magyar közösség bizonyos megosz­tottságában az elmúlt időben pozitív irányú változásoknak vagyunk tanúi.
Nagyon örülök Molnár András ügy­véd, kinevezett Temes megyei RMDSZ el­nök alispánságának, akivel egyeztetünk többek között nemzeti ünnepeink közös megszervezéséről, amit nagyon fontosnak tartok. Egyelőre nem sikerült többet fog­lalkoznom a szintén nagyon fontos gazda­sági kérdésekkel, kezdve magyar vendéglő és cukrászda létrehozásával, folytatva komolyabb befektetésekkel. Magyar Levente gazdasági államtitkárnak januárra tervezett temesvári látogatása is – ami sajnos a járvány miatt elmaradt – ennek az előmozdítását is szolgálta volna.

Az sem titok, hogy Tamás Péter, fon­tosnak tartván a vidékünk magyar saj­tójának a megmaradását, csatlakozott a HETI ÚJ SZÓ kiadói társaságához.
Mindig csodálattal tekintettem ennek a lapnak a kiadásában áldozatos munkát vállalt személyek immár három évtizedes kitartására. Sokan nem tudják, hogy mennyi áldozatvállalással sikerül a ma­gyar sajtót megtartani, úgy gondolják, hogy ez megy magától. Ezért is álltam be a csapatba és igyekszem támogatni a to­vábbi, remélhetőleg hosszú távú megma­ra­dását. Lapunk létét egyik legfontosabb té­nyezőnek tartom a bánsági magyar kö­zösség fennmaradásában.

Mindenki nagyon várja a járvány végét, a korlátozások feloldását. Milyen reményekkel tekint a soron következő, 6. Temesvári Magyar Napok idei meg­szer­vezésére?
Személy szerint abból indulok ki, hogy – az előírt szabályok betartása mellett igen­is, akárcsak tavaly, amikor a magyar­országi támogatás is elmaradt, és sokan úgy gondolták, hogy nem lenne szabad er­re vállalkozni – idén is megtartjuk közkedvelt seregszemlénket. Szó sincs arról, hogy lemondjunk a Magyar Napok megszerve­zéséről. Az alakuló helyzethez igazodva, kisebb vagy nagyobb mértében, de 2021-ben is feltétlenül helye lesz ennek az elismerten nagyszerű, széleskörű magyar közösségi rendezvénynek.
Graur János