A Klapka József – Komárom hős vé­dő­jének édesapja – által 1815-ben alapított köl­csönkönyv­tárnak egykor helyet biztosító ház­ban, a mai Művészetek Háza Pygmalion Galériájában bocsájtották út­jára Demény Péter 2017-ben Vadkanragyogás címmel meg­jelent kötete román nyelvű fordí­tá­sát, a Splendidul mistreț-et. A ma­gyar nyelvű szöveget Kocsis Francisko ültette át román nyelv­re, és amint a résztevők meggyő­ződhettek, illetve a kötetet bemu­tató Robert Șerban kortárs író, költő is megerősítette, a fordítónak sike­rült nem pusz­tán a szöveget, ha­nem a szerző egyéniségét is beleépíteni a tömör szövegekbe. Az előadó kiemelte, hogy a munka műfaji besorolása is egyéniség-függő: nem regény, sem esszé, el­beszélő költemény, nem is no­vella, el­beszélés és versnek sem mondható, még­is mindezek ötvö­zete a könnyen olvas­ható, belső világok sorát feltáró, és magával ragadó szöveg. Ahogy elragadóak Eperjesi Noémi festőművész szí­nekben tobzódó munkái is – hívta fel a figyelmet az est másik ven­dégének alkotásaira Robert Șerban.
A kiállított anyagok részben tájképek, megfigyelésre ösztönöz­nek az élénk színek, a zöld számtalan árnyalata hangulatjavító jel­leggel bír, a helyenként nagyvo­nalú, avagy nagyon pontos vonal-vezetés pedig biztos technikáról árul­kodik. Visszatérő motívumok az élettől duzzadó erdő, virágok (pipacsok), a női alak és a macska különféle megjelenítésben, s a világjárványra emlékeztetve visz­sza­köszön a védőmaszk is. Az alkotások pontosan megfogalmazott hangulatokat tolmácsolnak a megtekintő felé, olyankor is, ami­kor például közismert mesebeli alakok, tárgyak vagy tájak “vonulnak” el szemei előtt. Befelé fordulva pedig a képek mögötti vi­lágok vagy azoknak részletei is láthatókká válnak. A szín- és hangulatgazdag találkozó kereté­ben Csutak István, az örökifjú “garabonciás” ihletett előadásában hallhatott a közönség néhány nosztalgiázásra ösztönző dalt. (m.z.)

– Demény Péter számára nem idegen a román kultúra, a nyelvek közötti átjárás mindennapos számára. Milyen érzéssel vette kezébe könyvének román nyelvű fordítását? – kérdeztük meg az írótól.
– Természetesen örvendek, hogy a román Olvasók is olvashatják a könyvemet, viszont soha nem gondoltam azt, hogy ekkora sikere lesz. A magyar nyelven megjelent regényről kevés kivétellel “óva­tosan kedvetlen” recenziók láttak nyomdafestéket, vagy olvashatók a világhálón. A román nyelvű fordításról ellenben csak pozitív méltatások jelentek meg a legfontosabb irodalmi lapokban, fórumokon. Készül a kötet angol nyelvű fordítása is, amely az Egyesült Államok­ban fog megjelenni. Ez annak köszönhető, hogy a román kiadó vezetőjének, Arsene Irén asszonynak annyira megtetszett, hogy mindenütt ajánlja a könyvet. Amint azt Robert Șerban is megfogalmazta, egy magyar szerző nem mindig részesül osztatlan sikerben, kissé vissza­fogottan fogadják a román olvasók. Én nagy-nagy örömmel tapasztalom, hogy a Splendidul mistreț címmel román nyelvre fordított munkámmal az ellenkezője történik. Bevallom, hogy alkotóként e sikerélmények bizakodással és lendülettel töltenek el.
– Mire számíthatnak a továbbiakban az Olvasók Demény Pétertől?
– Ismét egy regényen dolgozom. Címe még nincs, a témáját is csak nagyjából látom tisztán, de egyre erősebb bennem a meggyőződés, mely szerint, ha kapnék a sorstól vagy két hónapnyi nyugodtabb időszakot, akkor megíródna a harmadik regényem is.
– A nyelvi határok átjárhatósága vonatkozásában: nemrég jelent meg egy romániai román szerzők magyarországi megjelenítését célzó antológia Demény Péter szerkesztésében…
– Két évvel ezelőtt merült fel e projekt megvalósításának ötlete, de a világjárvány ezt is felülírta. Végül idén jelent meg Magyar­országon A negyedik szív címmel huszonegynéhány romániai román szerző gyűjteményes kötete – a fordítók között Makkai Csilla is ott van… Elmondhatom, hogy nagyon nehéz munka volt az antológiát megszerkeszteni, sok szempont szerint választottam a szerzők közül. Benne van a legnépszerűbb író, Mircea Cărtărescu, azok is, akiket szintén szeretek, de nem olyan népszerűek, benne van az is, aki amellett, hogy jó költő, sokat tett a magyar irodalomért, mint Kocsis Francisko, aki az én kötetemet is fordította, de József Attila számtalan versének, a magyar avantgárd jelentős alkotásainak fordítása is neki köszönhető. Egyszóval sok jelentős író, költő szövege olvasható az antológiában. Remélem, sikerült a magyarországi irodalomkedvelők és a szakma számára átfogó képet nyújtani a mai romániai irodalomról.
– Mennyire nehéz egy magyar szerzőt román nyelvre fordítani?
– Rendkívül nehéz. Most éppen a román nyelvű kötetemet megjelentető Curtea Veche kiadó felkérésére Márai: Az igazi és Judit… és az utóhang című munkákat fordítom, és bevallom, hogy nagy-nagy kaland számomra ez a munka. Pedig meglátásom szerint másokhoz, például Esterházy Péterhez vagy Krasznahorkai Lászlóhoz viszo­nyítva Márai könnyen érthető szerző, mégis, mivel nem csak mondatokat, sorokat fordít az ember, hanem egy másik ember egyéniségét is beleépíti a szövegbe, rendkívül bonyolult ez a munka.
Makkai Zoltán