Néhány hete iktatták tisztségébe a Temesvár-Újkissodai Református Egyházközség új lelkipásztorát, Tökölyi Csaba Krisztián tiszteletest. Eddigi tevékenységéről és további terveiről beszéltünk a fiatal lelkipásztorral.
– Szilágysomlyón születtem 1995-ben, a család második fiúgyermekeként. Szülővárosomban kezdtem el tanulmányaimat, majd a zilahi Wesselényi Református Kollégiumban folytattam humán-teológia szakon. Ott megerősödött bennem a korábbi elhatározás, hogy e téren szeretnék továbbtanulni, és a kolozsvári teológián folytattam. Hetedik-nyolcadik osztályos koromban merült fel bennem először a lelkipásztori szolgálat gondolata, ebben támogatóim voltak nagyszüleim. A teológián töltött évek alatt erősödött meg bennem az elhivatás érzése. Egyetemi tanulmányaimat 2020-ban fejeztem be, és első szolgálati helyem a Zsombolyai Missziós Egyházközség volt. Az egyházközséghez tartozott Nagyszentmiklós, Máriafölde, Pusztakeresztúr, Valkány, Garabos. Végvári lakhelyemről két heti rendszerességgel jártam ki az említett gyülekezetekbe és végeztem az éppen időszerű szolgálatokat. Bevallom, hogy nagyon megszerettem e szórvány-gyülekezeteket, és nem vágyódtam el nagyobb gyülekezetbe, úgy értékeltem, hogy Isten akaratából kerültem oda és tőlem telhetően igyekeztem elvégezni a rám háruló munkát. Később, nt. Bálint Sándor előző újkissodai lelkipásztor nyugdíjba vonulását követően hívott meg a gyülekezet.
– Zsombolya és környéke valóban a romániai református szórvány szórványának tekinthető és komoly próbatételt jelenthetett…
– Igazán itt éreztem át teljes mértékben a századik juh megkereséséről szóló példázat jelentőségét. A rengeteg családlátogatás során sikerült megszólítanom az embereket, beszélgetések folyamán derült ki, mely településen, hány református személy él. Nem volt megbízható adatbázis, sokan a nyilvántartásban feljegyzettek közül elköltöztek vagy elhaláloztak. Számomra, aki a Szilágyságból, népes gyülekezetből jöttem, eleinte nagyon szokatlan volt az alig maroknyi hívőből álló gyülekezet, de Isten megtanított arra, hogy ne hasonlítgassam egyik gyülekezetet a másikhoz, hanem azt az embert nézzem, aki előttem van, akivel tudunk beszélgetni és, akit meg lehet keresni, és akinek fontos Isten Ígéje. A századik is pontosan olyan fontos, mint a többi kilencvenkilenc. Sajnos odaérkeztemkor még nem volt lakható a zsombolyai parókia, ezért Végváron laktam és kihívás volt számomra az, hogy nem találkozhattam naponta az egyháztagokkal. Ez nagyon hiányzott. Mivel vasárnaponként legalább három helyen volt istentisztelet, nagyon kevés idő maradt a hívekkel való kötetlen beszélgetésre, telefonon rendszeresen kerestem fel őket, a születésnaposokat felköszöntöttem, de az istentiszteleteken kívüli találkozásokra csak meglehetősen ritkán kerülhetett sor.
– Újkissodán viszont mindezekre bőven van lehetősége az ifjú lelkipásztornak.
– Az új gyülekezetben szívesen fogadtak, csak jó élményeim vannak. Önálló lelkészként ez az első szolgálati helyem, rengeteget kell tanulnom, inkább az adminisztratív teendőkkel kell tisztában legyek. Úgy érzem, hogy fokozott figyelmet kell fordítanom a családokra, rendszeresen keresem fel a gyülekezeti tagokat. Hiszem, hogy sikerül közvetlen kapcsolatot kialakítani az egyháztagokkal. Ebben nagy segítségemre van a gondnok-asszony, Marity Annamária, ő itt nőtt fel a gyülekezetben és mindenkit ismer. Kialakult az is, hogy a hónap első vasárnapján szeretetvendégséget tartunk, amikor az istentiszteleten részt vevők még elidőznek a templomban, ismerkedhetünk, beszélgethetünk, közösen éneket tanulunk. Megtartjuk a bibliaórákat és őszintén örvendünk minden alkalomnak, amikor együtt lehetünk. Hiszem, hogy a találkozási lehetőségek megteremtésével, egymásra való odafigyeléssel tudjuk a világjárvány fenyegetése miatt távolmaradókat is visszahoznunk a templomi közösségbe. Szombat délelőtt szervezünk foglalkozásokat a gyermekeknek, nem nagyszámú a gyermekközösség, de mi minden gyermeknek örvendünk.
– Melyek az újkissodai református közösség tervei a következő időszakra, tartják-e a kapcsolatot a testvérgyülekezettel?
– Egyik tervünk megvalósulás előtt áll: belátható időn belül beindulhat a börtön missziós tevékenység. Engedélyt kaptunk a temesvári büntetés végrehajtási intézet igazgatójától, hogy a hónap negyedik vasárnapján meglátogathassuk a fogvatartott magyarokat felekezeti hovatartozástól függetlenül, és megosszuk velük az Ige üzeneteit. Nincsenek ilyen irányú tapasztalataim, és ezért magam is izgalommal várom az első találkozást. Bízom abban, hogy az Ige hatására megváltozik a világ a fogvatartottak számára, megtalálják azokat a kapaszkodókat, amelyeknek hatására az életük is megváltozhat. A németországi testvérgyülekezettel továbbra is jó a kapcsolatunk, ők rendszeresen látogatnak hozzánk, általában a gyülekezetünk alapításának évfordulója, április 28-a körüli hétvégén. Idén nagyon sokat segítettek nekünk a parókia felújításában. Már meg is egyeztünk abban, hogy jövő tavasszal mikor fognak hozzánk látogatni.
Makkai Zoltán