Török Zsoltot nem szükséges bemutatni. Sport­telje­sít­ményeit elismerik az or­szágban, de a­zokat az alpinisták számon tartják szerte a világon is. Különösen a tavalyi siker, a világ 9. legmagasabb hegycsúcsának meghódítása után.
Szülővárosa, Arad több­ször is kitüntette, 2013-ban ő lett az év sportolója, valamint az év legnépszerűbb sportolója. Meg­hirdetett előadásai iránt mindig fokozott az ér­deklődés. A múlt héten a Scientia aradi könyvesboltot megtöltő szép számú közönségnek A csend hang­ja címmel hirdették meg vetítéssel egybekötött előadását.
Az elmúlt négy évben tar­tott több mint 50 él­mény­beszámolója rutinos előadóvá tette a sportembert. Az ex­pozéja jól felépített, tudja, mi­vel lehet le­kötni a nézők figyelmét, mikor kell elindítani a felvételeket. Ezúttal azt fe­sze­gette, hogy miként le­het­séges egy alföldi városból elindulva 8000 méter magas csúcsokat ostromolni a Hi­malájában.
Mi az, ami az eredményeket hozza? – tette fel a kérdést. Maga válaszolt: a fizikai felkészülés mellett a szellemi talán még fontosabb. Az elhatározás, hogy „meg akarom valósítani”. Nem bármi áron, hanem mindent megtervezve, a megvalósítás közben saját fizikai teljesítőképessége határait feszegetve, de azt sohasem túllépve.
Odafenn, a 7-8000 mé­ter magasságban nincs olyan, hogy „nem tudom megtenni” – állítja Zsolt. Az egyenlő az élet feladásával, a halállal. A levetített kisfilmjei közül az első éppen a saját szellemi hozzáállását domborította ki. A következő film a felkészülés titkaiba avatta be a járatlanokat, a harmadik egy téli csónaktúra lírai bemutatása volt, amely az ember és a természet viszonyáról szól. Az előadó bevallása szerint ott fedezte fel a csend hangját. Az utolsó összeállítás (a­mely­ből film készül majd) a tavalyi kimagasló eredmény, a Nanga Parbat megmászásának mozzanatait elevenítette fel. Azt, hogy miként jutott fel az általa vezetett román expedíció a 8125 méter ma­gas csúcsra olyan körülmények között, amelyek ellenük szóltak.
Gratulálunk! A sporteredményekhez is, de az élvezetes előadáshoz is.