Eltelt egy negyedszázad 1989 decembere óta. A váltást oly régen reméltük. Hogy meg­sza­baduljunk a diktatúrától, a­mely­nek lélektani nyomása, a ki­szolgáltatottság érzése elviselhetetlenebb volt a nincstelenségnél, éhezésnél, hidegnél. Hu­szon­öt év után Borbély Zsolt Attila ál­láspontjával értek egyet: valamennyien többet vártunk at­tól, ami a rendszerváltásnak ne­ve­zett esemény után bekövetkezett.
A fenti állítás az említett szerző Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet negyed év­százada című könyvének bemutatóján hangzott el a zsúfolásig megtelt Tulipán könyvesboltban Aradon. A recenzens, Pataky Lehel Zsolt csak egy rövid bevezetőt mondott, s utána feltette azokat a kérdéseket, amelyeket megválaszolva, maga a szerző avatta be a nézőt könyvének néhány tárgyalt kérdésébe. Csak néhányat ezek kö­zül: Miért fontos a szer­ző­nek az er­délyi­ség hangsúlyozása? Az esemé­nyek résztvevőjének le­het-e ob­jektíven értékelni azokat? Voltak-e nemzetiségi kez­­de­mé­nyezések Er­dély­ben 1989 előtt? Volt-e Tőkés Lászlónak hatása a te­mes­váriakra, személy szerint Borbély Zsolt Attilá­ra? Volt-e, van-e va­­lami változás Romá­niá­ban 1989 óta? (Külön­ben a kérdésre adott vá­laszt egy igen frappáns mondatban fogalmazta meg: Eljutottunk a diktatúrától a formális demokráciáig. Aztán meg is magyarázta!)
Ezekre és sok más kérdésre kaptak választ a könyvbemutató résztvevői, de elhangzott néhány aktuális politikai fejtegetés is. Például arról, hogy megteremthető-e az erdélyi magyar egység a minapi Tőkés László-felhívás ha­tására. Avagy mi valósulhat meg hamarabb az országban: a Szé­kely­föld autonómiája vagy a régiók föderalizációja?
A nagyon jó hangulatú bemutató végén Pataky Lehel Zsolt úgy ajánlotta a könyvet megvásárlásra, mint aminek ott kell len­nie min­­den, a nemzetiségi sor­­sunk iránt nem közömbös er­délyi ma­gyar könyvespolcán. Mert lényegében a közel 500 ol­dalas könyvben egy krónikát kap kézhez az olvasó, amelyhez a szerző kiváló ma­gyarázatokat fűz.