Az elmúlt fél évben harmadszor találkozott az aradi közönség Gryllus Dániel zeneszerzővel, zenész előadóművésszel: decemberben és alig másfél hónapja a Kaláka együttessel, valamint a múlt pénteken. Mindháromszor más műfajban jeleskedett: elő­ször hagyományőrző betlehemes játékban, azt követően Kányádi Sándor megzenésített versei előadásábanl, most pedig Weöres Sándor prózai írásaiból általa összeállított esten. Mindhárom felejthetetlen élménnyel gazdagította az aradiakat.
A színpadra egyedül belépő Gryllus Dániel bevezetőjében elmondta az előadás megszületésének történetét. A kiindulópont Weöres Sándor Hamvas Bélának ajánlott költői prózájának az 1945-ben publikált A teljesség felé című művének szövege volt. A nyolcvanas évek elején Gryllus Dániel készítette el a prózai mű egyes részeinek zenei adaptációját, ami 1988-ban készült nagylemezen is megjelent. Nos, ezt a kompozíciót hangszerelte a zeneszerző fia, a bécsi konzervatóriumot végzett Gryllus Samu. A hangszerelést úgy készítette el, hogy szinte testre szabta édes­apja zenész és énekes barátainak.
Így került színpadra ez a 70 perces összeállítás, amit láthatott-hallhatott az aradi közönség, majd a székelyudvarhelyi és a csíkszeredai is. A zenéhez valamit is értők megállapítása szerint egy vokál-szimfonikus darabot hallhattunk több tételben. A szöveg alapján a korábban elsősorban a ritmikus, könnyen megjegyezhető, szavalható gyermekverseiről ismert költőnek egy másik, az átlagolvasónak kevésbé ismert arcával is talál­kozhattunk: a filozófuséval. A zenét egy tíztagú együttes produ­kálta, a szöveget hol énekelve, hol pedig prózában elmondva kilenc előadóművész tolmácsolta.
A zeneköltemény a kiváló muzsikusok és énekesek elő­adásában kiemelte Weöres Sándor írásainak filozófiai mondanivalóját. Olyan keresztényi alapigazságok fogalmazódtak meg (és ismétlődtek, hogy megjegyezhessük), mint példaként az, hogy „örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned.” Avagy „alattad a föld, feletted az ég és benned a létra”. A maga írta szövegről a szerző így vallott: „Amit itt olvasol: több mint világnézet és kevesebb, mint vallás. Több mint világnézet, mert általa a dolgokat nem valamely irányból látod, hanem közös gyökerüknél tapintod. Kevesebb, mint vallás, mert nincs benne szó az isteni misztériumokról, melyekről csak jelképekben lehet beszélni.” Egy mondat A teljesség felé című, egy 1970-ben kiadott gyűjteményes Weöres-kötet esszéjéből: „Ha a teljességet ismerni akarod, ne kér­dezz semmit, mert rá vonatkozóan minden „igen” és „nem” ugyanazt jelenti; hanem merülj önmagadba, személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol minden mindennel azonos: ez a teljesség”. Az aradi közönség többsége megértette ezeket a jel­képeket!
Az előadás olyan lenyűgöző hatást váltott ki a közönségben, mint egy hangverseny hallgatása. Ezúttal viszont (szerencsére) elmaradt a (laikus koncertlátogatók) tételek (itt különböző szövegek) közötti beletapsolás. Maradt viszont az előadás végi álló-vastaps!
Köszönetet kell mondanunk Gryllus Dániel zeneszerzőnek (énekelt, több hangszeren is játszott), Gryllus Samunak a hang­szerelésért és a karmesteri munkáért. Igazság szerint minden fellépőnek a nevét ki kellene írnunk (voltak közöttük sokszo­rosan kitüntettek, sőt Kossuth-díjasok is), de eltekintünk a hosszú felsorolástól. Remeket produkáltak. Az érdeklődők megtalálhatják az információkat a világhálón.
Az aradi közönség hálásan köszöni a rendkívüli élményt!