A 2014-ben indult Az én eu­rópai városom címet viselő projektbe Arad olyan partnereket kapott, mint az egészet elindító franciaországi Nantes, illetve Berlin, Belgrád, a lengyelországi Szczecin, a lettországi Jel­gava és a hazai Jászvásár (Iași). A rendezvénysorozat zárókonferenciáját az elmúlt héten tartották meg Aradon, a városháza dísztermében Bognár Levente alpolgármester és Nora Groșan projektmenedzser vezetésével, történészek, tanárok, városvé­dők, építészek részvételével.
Az aradi szakemberek által boncolgatott probléma a várudvaron álló ferences templom sor­sa a város szülötteit évtize­dek óta élénken foglalkoztató kérdés. A ferencesek második temp­loma (az elsőt a város felszabadulása után, még 1705-ben, a régi várban emelték, me­lyet mintegy hetven évvel ké­sőbb leromboltak) a város egyik jelentős műemléke. A francis­ká­nusok 1781. május 21-én köl­töz­tek át a teljesen még be nem fejezett várba. A kéttornyos ba­rokk stílusú épület mellé egy eme­letes kolostorépületet is e­meltek. Előbb a ferences atyák laktak itt, majd ez lett a kór­ház­épület. A szép barokk templom a második világháborút követően teljesen ellehetetlenült. A szovjet csapatok raktárként használ­ták, majd a román hadsereg sem költött egyetlen lejt karbantar­tá­sára.
Noha a vár az 1989-es változás után immár bírósági ha­tá­rozattal visszakerült a város tu­lajdonába, a hadsereg a mai na­pig nem hajlandó kivonulni ab­ból. És a műemlék templomépü­letet nemcsak nem szándékozik tataroztatni, hanem katonai ti­tok­ra hivatkozva még állagmeg­őrzést sem engedélyez. (Kifeje­zet­ten rosszindulatból!) Ezt év­ti­zedek óta tudjuk, de a városnak nincs kihez fordulnia pana­szá­val.
Ha valaki megkérdezheti: ak­kor mi haszna volt a tanács­kozásnak? Nos ezúttal egy forgatócsoportnak megengedték, hogy filmet készítsen a temp­lomról, amelyet levetítettek a közönségnek. Valószínűleg ez lesz az utolsó dokumentum róla, ugyanis a képek olyan állapotokról beszélnek, amelyek előre vetítik az épület beomlását. (A konferencián közvetlenül nem hang­zott el, de Nagy Vizitiu Sándor műépítész, Puskel Péter közíró, a film-forgatócsoport ope­ratőre is utalt ennek közeli veszélyére).
Feltehető a kérdés: mi ilyen kultúrpolitikával szeretnénk az európai városok közé kerülni?