Kegyeibe fogadta az időjárás az aradi Csiky Gergely Főgim­názium idei végzőseit: nem esett az eső, mint előtte való napon, s nem égetett a nap, mint egy év­vel ezelőtt. A kellemes időben sok százan gyűltek össze az is­kola udvarán, s várták az utolsó osztályfőnöki óra befejezését jel­ző csengőt, s a ballagás meg­kez­dését.
Az iskolában idén három érett­ségiző osztály négy szakkal és egy szakiskolai osztály vég­zett. Összesen 78 tanuló. Az osz­tályfőnökök (Ruja Ildikó, Nyári Melinda, Rudolf Ágnes, Molnár Magdolna) vezetésével a Ballag már a véndiák hagyományos bú­csúdalt énekelve még egyszer végigjárták az osztálytermeket, a tanárit, laboratóriumokat, majd diákként utoljára lépték át az iskola kapuját.
Az ünnepség vendégei között volt Király András oktatásügyi államtitkár, Bognár Levente, a vá­ros alpolgármestere, Faragó Péter, az RMDSZ megyei szer­vezetének elnöke, Király Árpád marosi főesperes, Matekovits Mihály, az RMPSZ megyei szer­vezetének tb. elnöke, Bege Magdolna, a Nyugati Jelen lap főszerkesztője. A vendégeket, valamint a felsorakozott búcsú­zókat és az őket búcsúztatókat Hadnagy Éva, az iskola igaz­ga­tója köszöntötte. Beszédet mon­dott Király András, Bognár Levente és Faragó Péter. Az elhangzott beszédekben vissza­té­rő motívum volt az egymásra utalt­ság, az, hogy számban fo­gyat­kozó, szórványosodó nem­ze­tiségünk számára mennyire fontos a most végző fiatalok hozzáállása a nemzetet érintő kér­désekhez. A nemzeti össze­fogás jelenti azt, hogy ezután fel­nőttként „számítanak rád, szá­mít­hattok másokra”, ha szükség van rá – mondotta az igazgatónő. Valóban, a mai fiatalok felké­szü­lésétől, a családalapítási szán­dékuktól, gyermekvál­lalásuktól, itthon maradásuktól függ az er­délyi magyarság sorsa, térvesz­tése vagy -foglalása.
A XI. osztályosok nevében Bold Barbara búcsúztatta a volt kol­légákat, barátokat, míg a vég­zősök nevében Sisa Richárd mon­dott szépen felépített beszé­det. Zaharie Gulyás Ábel, XII. A osztályos (ő kapta dr. Vekov Károly különdíját is közösség­teremtő munkájáért) Reményik Sándor Mindennapi kenyér című költeményének tolmácsolásával vett búcsút az Alma matertől.

Miután az iskola zászlajára felkerült az idei végzősök sza­lagja, s a XI. osztályosok átvet­ték az iskola jelképes kulcsát, hogy egy éven keresztül ők őrizzék azt, sor került a díjak átadására. Idén két tanuló, Ilona Judit és Sisa Richárd végzett elsőnek azonos, 9,96-os átlaggal. Utóbbi a 9,86-os négy évi átla­gával kiérdemelte a legjobb ta­nulónak odaítélt Wieser Tibor-díjat is. A díjakat Hadnagy Éva igazgató, a négy osztályfőnök, Király András, a szaktanárok, va­lamint Búza Róbert, a diák­tanács elnöke adta át.
Az ünnepség végén az osz­tályok külön-külön Szabó Csilla zenetanár betanította dallal bú­csúztak az iskolától, majd Király Árpád főesperes mondott áldást valamennyi végzősre. Felemelő lát­vány volt, amikor a XII. A osz­tály (volt) tanulóinak kék szí­nű léggömbjei a levegőbe emel­kedtek, s „keringtek, szálltak a magasban”, akár József Attila versében a száradt ruhák.
Sok sikert minden végzősnek a vizsgákhoz, s szerencsét az élet­ben valamennyiüknek! A Min­denható áldása kísérje min­den lépésüket!