Akik a kommunista diktatúrában nőttek fel, azok tudják: akkoriban lehetetlen volt bármilyen civil mozgalom indítása. Bodó Barna, a kérdés egyik legalaposabb hazai is­me­rője szerint 1989 előtt egyetlen ilyen kezdeményezésről tud: Molnár Gusztáv indította Sepsi­szent­györ­gyön a helyi gondolkodók számára. A politikai rendőrség hamar felszámolta, a kezdeményezőnek pedig végleges útlevelet ad­tak a kezébe.
Ez volt az egyik bevezető mo­tí­vuma annak az előadásnak, amelyet a kolozsvári Babes-Bolyai Tu­do­mány­egyetem tanára Aradon a Köl­csey Egyesület meghívására a Csiky Gergely Főgimnáziumban tartott az elmúlt héten Civil szerepek – civil sze­replők címmel, mindenekelőtt tisz­tázva a civil kifejezés tartalmát is.
Az egyetemen a civil kezdeményezést oktató Bodó Barna kifej­tet­te: a romániai változás óta eltelt egy negyedszázad. 1990 után a tiltások megszüntek, az alakult a ci­vil szervezetek jószerint csak egyetlen ügyben tevékenykednek. Az eredetileg bejegyzett 2300-nál több szervezet egyharmada felszámolódott, a meglévők egy része pe­dig “szunnyad”, tevékenységükről semmiféle információ nincs. A többség még most is nagyon keveset hallatja szavát a szférát érintő ügyekben. Pedig óriási lehetőség lenne a civil mozgalmakban, a de­mokráciát évtizedekkel ko­rábban gyakorolni kezdő Ausztriában a mint­egy 8 és fél millió lakosnak tíz­ezer (!) szervezete működik. Igaz, ennek feltételei közé tartozik (az előadó megfogalmazása szerint), hogy a civil szervezetben el­lenszolgáltatás nélkül tevékenykedőnek legyen ideje (ne kelljen meg­élhetés után szaladgálnia, mint mifelénk!), valamint, hogy hozzáértő is legyen.
A civil szervezeteknek általában az informálás, illetve a vala­mi­lyen ügyben a határozott kiállás lenne a feladata. Példaként említette a hazai magyar szervezetek számára a nyelvhasználatért való kiállást, avagy a bírák anyagi és er­kölcsi felelősségvállalásának tör­vénybe iktatását. Ezekre beadványokkal, vagy akár utcai tüntetéssel is fel lehetne hívni a figyelmet.
Az előadó által megpendített egyik igen érdekes kérdés az erdélyi magyar civil tudomány. Mint a könyvének egyik tanulmányában ki­fej­tet­te: a magyarok részvétele a tudományos munkában szinte elenyésző. A könyvíró számba vette a hazai tudományos fórumokat, kezdve a Román Tudományos Aka­démiától (mind­össze két ma­gyar tagja volt és van) a jelentősebb kutatóközpontokig. El­enyé­sző a magyar kutatók arányszáma. Már az az érzése az olvasónak, hogy ugyanolyan numerus clausus alapján vesznek fel tudományos kutatókat, mint a rendőrségnél, avagy a közhivatalokban.
A kialakult párbeszéd, a feltett kérdésekre adott válaszokban számos olyan kérdést tisztáztak az ér­deklődőknek, amelyek valamennyi aradi és Arad megyei magyar szerveződést érdekelnének. Sajnos, hogy a 35 közül mindössze né­hány­nak a képviselője volt jelent.
A találkozó végén Bodó Barna dedikálta a Civil szerepek – civil szereplők c. kötetét.