2014-től kezdődően har­ma­dik alkalommal rendezte meg tudományos konferenciáját az aradi Kölcsey Egyesület. Ta­valy a régió várai volt a téma, idén a városhoz még annál is jobban kö­tődő té­mát választottak. Már maga a cím is figye­lem­keltő volt: Az Aradi Kul­túr­palota kin­cse, Feszty Ár­pád triptichonja. Erre nagyon sokan felkapták a fejüket, hogy nocsak, ilyes­mi is van a városban? Mert csak a „ta­pasztal­tabb” (hogy az idősebb ki­fejezéssel ne sértsek meg egyet­len hölgyet sem!) aradiak em­lékeznek arra, hogy a kép­ző­művészeti rész­leg tetővilágításos nagy­termében 1959-ig lát­ha­tó volt Feszty Árpád egy gyö­nyörű alkotása, a Krisztus temetése. Akkor az egyházi te­ma­tikára hi­vatkozva fehér vá­szonnal letakarták, majd helyére egy nagyméretű, szocia­lis­ta rea­lista stílusban megfestett, A vagongyári munkások sztrájkja című munkásmozgalmi kép ke­rült. Felednivaló alkotás volt!
Az 1970-es években, a mú­ze­um átszervezésekor a 14×4 mé­ter méretű hármasképet ki­vették kere­té­ből, a vásznat egy hen­gerre tekerték, s azóta a mú­zeum raktárában várja sorsa jobb­ra fordulását. Amint a be­ve­zetőben Fekete Károly kifej­tette, többször szóba került a res­taurálás és visszaállítás kér­dé­se, de semmiféle konkrét ja­vaslat sem hangzott el. Az elő­adók kö­zül Puskel Péter is meg­említette a tulajdonjog kér­dését, hiszen az Ara­don található jeles magyar festőművészek alkotásait a Magyar Nemzeti Mú­ze­um kölcsönözte ki, s cse­rélte rendszeresen 1918-ig. Akkor az itt maradt al­kotásokat a román ál­lam saját tulajdonának nyilvánította.
A meghívott vendég­előadók közül Görbe Márk budapesti mű­vé­sze­t­történész előadása első ré­szében Feszty Árpád (1856–1914) életét és mun­kásságát ismertette, míg második ré­szé­ben a Triptichon születését pró­bálta tisztázni, vázlatok, ta­nul­má­nyok, analóg ké­pek levetíté­sével igyeke­zett a hatvan éve nem látott képről egy hiteles le­írást adni.
Dr. habil Szentkirályi Mik­lós, a Magyarországi Restaurá­tor­kamara elnöke azt igyekezett bemutatni, hogy mit is jelent egy szak­szerű restaurálás, an­nak milyen fázisai vannak, s a res­taurátor milyen nehézségekbe üt­közhet. Pél­daként Munkácsy Mi­hály triptichonjának a sor­sát elevenítette fel, hogy miként ke­rültek el a képek Amerikába, s hogyan ju­tottak vissza az or­szágba, s kerültek a restauráto­rok kezébe. Néhány érdekes fel­vétellel illusztrálta azt, hogy mi­ként távolították el a szennye­ző­déseket, a kon­tár módon rákent festéket, a lakkrétegeket. Él­ve­­ze­tes előadás volt, amelyen meg­értettük: a Feszty triptichon restaurálásának legnagyobb gond­ja, hogy nem tudni, milyen állapotba került. S ha egyszer ki­bontják a hengert, annak az 56 négyzetméteres fe­lü­letnek meg­felelő tá­ro­lási lehetőséget kell biztosítani, mert vissza­cso­ma­golni nem lehet!
Ugyancsak a restaurálás té­máját közelítette meg rövidebb­re szabott elő­adásában két aradi kö­tődésű művész, Ódry Má­ria és Matuz András is.
A városháza Ferdi­nánd-termét zsúfolásig meg­töltő érdeklődők meg­tekinthették a Restau­rá­tor­kamara vándorkiállítását (sajnos, a pannók alsó és felső ré­szei rosszul voltak párosítva!), majd megkapták az elhangzott előadások magyar és román szö­vegét egy színes képekkel il­lusztrált szép kiadványban.
A tartalmas konferencia részt­vevői sok szakmai kérdést tisztázott, de a restaurálás meg­kezdéséről nem tudtak nyilat­kozni. Arról még a házigazda Bognár Levente alpolgár­mester sem beszélt. Talán a június 5-i vá­lasztásokat követően e kér­désben is megtörténnek az első lé­pések.