A nagyszínházban két zsúfolt nézőterű előadást is „elbírt” az Aradi Kamaraszínház múlt heti műsora. Csütörtökön délután és este a Budapesti Játékszín társulata volt a Maros parti város vendége Bernard Slade Jutalomjáték című vígjátékával. A darabban a jelenkori magyar színjátszás két olyan nagy­szerű személyisége lépett fel, mint Gálvölgyi János és Hernádi Judit. A darab olyan népszerű, hogy szinte minden esztendőben felújítják a Broadway-en. Annak idején a színpadon, majd a darabból írt forgatókönyv alapján készített filmben a kiváló ame­rikai színész, Jack Lemmon alakított óriásit. Nos, ugyanezt elmondhatjuk a magyar változatban Gálvölgyi Jánosra is.
Igaz, Szirtes Tamás rendezőnek is egy kiváló szereplőgárda állt/áll rendelkezésére (Hernádi Judit mellett Tóth Enikő, Lévay Viktória, Fábián Anita, valamint két férfi: Nagy Sándor és Barabás Kiss Zoltán). Slade darabjában az életében mindent kockára tevő, az értékeket (család, szerelem-szeretet, karrier) elfecsérelő Scott Templeton, mindent megtesz, hogy a magáról teremtett imázst megtartsa, a léha nőcsábászt, jópofa közönségszórakoztató poéngyáros figuráját élete végig eljátszhassa. Még a jutalomjátékának számító születésnapi bulin is!
Gyógyíthatatlan betegsége végül mégis kiderül. (A sok poén, szóvicc, nevetés között megrendítő, szinte elsikkad, amikor halál­félelmét bevallja volt feleségének.) S akkor a felszínre kerülnek az addig jópofáskodó álarc mögé bújt emberi jellemek. Akik valamennyien mellé állnak megünnepelni talán utolsó születésnapját: a volt felesége, fia, barátja, nőismerősei. S bár a szomorú véget mindenki tudja, a darab mindvégig megmarad optimista kicsengésűnek, az apa-fiú egymásra találásának, kibékülésének kacagtató, hosszas vastapssal jutalmazott jelenetével zárul. (Visnyevszkij egykori szovjet író színművének címe, az Optimista tragédia jobban illett volna rá?)
Ebben a tragédiát feloldó, azt feledtetni szándékozó befejezésben a nagyszerűen ko­médiázó főszereplő és a mellé hibátlan alakítással felsorakozó teljes színészgárda a „ludas”. Kellemes, vidám emlékekkel távoztunk, bár utólag belegondolva, a darab talán nem is „fergeteges vígjáték”, akad némi komoly mondanivalója is.