Nem panaszkodhatnak a képzőművészet aradi szerelmesei, az elmúlt héten két nap alatt a városban három rangos kiállítást nyitottak meg.
Időrendben elsőnek Budapest XII. kerületének önkormányzata ál­tal rendezett plakátkiállítást te­kinthették meg az Alfa Galé­riá­ban. A bemutatót megelőzően és azt követően a kiváló Götz Saxophone Quartett alkalomhoz választott muzsikájában gyönyörködhettek az érdeklődők. Siska Szabó Hajnalka aradi képzőművész (a fordítói feladatot is ő látta el) és Bognár Levente helyettes polgármester köszöntőjét követően Fonti Krisztina, a „Hegyvidék” helyettes polgármestere beszélt a jelenkori magyar plakátművészet három kiemelkedő alakjának, Árendás Józsefnek, Orosz Ist­ván­nak és Pócs Péternek kiállított munkáiról. Kiemelte, hogy az alkotók a politikai töltetű grafikák (lásd a rendszerváltás tényét érintőket) mellett művészetekhez, min­denekelőtt a színházhoz, ze­né­hez, tánchoz kapcsolódó pla­kát­művészetet művelik.
A CreArt európai uniós program keretében a spanyolországi Val­ladolid és az olaszországi Lecce után Aradra is elhozták az Igazibb a valódinál című vándorkiállítást. A 17 kortárs európai és hazai képzőművész 60-nál több munkáját bemutató, a kortárs kontinentális művészetből ízelítőt adó tárlatot a Romániai Képzőmű­vé­szek Szövetsége rendezte a me­gyei múzeum Ovidiu Maitecről el­nevezett, valamint Klió termében. Az aradi kiállítást követően az alkotásokat más városokban is bemutatják.
A múlt hét legjelentősebb kép­zőművészeti eseménye a ne­gyedik alkalommal megrendezett képzőművészeti biennále volt. A színház és a Delta Galéria előtt az utcán kiállított monumentális al­ko­tásoknak is köszönhető, hogy a megnyitóra megtelt a színház előcsarnoka. Amint Dumitru Serban, a Képző­mű­vészek Szö­vet­sége ara­di csoportjának vezetője be­ve­zetőjében elmondta: a Meeting Point idén is óriási sikernek ör­ven­dett, a vég­ső megmérettetésre száznyolcvan művész több mint kétszáz alkotását fogadták el. Petru Lucaci, a Ro­mániai Kép­zőmű­vé­szek Szö­vet­sé­gé­nek Arad me­gyéből, Kö­rös­bö­kény­ből (Bu­teni) származó el­nöke ki­emelte, hogy az esemény a­molyan ba­rométer szerepet is be­tölt, kétévenként meg­mutatja, mi a fejlődés iránya (a mostanság használt kifejezés szerint, a „trend­­je”) a mai hazai képzőművészetben. E­zért nem vé­let­len, hogy olyan sok a fiatal al­kotó, hi­szen itt bizonyíthatják te­het­sé­gü­ket, megvillanthatják va­lós oroszlánkörmeiket. A zsűri el­nö­keként Szekernyés János, a te­mesvári cso­port elnöke olvasta fel előbb a díjakra nevezett képzőművészeket és alkotásaikat műfaj (grafika, szobrászat, festészet) szerint, majd azt követően került sor a dí­jak átadására.
A könyvbemutatók sorát Brauch Magda Személyi igazolvány című novelláskötetének szárny­ra bocsátása nyitotta. Hét­főn délután a Jelen Ház nagytermében szép számú hallgatóság előtt Böszörményi Zoltán József Attila-díjas író és Jámbor Gyula, a könyv szerkesztője beszélgetett a mindeddig nyelv­művelőként, irodalomkritikusként ismert alkotóval. Bár no­velláit, memoárjait már rendszeresen olvashattuk a ha­vonta megjelenő Irodalmi Je­len­­ben, természetes volt a kérdés: ho­gyan kezdődött a kacsingatás a szép­literatúra felé? Brauch Mag­da elárulta, hogy életének egy bizonyos kora után úgy érezte, papírra kell fektetnie az emlékeit, az általa ta­pasz­taltakat, a megélt időket. A ma­guk szép és borús árnyalataival. Önmaga megismerésére és má­sok okulására! Jámbor Gyula a címválasztást minősítette találónak, hiszen ahogyan a személyi szám el­árul bizonyos titkokat a tu­lajdo­nos­­ról, ugyan­úgy a szerző é­le­té­nek bi­zo­nyos idő­szakai­ról árulkodik az Iro­dalmi Je­len Köny­vek sorozatban megjelent harmincnál több írás. Böszörményi Zoltán két megható, humánus tartalommal telített írást választott ki, s olvasta fel azokat az elhangzottak illusztrálására.

Ugyanaznap este a városháza zsúfolt dísztermében tartották meg Puskel Péter A város mindenekelőtt című könyvének bemutatóját. A kismonográfia Arad legnagyobb polgármesterének, Salacz Gyulának állít emléket. Salacz 1875-1901 között, huszonhat éven ke­resztül töltötte be a városvezetői tisztséget, majd azt követően négy évig volt a vá­ros országgyűlési képviselője. Ez a ne­gyedszázad alatt a vidéki poros település a Monarchia egyik legdinamikusabban fejlődő városává vált. Az ő polgármestersége alatt a Maros-parti város több tíz középülettel, Maros-gáttal, csatorna- és vízvezeték-hálózattal, kövezett vagy aszfaltozott úthálózattal gazdagodott.
Kortársai megbecsülték és tisztelték Salacz Gyulát, ismert volt a régióban, mégis a halálát követő időszakban kiesett a köztudatból. A „hálátlan” utókor csak az utóbbi két évtizedben ismerte fel valós érdemeit. Bognár Levente helyettes polgármesternek és a városi magyar tanácsosoknak köszönhetően előbb egy utcát neveztek el róla, majd köztéri szob­rot (Kocsis Rudolf alkotása) is kapott. Amint a bemutatón elhangzott: ez az első tartalmasabb mű, amely Salacz Gyulával foglalkozik, s külön öröm, hogy a múlt héten ugyanezen könyv román nyelvű változatát is szárny­ra bocsátották.

Kedd délután az Aradi Hagyo­mány­őrző Polgárok Egyesülete hirdette meg Kocsis István Magyarország Szent Koronája c. könyv bemutatóját, vala­mint Kocsis István A Szent Korona misz­tériuma és tana című előadását. A meghirdetett helyett Szekernyés János műkritikus, temesvári helytörténész Vetési Zoltán a magyar kincsek egye­temes értékéről írt könyvéről faggatta a szerzőt, majd Kocsis István író, törté­nész beszélt a meghirdetett témáról. A Jelen Ház nagytermét szép számban meg­töltő közönség egy magasröptű fi­lozófiai eszmefuttatásnak volt részese, amelyben olyan fogalmak magyarázatát is hallhatták, mint az isteni minőség, a szakrális hierarchia, a trónus nélküli szak­rális fejedelem.
Vetési Zoltán és Kocsis István az európai népek ér­tékrend vesztéséről is szót ejtett, amely a legnépesebb nem­zetek (német, olasz, angol, francia) fo­gyásához, keresztény hagyományai el­vesztéséhez vezet.