Bár megtelt a nagy­te­rem, mégis bensőséges, mondhatni családi légkörű kettős könyvbemutató színhelye volt a Jelen Ház nagy­terme a múlt hét kö­ze­pén. Nem hiába kezdte mon­danivalóját a szerző Böszörményi Zoltán, a „ked­veseim” megszólítással, hiszen minden jelenlévő egy nagy családhoz, az irodalomkedvelőkéhez tartozott. A családias han­gulatot Miskovits Tibor és Miltaller Lajos alkotta kisegyüttes kellemes meló­di­ákkal még meghittebbé tet­te.
A József Attila- és Ma­gyarország Babérkoszo­rú­ja-díjas költő-író két új al­kotása került a közönség elé: egy verses- és egy pró­zai kötet. Mindkettő most jelent meg a Budapesten az Előretolt Helyőrség Íróa­ka­démia program keretében a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. gon­dozásában, a gyomai Knerr Nyomda Zrt jóvol­tá­ból kiváló grafikai kivitelben.
Dr. Brauch Magda, a Soha véget nem érő sze­ret­kezés című verseskötet recenzense a költő első, még a diktatúrában megjelent Ör­vényszárnyon című kö­te­tének megidézéséből kiindulva igyekezett bemu­- tatni azt a sajátos nyel­vezetet, amely az alkotót az első pillanattól kezdve jel­lemezte. Költői képeket em­lített, amelyekből a hatvannál több költemény szin­­te minden sorában fel- fe­dezhető egy vagy több is
A verseket négy ciklusra tagolta a szerző. Az elsőbe a szerelmes költe­mé­nyeket gyűjtötte, míg a második a költői hitvallását (ars poetica) tartalmazzák. A harmadik rész irodalmi, kultúrtörténeti és filozófiai utalásokat, idé­zeteket tartalmaz. (Elsősorban erről a ciklusról beszélt az asztalnál az olvasókat képviselő Fekete Károly, aki felhívta a figyelmet arra, hogy jó, ha ezekbe a versekbe a polc­ról könnyen leemelhető kézikönyvek szom­szédsá­gá­ban mélyedünk el.) Az utolsó, tíz verset tartalmazó ciklus a változó, megállít­hatatlanul telő, a földi lét számára fogyó időről szóló gondolatfüzér. Az elhangzottakat a szerző maga vá­logatta versekkel illuszt­­rálta.
A Sóvárgás című kisre­gényt Bege Magdolna ismertette. (Mint utóbb kide­- rült, az íráson öt éven ke­resztül vajúdott az alkotó. A regény írása közbeni szü­netekben születtek a másik kötetben napvilágot látott versfüzérek.) Kétségtelen, hogy a mai valóságban is előfordulnak olyan tragé­diák, amelyet Böszörményi Zoltán feldolgozott: a kül­földön dolgozó szülők itt­hon maradt gyermekeinek érzelmi gyötrődése, szere­tet­re vágyása. A 11 éves kis­lány története, mint ki­de­rült, részben igaz, de a végkifejlet, az elmúlás fikció.
A recenzens feltett kér­déseire adott válaszaiból lényegében betekinthettünk B. Z. alkotóműhelyébe. Ér­de­kes, pergő bemutatónak voltunk tanúi.

Kiemelt fotón: Balról: Dr. Brauch Magda, Böszörményi Zoltán, Fekete Károly, Bege Magdolna