Arad kétségtelenül legjelentősebb polgár­mes­teréről, Salacz Gyuláról (1832–1915) emlékeztek meg az elmúlt hét végén Aradon a 2011-ben fel­állított mellszobránál (Kocsis Rudolf aradi szob­rász­művész alkotása) abból az alkalomból, hogy most 100 esz­tendeje, 1915-ben szólította magához a Minden­ható. Az eseményen jelen volt szülővárosa, Gyula küldött­sége Kónya István alpolgármester vezetésével, vala­mint a Gyula-Arad Egyesület kül­döttsége is.
Aradi részről Bognár Levente alpolgármester kö­szöntötte a vendégeket, hangsúlyozva, hogy a két test­vérvárost számos egyéb mellett Salacz Gyula sze­mélye is összeköti. Mert Gyulán született, de Aradon járt iskolába, majd az egyetem elvégzését követően a Maros partján lett ügyvéd. 1875-ben választották meg a város első emberének, s ezt a tisztséget 26 éven ke­resztül viselte. (Azt követően egy ciklusban még kép­viselte a várost a parla­ment­ben.) Az ő idejében az al­föl­di mezőváros az ország egyik legdinami­kusabban fejlődő települése lett, amelynek lakossága csaknem megduplázódott. Fel­épült a Maros gátja, kialakult a közintézményi-, a vízvezeték-, csatorna- és villany­áram- hálózat, meg­épültek a ma is álló tanintézetek, létrejöttek a civil szervezetek. Az ő jelmondata az volt, hogy „a város mindenek előtt.”
Kónya István kiemelte, hogy Salacz Gyula sze­mé­lyisége, áldozatos munkája és gerincessége a mai politikus-generáció minden tagjának példaképül kel­lene szolgáljon. Róla minden közösségért mun­kál­kodó tisztségviselőnek meg kellene emlékeznie, párt­állásra való tekintet nélkül.
A beszédek után a két városi tanács, a két baráti egyesület, az RMDSZ megyei szervezet, a Kölcsey Egyesület képviselői megkoszorúzták a szobrot. Sok régi aradi sóhajtozott: vajon mikor lesz legközelebb egy ilyen városvezetőnk?
A polgármesteri hivatal egyik most felújított ter­mé­ben a városi tanács és a megyei múzeum egy rög­tönzött kiállítást rendezett, ahol kiállították Puskel Péternek a Salacz Gyuláról írt könyve román és ma­gyar kiadását, Balla Frigyesnek a róla készített port­ré­ját, Arad város egyik első térképét, az árvaház lé­te­sí­téséhez hozzájárulók díszalbumát, a polgármester te­vé­kenységéhez és halálához kapcsolódó újságcikkek másolatát.