Az elmúlt héten, a lapzártát követően ke­rült sor Aradon a Magyar Kultúra Napjának megünneplésére. A Kölcsey Egye­sü­let és az RMDSZ közös rendezésében a Csiky Gergely Főgim­ná­zi­um Tóth Árpád termében nagy szá­mú érdeklődő gyűlt egybe, hogy ré­szese legyen az ünnepi műsornak. El­hangzott nemzeti imánk, majd egy magyar számokból összeállított egyveleg a Vox Angelicus vonósnégyes előadásában. Kiss Zsuzsa XI. osztályos diák előadásában meghallgathattuk Kölcsey Ferenc Vani­tatum vanitas című versét.
Jankó András egyesületi elnök, majd Bognár Levente RMDSZ el­nök ünnepi köszöntőjét követően ke­rült sor a 2013. évi Kölcsey-díjak kiosztására. Az egyesület elnöksége idén is két díjat ítélt oda: Sándor István műépítésznek és Horváth Tünde ny. zenetanárnak, karnagynak.
Sándor István post mortem odaítélt díjának átadása előtt a dicsérő Puskel Tünde Eme­se meglepetéssel szolgált: levetítették a Szabadság-szobor történetéről készült filmet, amelynek operatőri munkája a díjazott érdeme. Mint később elhangzott, Sándor István az Aradi Televízió alapító tagjai közé tartozott, közel húsz éven keresztül dolgozott operatőrként a helyi, valamint bukaresti, kolozsvári, budapesti tévéknek. A fent említetten kívül ő készítette a Szerelmem, Arad című emlékezetes film felvételeit is. Műépí­tész­ként olyan épületek tervezését vállalta, mint a kisiratosi Máltai-ház, a Csiky Gergely Főgimnázium kollégiuma, majd ugyanennek az intézménynek az új szárnya. Ő készítette a Megbékélési park és a két Szentháromság-szobor környezetének rendezési tervét, Bol­dog Gizella, illetve Salacz Gyula szobrának talapzatát. A díjat a családtagok (édesanyja, fia, menye, unokája, élettársa) vették át.
Ifj. Tóthpál Béla tolmácsolásában ekkor hang­zott el Kölcsey Ferenc Parainesis Köl­csey Kálmánhoz című költeményének részlete, majd a műsorvezető szerepét betöltő Fekete Károly átadta a szót Matekovits Mihály­nak Horváth Tünde laudációjának elmondására. A közvetlen, személyes hang­vé­telű dicséretben elhangzott a marosvásárhelyi születésű nyugalmazott tanárnő pá­lyafutásának, oktatói munkájának össze­fog­lalója. Mert ha a rész­letesen felsorolnám a közismert pe­dagógusi tevékenységét, tanítványai dicséretét, akkor éjszakába nyúlna az értékelés – mondta a laudációban. Csak a tanárnő által 1990 után létrehozott Vox Juventutis gyermekkórus másfél évtizedes működése, összes fellépéseinek, kimagasló sikereinek felsorolása is jelentős időt igényelne. Abban a kórusban vagy 150 diák lépett fel idehaza és a határon túl. Meg­lepetésként az iskola kórusa, kollégái, egy­ko­ri diákjai tolmácsolásában felhangzott az általa feldolgozott Szállj, büszke magyar dal című kompozíció.
Az eseményen jelen volt, s Horváth Tündé­ről dicsérő szót mondott Tóth Gutt­mann Eme­se, a Romániai Magyar Dalos­szövetség elnöke is.
*
A rendezvénysorozathoz kapcsolódott Ódry Mária képzőművész és költő egyéni ki­állításának megnyitása és első verseskötetének megjelenése.
A megyei múzeum Klió termét zsúfolásig megtöltő irodalom- és művészetbarátokat a Vox Angelicus vonósnégyes zenéje fogadta, majd Fekete Károly egyesületi vezető kö­szöntötte. „Ízelítőként” a Csiky Gergely Fő­gimnázium diákjainak egy csoportja Ódry Mária néhány versét tolmácsolta.
A művésznő mintegy 60 kiállított képéről, valamint a Színek és szavak című kötetéről Ujj János beszélt. Szó esett arról, hogy bár rég megérdemelte volna, csak most jutott el oda, hogy irodalmi alkotásaiból egy csokorra valót önálló kötetben megjelentessen. Az igen szép grafikai kiállítású kiadvány 23 verset és ugyan­annyi képzőművészeti alkotás reprodukcióját tartalmazza. Amint el­hang­zott: a ver­sek és a grafikák, pasztellek, olajfestmények tökéletes összhangban vannak egymással, a nyugalmat sugározzák. Ódry Mária al­ko­tásaiból hiányzik az erőszak minden megnyilvánulása. Képein nem vo­nul­nak tömegek, verseiben nem lázít, de nem­zetisége sorsa nem marad közömbös számára. Gyönyörű ősz című versében az itteni magyarság sor­sa számára két lehetőséget lát: vagy „át­men­teni, ami menthető/ eloldalogni innen gyor­san – /10%-ból ke­serű jövő”, avagy „bár álmom, ki tudja, milyen lesz,/ de ma­rad­ni, maradni mu­száj.” Még vagyunk e ré­gió­ban is néhány tíz­ezren, akik az utóbbi megoldást választjuk.