Nem tévedek, ha azt állítom: csak a korosabb aradiak emlé­keznek azokra az időkre, amikor a Maros minden évben be­fa­gyott. Szüleink, nagyszüleink el­beszéléséből tudjuk, hogy a har­mincas években még a jeget rendszeresen kitermelték a fo­lyóból, azt szalmázott ver­me­k­ben tárolták, nyáron az élel­miszerek, éttermekben az italok hű­tésére használták.
A múlt század húszas-har­mincas éveiben a város egyik ne­vezetessége Csutina mester volt. Ficzay Dénes, jeles aradi hely­történész többször említette írá­saiban, hogy télen fürdött a Ma­rosban, lubickolt az úszó jég­táblák között, a strandon meg hóban fürdött. Évente megis­mételt produkciójára sokan gyűl­tek össze a parton. Mint Buda­pesten Schirilla György a hosz­szú­távúszó, szupermaratonista.
Olykor olyan vastag jég bo­rította a folyót, hogy gyalog is át lehetett kelni rajta. Az 1958-ig a várban állomásozó szovjet had­sereg katonáinak az akkor ro­mok­ban álló várhíd és az UTA te­niszpályái között kis fenyő­ágacskákkal jelöltek ki átkelő­helyet. Állítólag a sietős gépko­csi­ve­zetők az újaradi hosszú kerülő helyett többször használ­ták ezt az útvonalat még kis­méretű terepjárókkal is.
Az ötvenes években volt o­lyan esztendő, amikor a folyó ti­zenöt centiméter vastag jég­töm­böket sodort az alsó sétány­ra.
Azóta a telek is enyhültek, de a folyó mellett felépült ipari létesítmények is jelentősen szennyezték a vizet, így az csak igen ritkán fagyott be, össze­függő jégtakaróra alig emlék­szünk. Telente itt vészelte át a hideget szá­mos vándormadár. A vadlibák és -kacsák mellett több sirályfaj. Még hattyú is lelt táp­lálékra a sekélyebb részeken, de az itt töltött néhány hét alatt az aradiak is rendszeresen táplálták őket.
Az alig egy hete beköszöntött hidegebb idő hatására a 2016 első napjaiban a Maroson is meg­indult a jégzajlás. Első­sor­ban a sekélyebb vizeken, a bel­városi részen a várhíd és az újaradi híd környékén úsznak ha­talmas jégtáblák, az utóbbi he­lyen, a déli parton már össze­füg­gő a jég, a várhíd környékén meg két pár vadréce is lubickol a csen­des folyóban. Lassan „hí­zik” a jégpáncél. Valószínűleg nem lesz a folyón összefüggő a jég, de a téli Maros látványa is né­hány hétig talán a folyó part­jára csábítja a kíváncsibb ara­diakat.