Ha valaki rátekint a három országra szakadt történelmi Bánát térképére, elsőként a rendkívül sűrű vasút-hálózatra esik tekintete, melynek közepében fekszik Temesvár városa, ahová minden irányból futottak be a vonalak össze­köt­ve a Béga-parti nagyvárost Verseccel, Nagybecskerekkel, Araddal, Szegeddel és onnan a nagyvilággal, illetve Lugoson keresztül az akkori Romániával és a Fekete-tengeri országokkal…

Mára a vasutak forgalma csak tö­re­déke akár csak a fél évszázaddal ezelőttinek, aki csak teheti gépkocsival köz­lekedik, kamionok tízezrei gurulnak az utakon. Hosszabb távolságokra meg karnyújtásnyira áll a légi közlekedés, áruszállítás lehetősége. Mégis elődeink­nek köszönhetően a vasutak itt vannak még akkor is, ha manapság sokszor szin­te már csak az autósok bosszúságát váltják ki, amikor a réges régen kihalt pályákat keresztező vasúti felüljáróknál levő „Szent-András-keresztnél” lassítani kell… És még itt lesznek – legalábbis egy ideig –, viszont unokáink sok-sok vasúti létesítményt már bizonyos, hogy soha sem tekinthetnek meg. Széthordták a legtöbb állomás raktár- vagy gazda­sági épületeit, az őrházak közül is sokat, karbantartás hiányában a legtöbb állo­más épületét erősen kikezdte az eltelt több mint száz esztendő, betömődtek az egy­kor jóvizű kutak az állomásokon és megállóhelyeken, az állomási árnyékszékeket jobb elkerülni, az egykori gőzmozdonyok tartályainak feltöltésére emelt vízdaruk legtöbbje ipartörténeti múzeum helyett az ócskavastelepeken kötöttek ki, sok helyen az egykori jel­zőberendezésekkel együtt. Éppen az utókornak, a jövendő hely- és kultúr­tör­ténészeinek avagy a téma iránt érdeklődők számára menti át újabb va­sút­történeti kötetében a Temesvár és Radna között még fellelhető, megtekinthető vasúttal kapcsolatos értékeket dr. Jancsó Árpád, A Temesvár-Lippa-Radna helyi érdekű vasút története című, a teljesség igényével megírt, közérthető, és izgalmas olvasmányt kínáló, az Erdélyi Mú­zeum Egyesület Tudomány- és Tech­ni- katörténeti Füzetek sorozatban megjelent kötetében. A történelmi Bánát/Te­mesköz vasúti térképnek közzétételét követően, jó ötlettől vezérelve a szerző rövid kronológiát közül a Temesvár-Lippa-Radna HÉV létesítéséről, amelyből kiderül, hogy hosszas előkészítést követően ugyan, de 1895 őszétől kez­dő­­dően az 1897. május 19-én történt hivatalos átadásig terjedő, mindössze bő másfél esztendő alatt építették meg több mint százhúsz évvel ezelőtti eleink a semmiből a 63,3 kilométer hosszú vas­pályát és a hozzátartozó építményeket, beleértve az ötnyílású Maros-hidat is! Roppant izgalmas a történet, még akkor is, ha a teljességre törekedve a szerző számos korabeli dokumentum másolatát is beleépítette a kötetbe. A méltán híres Zielinszki Szilárd (a világhálón fellelhető adatok szerint több víztornyot, a szegedit is, számos hidat, közöttük az örményesi (Armenis) Temes-hidat tervezte, a vasbeton szerkezetek első ma­gyar alkalmazója) tervei szerint épített vasút vonalvezetésének, a pálya hossz- és keresztmetszetének, a műtárgyak, forgalmi berendezések, magasépítmé­nyek részletes ismertetése, a politikai vagy gazdasági természetű ellentétek, a vasút menti községek helyzetének a ezek vezetőinek a vasúthoz fűződő ér­dekeinek bemutatása érdekes olvasmányt biztosít a műszakiakban kevésbé jártas Olvasó számára is. Érdekes tör­té­net a vasút építésének történetében az ötnyílású, 246,35 méter hosszú Maros-híd megépítése, ami kemény próba elé állította a befektetőket, tervezőket és kivitelezőket, ugyanis a jellegzetes dom­borzati viszonyok miatt a korszakban ritkaságszámba menő ferde hidat kellett felépíteni. Ráadásul átadása sem volt probléma mentes, viszont a rész­letesen ismertetett és szemléletes terv­raj­zokkal, statikai számításokkal ada­tolt történet rávilágít a korabeli szakemberek magas szakmai tudására és fe­lelősségtudatos magatartásukra: a leg­apróbb “aggasztó jelenséget” is ki kellett javítsák a híd kivitelezői! Miután ismerteti az említett vasútvonal üze­meltetési rendszerét, bemutatja a vonta­tás­hoz használt mozdonyokat, a szerző kitér a vasútvonal Trianon utáni időszakának történéseire is, majd közzé teszi egy a Temesvár-Lip­pa-Radna vonalon szolgálatot teljesítő mozdonyvezető meg­rázó tör­té­netét, és megosztja a tér­séghez és a vasúthoz kapcsolódó saját él­ményeit, a szerző végül kísérletet tesz a helyi ér­dekű vasutak vonatkozásában a “merre tovább?” kérdés megválaszo­lására. Ha az Olvasó csak végigtekinti a könyv írásának időszakában a szerző által ké­szített fényképeket, önmagától adódik a válasz.
Makkai Zoltán

Dr. Jancsó Árpád: A Temesvár-Lippa-Radna helyi érdekű vasút tör­t­é­nete című új kötete megvásárolható Temesváron a szerzőnél és a Mária téri Libris Könyvesboltban, Aradon a Ma­gyar könyveket és folyóiratokat forgalmazó Souvenir-boltban.