Hosszú volt idén a farsang, telis-tele vidám rendezvénnyel, magára vessen, aki nem keresett vagy nem talált kedvére valót. Az járt jól, aki több helyre is eljutott, sokat nevetett, sokaknak tapsolt és ismerősökkel, barátokkal találkozott.
Az elmúlt szombaton a temesvári nyugdíjasklub is népesebb volt a szokottnál, sőt, „új” látogató is akadt: a gyárvárosi Mészáros József, aki elmondása szerint régen követi figye­lemmel az újságot, válogat az ol­vas­nivaló között, és kiszemelte magának a magyar nyugdíjasklubot.
Isten hozta kedves mindannyiukat – köszöntötte a résztvevőket Béres Margit elnök, jó szórakozást kívánva, meglepetéssel azonban nem számolt. Ő, aki eddig mindig mindenről tudott – mert tudni akart – most felsült. Nem gondolt arra, hogy a „tanítványok” túljárhatnak oktatójuk eszén. Mert most ez történt.
A vidám percek felvezetője, Kabát László így kezdte:
„Kedves Manyika, te, aki évek óta harcolsz, javítgatok a beszédünket és közben mosod a fejünket, mert nem beszélünk helyesen magyarul, most mi adjuk fel neked a leckét: műso­runkban mindent magyarul fogunk mondani, de vajon megérted-e?” És következett a cifránál cifrább kifejezések sora. Az előadók, Kókai Antal, Maltring Brigitta, Kabát László és Varga Pál, úgy adták fel Manyinak a leckét, hogy szóhoz sem jutott. Figyelmesen hallgatta, és di­cséretére legyen mondva, beismerte, hogy szekundát érdemel. Mert nem tudja, hogy kire mondják manapság azt, hogy palimadár, dinka, hangyás, szatyor, sarki csillag, szöcske, stb. Az ő olvasókönyvéből ugyanis mindez hiányzik. Következtetés: még Manyi is tanulhat…
A folytatás is megmozgatta a nevetőizmokat, mert a többi humoros szöveget ügyesen tálalták az előadók, és közismert nótákkal fűszerezték, felhangolva a jelenlévőket és bizonyítva, hogy a vidámság kortalan. Ehhez járult hozzá muzsika- és énekszóval a temesrékási Zserai Mihály, akit rokoni szálak és most már barátság is fűz a nyugdíjasklub tagságához.
Egy szó mint száz: megérte. Ahogy a sótlan kenyér, a sótlan hús­leves sem ízletes, a sótlan, reszelős modorú ember se várja, hogy keblére ölelje a vidámságot kedvelő többség.
Az ember örömre született.
S.E.