• Főoldal
  • Közélet
  • Helyszín
  • Gazdaság
  • Helytörténet
  • Hitvilág
  • Művelődés
  • Oktatás – Ifjúság
  • Sport
  • Régió
    • Régió – Krassó-Szörény megye
    • Civilek a közösségért
    • Régió – Hunyad megye
    • Régió – Arad megye
  • Jelek és jelzések
  • Irodalmi helyőrség
  • Civilek a közösségért

Regionális közéleti hetilap

Fontos hírek

2025. November 8., XXXI. évf., 44. sz.

„Benne van az a küzdelem, amit meg kell vívnod azért, hogy talpon maradj”

Kolbászgyúrók Pusztakeresztúron

Wagner Péter KERESZTUTAK – Bánsági utazások 2022–2025

A temesvári Gyárváros: történelem, tér, közösség

Jeles elődeink

105 csapat nevezett be a 16. Bölcs Diákok vetélkedőre


Visszapillantás a végvári kisiparosságra (3.)


 11 Apr 2014   Írta admin  0 Hozzászólás


Nemcsak a kisipar és a mesteremberek sorsa pecsé­telődött meg az idők változásával szülőfalumban, hanem más munkát, megélhetést biztosító foglalkozásoké is. Pedig, amint a sorozat következő részében láthatjuk, igen sokrétű, a lakosság igényeinek kielégítése mellett jelentős számú helyi lakos életét meghatározó foglalkozás volt része a falu tár­sadalmának és gazdaságának.

Béresek és cselédek. Béresek általában mes­­terséget nem tanult nőtlen fiatalok voltak, akikkel a gazda egy évre kötött szerződést, meghatározták a fizetés összegét, ezenkívül járt a béresnek két rend ruha, egy pár cipő, egy pár bakancs, két pár bocskor, sapka és kalap, alsó­nemű, két erdő-fuvar, egy sárgaföld-fuvar, szál­l­­ást biztosítottak számukra és mostak rájuk. Mindenféle munkát végeztek, reggeltől estig, a munkaidő nem volt alku tárgya. Béresekre leg­in­kább az erős tanyákon volt szükség, voltak kisbéresek is, 14-15 éves gyerekeket fogadtak fel a könnyebb munkákra. Ez nagy segítség volt a szegény, sokgyermekes családnak, mert a koszt mellett egy kis bért is ki lehetett ér­de­melni. A cselédeket családostól alkalmazták a ta­nyák földbirtokosai, akiknek az egész család dolgozott.
vegvar_delelo-gulya
A pásztorok. A csordások, gulyások mun­kája nagy felelősséggel járt, hiszen még 50-60 évvel ezelőtt is, mintegy 500 tehenet hajtottak ki naponta a csordába. A csordást, kanászt vagy kondást, juhászt mindig áprilisban választotta meg a falu. A csordás reggel pontos időben kürt­tel jelezte a kihajtást. Délben kemény munka volt ennyi tehénnek a mezei kútból vizet húzni. Ha úgy adódott, az ellést is le kellett vezessék. A sok barommal a legkülönbözőbb gondok merülhettek fel, mindenért a csordás felelt, még a tehén vemhességbe esésére is fi­gyelnie kellett, s arról a gazdát értesítenie. A munkájukat egy bandagazda ellenőrizte, hogy van-e vizük a jószágoknak, delelés után mikor kezdtek legeltetni? Őt is egyszerre választották a pásztorokkal a közbirtokossági elnök jelen­létében. A közbirtokossághoz tartoztak a lege­lők, még az iberlanti (überlandi) is. A falunak erős faj-apa­ál­latállománya volt – bikák, cső­dörök, kanok -, ami szintén a közbir­tokos­ság­hoz tartozott. A gondozók bátor emberek vol­tak, sok balesetet is okoztak a meglehetősen vad állatok. Tehén­gulya is volt Iberlantban (Über­land). Így hívták azt a mintegy 80 hek­tárnyi legelőt, ahova május elsején lehaj­tották, vagy kocsi után kötve levitték általában a nö­vendék marhákat, a hasas üszőket, s ahol no­vember elsejéig tartották őket. Ez a hely igazi pásztorparadicsom volt. A két pásztor egész nyáron ott lakott egy kunyhóban. Ez egy ala­csonyabban fekvő, kövér legelőjű terület, ahol a nyári szárazságban is reggelente nagy a harmat, ezért a méhek is szívesen legelnek itt, mivel a mézrakáshoz nekik is szükségük van a vízre. Személyes élményt is őrzök a gu­lyá­sokkal, mert ott volt a tanyánk, és nekünk is volt 3-4 tehenünk, birkáink, azokat gyerekként együtt őriztem az egyik gulyásgyerekkel, s jó­kat ettem a gulyások által, bográcsban főzött finom lebbencslevesből. 1951-től a kollektív gaz­daság használta a legelőt. A csürhe vagy disznócsorda megválasztott kanászai vagy kon­dásai még a tehéncsorda kihajtása előtt, ko­rán fújták a trombitájukat, amire a gazdák ki­en­gedték a disznókat az utcára, azután katonás sor­ba rendeződve hajtották őket a legelőre. A csürhe a Kisgát partján, az eperfák alatt delelt, ott fürödhettek is a nagy melegben. A faluban a csürhés volt az utolsó, aki még az alföldi ősök viselete szerinti bő, hosszú szárú fehér gatyát viselt. Este, amikor a csürhe visszatért a faluba, minden disznó tudta, hogy melyik utcába kell beforduljon, és azt is, hogy melyik házhoz tar­tozik, ahova azért is igyekeztek haza, mert a lege­lőn nem lakhattak jól, otthon meg várta őket a „vacsora”. Ez a világ is véget ért az öt­venes években, ma már se csürhéje se legelője nincs a falunak. Ménes. A faluban ma élő legidősebb ember mesélte, hogy a ménesre a mintegy 250-300 lóból, főleg a munkálatokban nem használt lovakat engedték ki. Ezeket való­szí­nűleg karámokban őrizték, és feltételezés sze­rint a csikós is bő gatyában, lóháton végezte a feladatát, valamikor nagyon régen még a te­lepes időszak elején. A kollektivizálás után is még lovascsőszök járták a határt, őket egy öreg huszár tanította lovaglásra. Juhászat. Azt tar­tottak, hogy abból lett juhász, aki nem szeret dol­gozni, egész nap bunkósbotjára támaszkod­va őrzi a juhokat, de nem irigylésre méltó az ő mukájuk, hiszen még télen is kint alszanak a subájukon. A juhásznak nagy segítségére vol­tak/vannak a kutyák, volt köztük őrző- és haj­tó-, azaz terelőkutyák, ezeket a csordások is hasz­nálták az elcsászkáló tehenek, borjúk vissza­terelésére. A juhnyáj esetében, ember helyett betanított kutya hajtja fejéshez a ju­hokat. A juhok nyakába csengőt, kolompot kö­töttek. Ma már ezt sem teszik, mert meghal­latszana, ha tilosban legelnek az állataik. Ré­gen, az úgynevezett kóbor juhászok, akik a hegyekből jöttek legeltetni, szamarakkal ci­pel­tették a felszereléseiket, de a szamarak a bő­gésükkel jelezték az esőt is. Volt a nyáj mellett juhászbojtár is, az csak legeltetett. Ma ezeket utcagyerekekből toborozzák a juhos gazdák. Vannak ma olyan juhos gazdák, akiknek négy­száz-ötszáz, sőt, olyan kiskirályok is, akiknek ezer juhuk van. Mivel jár a juhász munkája: február környékén ellenek a juhok, a kisbárányt gyorsan meleg helyre kell vinni, mert amíg ned­ves, könnyen megfagy, persze a mun­kájuk­hoz tartozik a fejés és a túrókészítés is. Liba­pásztorság. Nagy hagyománya volt Végváron a libatenyésztésnek. Ezeket kiterelték a nyo­más­ra, mezőre, a falu két gátja pedig valóságos paradicsomi környezet volt számukra. Eleinte szabadon dézsmálhatták a környező földek ve­téseit, de később a libatartó gazdák libapász­to­rokat fogadtak fel, ezek lehettek gyerekek, idő­sebb emberek, akik hangos sípokkal, karikás- ostorral igyekeztek kordában tartani a libákat. Esetükben nem volt sikeres a kutyák bevetése, mert a gúnárok megtámadták az ebeket.
Az említett kisiparosságon, mesterségeken, foglalkozásokon kívül, mások is voltak, pél­dául nem írtam a szolgálólányokról pedig férj­hezmenés előtt, elég sok lány szegődött el jobb­módú helyi vagy városi családhoz szolgálónak. De hát mindent egy ilyen kis visszemlé­kezés­ben nem is lehetett megírni. A nevek közül is, a teljesség igénye nélkül említem meg azokat, akikről sikerült adatot szereznem: Kovácsok: Tuba Sándor, aki Magyarországról hozta, a fá­val működő disznóperzselőt, Bozzó Sándor, Ébenspanher István, akik – amint írtam – Kiss Józsival „lopták el” a disznóperzselő mintáját, Szabó Sándor, Bozó Szabó Sándor, Tóth Zsiga, Szilágyi István, cs. Nagy Pál, Domián Sándor, Korsós Lajos ma a legidősebb és utolsó ko­vács­mester Végváron. Bognárok: Forrai testvérek, Lajos és László, m. Kiss Józsi, Bujdosó Károly, Tuba Mihály, g. Tóth András. Asztalosok: Lehőcz Mihály, Furák Mihály, Binder Ádám, Pataki Lajos, Pataki József, Korsós Csaba, Kovács József, Kiss András, Szalai Sándor. Két fiatal mester tartja még magát: Korsós Csaba és Kovács József. Ők univerzális asztalosok. Bocskorosok: Juhász János, Muţulescu Ion, Bujdosó Béni, Szabó Károly. Szíjgyártók: Nádasdi András, zs. Nagy Mihály. Borbélyok: Vicze Mihály, Sass István, Kele András, Szabó Sándor, Katona Sándor, Csonka István, Kiss Károly, Bögre György, Balogh Sándor, Szamosközi József. Cipészek (suszterek): Farkas János, Lehőcz Ferecz, cs. Kiss Mihály, Faragó István, Szabó Péter, Gál Imre.
Pásztorok: csordások: Rimovecz Józsi, Rimovetz Pál és Péter, Farkas Mihály, Salamon Károly, Baricsa Károly, Takács János, Korsós András, gulyások: Magó József és István, Simon István, Simon Károly, Farkas Mihaly és családja, juhászok: Agócs József, Tiba Sándor, Korsós József, Kerekes Pál.
Tóth Antal
nyugalmazott gazda
feljegyzései alapján

(vége)


    Oszd meg


  • Recent Posts

    • 2025. November 8., XXXI. évf., 44. sz.
    • „Benne van az a küzdelem, amit meg kell vívnod azért, hogy talpon maradj”
    • Kolbászgyúrók Pusztakeresztúron
    • Wagner Péter KERESZTUTAK – Bánsági utazások 2022–2025
    • A temesvári Gyárváros: történelem, tér, közösség
  • HIRDESSEN ITT!

    Hirdetését a HETI ÚJ SZÓ nyomtatott oldalain négy (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) megyében valamint online változatban olvassák.

    További információval a hetiujszo@yahoo.com illetve a 0723-567370 (Makkai Zoltán) vagy a 0723-567371 (Graur János) telefonszámokon szolgálunk.
  • Archives

    • November 2025
    • October 2025
    • September 2025
    • August 2025
    • July 2025
    • June 2025
    • May 2025
    • April 2025
    • March 2025
    • February 2025
    • January 2025
    • December 2024
    • November 2024
    • October 2024
    • September 2024
    • August 2024
    • July 2024
    • June 2024
    • May 2024
    • April 2024
    • March 2024
    • February 2024
    • January 2024
    • November 2023
    • October 2023
    • September 2023
    • August 2023
    • July 2023
    • June 2023
    • May 2023
    • April 2023
    • March 2023
    • February 2023
    • January 2023
    • December 2022
    • November 2022
    • October 2022
    • September 2022
    • August 2022
    • July 2022
    • June 2022
    • May 2022
    • April 2022
    • March 2022
    • February 2022
    • January 2022
    • December 2021
    • November 2021
    • October 2021
    • September 2021
    • August 2021
    • July 2021
    • June 2021
    • May 2021
    • April 2021
    • March 2021
    • February 2021
    • January 2021
    • December 2020
    • November 2020
    • October 2020
    • September 2020
    • August 2020
    • July 2020
    • June 2020
    • May 2020
    • April 2020
    • March 2020
    • February 2020
    • January 2020
    • December 2019
    • November 2019
    • October 2019
    • September 2019
    • August 2019
    • July 2019
    • June 2019
    • May 2019
    • April 2019
    • March 2019
    • February 2019
    • January 2019
    • December 2018
    • November 2018
    • October 2018
    • September 2018
    • August 2018
    • July 2018
    • June 2018
    • May 2018
    • April 2018
    • March 2018
    • February 2018
    • January 2018
    • December 2017
    • November 2017
    • October 2017
    • September 2017
    • August 2017
    • July 2017
    • June 2017
    • May 2017
    • April 2017
    • March 2017
    • February 2017
    • January 2017
    • December 2016
    • November 2016
    • October 2016
    • September 2016
    • August 2016
    • July 2016
    • June 2016
    • May 2016
    • April 2016
    • March 2016
    • February 2016
    • January 2016
    • December 2015
    • November 2015
    • October 2015
    • September 2015
    • August 2015
    • July 2015
    • June 2015
    • May 2015
    • April 2015
    • March 2015
    • February 2015
    • January 2015
    • December 2014
    • November 2014
    • October 2014
    • September 2014
    • August 2014
    • July 2014
    • June 2014
    • May 2014
    • April 2014
    • March 2014
    • February 2014
    • January 2014
    • December 2013
    • November 2013
    • October 2013
    • September 2013
    • August 2013
  • Recent Comments

    • Find us on Facebook

    • Időjárás



    • Szerkesztőség: GRAUR JÁNOS, alapító főszerkesztő, MAKKAI ZOLTÁN, főszerkesztő, Bodó Barna, főmunkatárs, Lázár Ildikó és Nemes Gabriella tördelőszerkesztők.
      Munkatársak: Sipos Enikő (otthonunk), Ferencz Melánia (sport) Szekernyés János (helytörténet), Eszteró István (irodalom), dr. Szabó Mónika, dr. Matekovits György (egészségügy), Csatlós János (keresztrejtvény), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich (Hunyad megye), Kun László (Krassó-Szörény), Dudás József (örökös munkatárs), Kiss Károly.
      Kiadó: VÁRBÁSTYA EGYESÜLET
      Kiadó tanács: Gazda István, Kása Zsolt, Tamás Péter


    Szerzői jog 2013 - Heti Új Szó