Szeptember 21-én a X. Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvény­sorozata a Barcsay Ákos-díjak át­adásával rajtolt. A 2019-es díja­zot- tak: Böjte Csaba, ferences rendi szer­zetes, a dévai Szent Ferenc Ala­pít­vány vezetője, Illyés Katalin, a vul­- káni 4-es számú általános iskola igaz­gatója, pedagógusa, valamint Daradics János, cserkésztiszt, a dé­vai 55-ös számú Kőműves Kelemen Cserkészcsapat vezetője. A Petro­zsé­nyi Tudományegyetem dísztermé­ben megtartott rendezvényindítón Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke köszöntőjében felidézte az idén jubileumi évfordulót ünneplés állomásait, hogyan vált a Hunyad megyei magyar közösség legfontosabb ünnepévé.
„Többszörösen találkozási pont­ként is szolgál a Hunyad Megyei Magyar Napok sorozata, hiszen ez az az időszak, amikor a székely-szór­vány partnerség részeként vendégül látjuk háromszéki barátainkat, de Székelyföld többi részéről származó székely barátainkat is. Itt vannak velünk minden évben anyaországi testvéreink Vas megyéből, évtizedes barátság köt Szombathelyhez és Vár­palotához, de itt köszönthetjük test­vértelepülési kapcsolatunk, Ikervár küldött­­sé­gét is. Találkozási pont a Hunyad Megyei Magyar Napok so­ro­zata a román-magyar együttélés te­kinte­té­ben is, ma már bátran mond­hatjuk, hogy a román közösség is várja a magyar napokat, hiszen köztéri rendezvényeink betekintést nyújtanak a magyar kulturális ha­gyo­mányokba. Az elmúlt évtized a közösségen belüli és a közösségek közti bizalomépítésről is szólt, gratu­lálok a szervező­csapatnak, köszönjük a támoga­tóknak, a magyar kormány és a Communitas Alapítvány idén is oroszlánrészt vállalt a Hu­nyad Megyei Ma­gyar Napok megvalósításában.”
A kezdetektől két fontos célkitű­zésük volt, osztotta meg Kocsis Attila főszervező, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum igazgatója.
„Az egyik fontos célunk az volt, hogy egész megyét lefedő rendez­vény legyen, az eseményeket eljuttassuk minden olyan településre, ahol ma­gyarok élnek. A másik fontos célunk a kétnyelvűség volt, a magyar napok eseményeire meghívjuk a román kö­zösség tagjait is, szívesen látjuk rendezvényeinken, így erősítve a ro­mán-magyar együttélést, a többség-kisebbség jó viszonyát, ez szór­vány­ban nemcsak szükséges, de kö­telező is, hiszen szórványkö­zös­ség­ként csak a többséggel együtt­mű­ködve tudjuk megvalósítani célkitű­zéseinket.”