A temesvári Dóm téren megszervezett veterán autók parádéján csodálhatták meg az elmúlt szombaton a temesváriak a helyi és környékbeli autó-csodákat, közöttük néhány matuzsálemi korú limuzint is, közöttük az amerikai autógyártás pár legendáját is. Kevesen tudják, hogy veterán autónak számít minden, legalább harminc éves, működőképes jármű, de a „fiatalabbak” számára is van pálya: ők a fiatal veteránok népes mezejét erősítik. Ezért is volt látható a közel száznyolcvan jármű között számos olyan, amellyel gazdájuk naponta autózik.

Az európai autógyártás szinte minden márkájának – talán az északiak hiányoztak -számos változata vonult fel a Dóm térre. Tucatnyi, különböző évben legyártott BMW, közöttük a nyolcvanas évek „sztárkocsija”, a bíborszínű E30-as. Közel harminc – közülük számos ma is rendeltetésszerűen működő Mercedes, a Volkswagenekből is Bégát lehetett volna rekeszteni a majdnem fél évszázados Golf és Polo márkanevet ma is büszkén viselőktől a Jettáig és a világhírű Passatig, sőt néhány „bogárhátút” és, hogy teljes legyen a kínálat egy a maga korában közkedvelt, ma már múzeuminak számító, „bogárhátú” kisbuszt is megcsodálhattak a nézők. A Porsche-cég néhány remekműve, a francia autógyártás – Citroen, Renault ikonikus termékei, illetve az olasz autóipar zászlóshajójának számító FIAT pár, legalább hat évtizeddel ezelőtt gyártott, ma párnyinak tűnő járműve tette változatosabbá a megcsodálható kínálatot, de volt egy Lamborghini, és legalább egy Lancia „művésznevű” autó is, meg néhány valóban matuzsálemi korú, Oroszország szovjet időszakában legyártott jármű is. A „Zsigákra”, meg a felvonultatott sokféle Daciákra, no meg a pár „Trabira” érthető, hogy nagy nosztalgiával tekintettek főleg az idősebb nemzedékek tagjai…

A Veterán Járművek Tavaszi Parádéján először vett részt kiállítóként a temesvári Turbók László, ugyanis két és fél évi munkát követően mostanra készült el és lett törzskönyvezve a temesvári autószerelő mester „szíve csücske”, egy fehér színű bogárhátú Volkswagen. Előzetesként annyit, hogy ötven évvel ezelőtt a világ eme szegletében a legtöbben egy bogárhátúra vágyakoztak, akinek megvolt a jármű, az pedig igazán kiváltságosnak érezhette magát.

-Bogárhátúnak becézzük mindannyian, de ez egy Volkswagen Käfer típusú autó, amelyet 1970-ben gyártottak – tisztázza Turbók László.

-Tehát ötvenhat éves… Ránézésre vagy harmincat símán letagadhatna, olyan kisasszonyos benyomást kelt új, fehér „ruhájában”. Lehet, hogy az európai autógyártás legsikeresebb márkája volt?

-Előfordulhat, hogy a legyártott példányok tekintetében nem ebből gyártottak a legtöbbet, viszont tény, hogy 1938 és 2003 között, azaz hatvanöt évig folyamatosan gurultak le a világ valamely autógyárának futószalagjáról a bogárhátúak. Utolóskként a brazíliai és mexikói gyárak szüntették be gyártását. Egyike volt a legkedveltebb autóknak. Nem volt egy luxusautó, de megbízható és kitűnően működött. Az idők folyamáns okféle motorral szerelték fel, az 1200-1600 köbcenti közötti változatok voltak aleggyakoribbak, négy sebességes vagy automata sebváltós változatban. Ezt a példányt automata sebváltóval szerelték fel 1970-ben! Fogyasztásuk végig közepes szintű és karbantartásuk a nyugati körülmények között kifizethető volt. A hosszú ideig tartó gyártásnak köszönhetően, bőven elérhető volt minden alkatrész, ma is beszerezhető aránylag könnyen a legtöbb alkatrész. Ennek az autónak a motorja klasszikus „boxer”-motor, amelyet folyamatosan felújítottak és magam is ezt tettem. Annak idején ez az 1600-as motor az 50 Lóerejével volt a legerősebb. A mai gyenge motorizációjú személygépkocsikat is legalább 75 LE-s motorral gyártják.

-A gépkocsi teljeskörű felújítása nemrég készült el. Mennyit futott már?

-Közel háromszáz kilométert. Tekintettel arra, hogy a motor felújításon ment keresztül, nagyon kell vigyázni a terhelésre, ezért óvatosan kell bánni a járművel. Ezért a leghosszabb táv, amelyet egyhuzamban tettem meg, negyven kilométer volt és elmondhatom, hogy jelesre „vizsgázott” az autó. Most még az olajra is figyelni kell, azaz cserélni.

-Mennyit fogyaszt?

-Számításom szerint száz kilométeren megköszelíti a kilenc litert, ami…

-Egy alig pár éves Dacia és megszik ennyit. Egy majdnem hatvan éves autótól ez a fogyasztás nem meglepő…

-Az átlagostól magasabb fogyasztáshoz hozzájárul az, hogy automata a sebességváltó, ami többletfogyasztással jár. De ezzel együtt nem mondható kirívónak.

-Mekkora sebességet érhet el a felújított gépkocsival?

-Mivel felújítottam a motort, ezt még nem próbáltam ki, viszont a régi motorral óránkénti 120 kilométerrel símán futott az autó.

-Érdekes a jármű színe is. Nem fehér, de nem is sárga, vajszínű, de nem annyira… Miért választotta ezt a színt?

-Annak idején a fehér szín több árnyalatára festették a bogárhátúakat. Arra törekedtem, hogy az eredeti színéhez legközelebb álló árnyalatot használjam. Évek óta nem festenek már semmilyen autót erre a színre, de elérhető a recept, megvan a színkeverési technológia és annak megfelelően jártunk el. Ma már ez nem gond.

-Hogy került magához ez az autó és miért érzett késztetést a felújítására?

-Évek óta foglalkoztatott egy régi személygépkocsi felújításának gondolata, önmagam előtti egyfajta vizsgaként fogtam fel ezt. Az előzményekhez tartozik, hogy édesapámnak volt egy 1100-as Daciája, amelyet meggondolatlanul eladtam egy új autó vásárlása érdekében. Később feltettem magamnak a kérdést vajon képes lennék-e felújítani egy 1100as Daciát vagy más kocsit? Eldöntöttem, hogy kipróbálom magam. Elkezdtem érdeklődni és némi keresés után megvásároltam ezt a járművet.

-Milyen állapotban volt?

Viszonylag megviselt volt, de más, hasonló évben gyártott és általam megvizsgált járműhöz viszonyítva, elfogadható állapotban volt. Valamennyire védték, ponyva alatt tartották, amíg szét nem szedtem, rozsdában mérve, nem mutatta a korát. Hamar kiderült, hogy a felújítás nem lesz egy könnyű történet, de az is, hogy szinte minden alkatrész valahonnan beszerezhető. Szerencsére nem kellett megvásárolnom egy másik, hasonló autót annak érdekében, hogy kettőből csináljak egyet.

– Szakmáját tekintve autószerelő, viszont úgy gondolom, hogy a teljeskörű felújításhoz autóbádogostól kezdve, villanyszerelőn és kárpitoson keresztül számos szakember tudására volt szükség. Segítettek a kollégák

– Igyekeztem mindent, amit csak tudtam magam megcsinálni, de rengeteg alkalommal a kollégáim tanácsát követtem. Egyedül sokkal nehezebben boldogultam volna. A festést és a futómű beállítását viszont másra bíztam.

– Gyönyörűen megújult az autó kárpitja is…

-Egy temesvári autókárpitos, Szórád Tibor munkáját dícséri. Nagyon megbízható és kitűnő munkát végzett, úgy, hogy igyekeztünk az eredeti mintázatot és formát megtartani.

-Úgy látom, hogy vadonatúj gumiabroncsokkal fut az autó. Ma is gyártják ezt a – gondolom ma már nem szabványos méretet?

-Az abroncsok mérete 155/15. Mindenféle más méretet kaptam volna, de ezt nem sikerült felhajtani a közelben. A világháló segítségével éppenséggel Andorrában akadtam ezekre az abroncsokra. Izgalmas volt, mert a megrendelést követően vagy három hétig teljes csend volt, már kezdtem belenyugodni, hogy elveszett a pénzem, amikor jött az elektronikus levél arról, hogy „elindult” Temesvárra a négy, vadonatúj abroncs.

-Milyen autó lesz a következő, amelyet felújítani szándékozik?

-Egyelőre örvendek annak, hogy ez a bogárhátú jól működik, hogy sikerrel végigcsináltam ezt a munkát. Nem mondom azt, hogy ha megtalál valamilyen szakmailag érdekes munka, nem vágnék bele, de most nem tervezem újabb autó felújítását.

-Nem lehet megkerülni a kérdést: pénzben kifejezve, mennyibe került ennek a személygépkocsinak a felújítása?

-Egyértelmű, hogy az az összeg, amelyet erre a felújításra fordítottam, soha sem térül meg anyagi vonatkozásban. De valahogy megtérül a sikerélményben, abban, hogy szinte minden a saját kezem munkája, abban, hogy több első látásra nehezen kivitelezhető technikai megoldást, sikerrel alkalmaztam, illetve alkalmaztunk kollégáimmal. Számszerűsítve, közel nyolc ezer eurónyi költséggel járt a felújítás, amit nyilván két és fél év alatt fokozatosan fizettem ki, nagyobb részt alkatrészekre.

-Egyértelmű, hogy ezt a munkát nem lehet csak szenvedéllyel és nagy-nagy szívvel végezni. Tekintettel arra, hogy az ötvenhat éves személygépkocsi felújítása nem csak egy jármű újrahasznosítása, hanem egy technikai remekmű megmentése, nem lehet csak gratulálni Turbók Lászlónak!

Makkai Zoltán