A Nemzeti Összetartozás Napja egyike azoknak a jeles napjainknak, amikor nem az ünneplés, hanem az emlékezés kerül előtérbe. Nem a múlt sérelmeinek hangsúlyozására esik a hangsúly, hanem a múlt feldolgozásához szükséges emlékezésre és a közös jövő formálásához szükséges együttmunkálkodásra, közös gondolkodásra. Ebben a szellemben emlékeztek meg a Bánságban is 1920. június 4.-re egyházi közösségekben, iskolákban és a civil szervezetek által szervezett rendezvényeken.
A temesvári Magyar Házban a Temesvári Közéleti Kávéház utóbbi, nagy érdeklődés mellett megtartott június 4.-i találkozóján dr. L.Balogh Béni történész, kutató Erdély a magyar köztudatban Trianon előtt és után címmel tartott érdekes előadást rámutatva arra, hogy míg az országvesztés előtti időszakban több más régióhoz hasonlóan Erdély a Magyar Királyság egyik régiójaként volt a köztudat része, Trianon után sok magyar számára egyszerre vált Erdély a területvesztés és a történelmi trauma egyik fontos szimbólumává, és a megőrzött magyarság jelképévé. Előadásában a Temesvárról elszármazott történész Csokonai Vitéz Mihálytól Ady Endréig terjedően irodalmi példákkal illusztrálta kimagasló alkotóink viszonyulását Erdélyhez, majd a trianoni országvesztést követő politikai társadalmi folyamatokat mutatta be, hangsúlyozva, hogy a két világháború közötti időszakban a békediktátum revíziója, Erdély visszacsatolásának gondolata határozta meg a magyarországi politikai elit mozgásterét. Kitért arra is, hogy a második bécsi döntés, melynek értelmében csak Erdély északi része került vissza Magyarországhoz, a trianoni országvesztéshez mérhető drámai hatást gyakorolt a Dél – erdélyi szórványban maradt közel fél milliót számláló magyar közösség tagjai számára, és beindult a tömeges elvándorlás a magyar területek irányába. Ma is érezzük ennek hatásait, hiszen nagyon rövid idő alatt megfeleződött a régióban élő magyarok lélekszáma, ami a ma is érezhető elszórványosodási folyamat fokozódásához járult hozzá – tesszük hozzá.
A kommunista berendezkedés időszakbában Erdélyről, az erdélyi magyarság helyzetéről évtizedekig nem volt tanácsos nyilvánosan beszélni derült ki az előadásból – amíg a vezető magyarországi értelmiségiek közül Illyés Gyula nem emelte fel szavát a sokszoros elnyomásban szenvedő erdélyi magyarság érdekében. A Bodó Barna egyetemi tanár és Tamás Péter tb. Konzul, a Temesvári Közéletui Kávéház házigazdái, moderálása mellett megtartott találkozó kötetlen beszélgetéssel folytatódott, melynek keretében a vendég a közönség köréből érkező kérdésekre válaszolt.
A rendezvény alaphangulatának megteremtéséhez járult hozzá Borbély Apor ihletett szavalata. A Juhász Gyula Trianon című versének sorai semmit sem vesztettek időszerűségükből: „… Mert nem lehet feledni, nem, soha,/Amíg magyar lesz és emlékezet,/Jog és igazság, becsület, remény,/Hogy volt nekünk egy országunk e földön,/Melyet magyar erő szerzett vitézül,/S magyar szív és ész tartott meg bizony./Egy ezer évnek vére, könnye és/Verejtékes munkája adta meg/Szent jussunkat e drága hagyatékhoz…„
Makkai Zoltán
