A történelmi véletlenek közé sorolható, hogy Bolyai János a bécsi hadmérnöki akadémia elvégzése után Temesvárra került. Az már nem véletlen, hogy Bolyai geometriájánál jelentősebb tudományos teljesítmény városunkhoz nem kötődik. Ha jobban belegondolunk, akkor az állítás szűkítő, hiszen az országrészre, sőt: az egész országra is minden bizonnyal érvényes. Az ilyen típusú állítások sokszor torzítanak, ugyanis érezhetően jelen van bennük a magunk felértékelésének a szándéka. De ha arra gondolunk, hogy kikről neveztek el a Hold „túlsó” felén krátert – természetesen a legnagyobbakról –, és Bolyairól igen, akkor biztosak lehetünk, nem estünk túlzásba.
Bolyai János korszaknyitó felismerését temesvári szolgálata idején fogalmazta meg, és ez számunkra örök felelősség és feladat. Felelősség, mert ennek az örökségnek a meglétét láttatnunk kell, meg- és felmutatni a nagyvilágnak. És feladat is egyben, hogy Bolyai Jánosról a mindennapjaink világában is szó legyen. Emlékjelek révén, meg azon személyek és helyzetek okán, akik és amelyek örökségmentésként kell feltárnunk és bemutatnunk. Vekerdi László írta a Bolyaikutatásról (Természet Világa 1981/2), hogy „Azt hihetnők, hogy a Bolyaiak körül mindent megtettünk, ami csak kellőnek s illőnek mondható” – de következik a figyelmeztetése: amit tettünk kevés!
Nem kívánok kitérni a temesvári Bolyai-kutatók (Schmidt Ferenc, Neumann Mária, Toró Tibor, Salló Ervin) jelentős eredményeire, nevük említése mégis indokolt, mert munkájukkal minket is köteleznek. És vannak kutatásra váró témák ma is. A 2023-as Bolyai-emlékévben megvizsgáltam, hol lak(hat)ott városunkban Bolyai János. (Lásd: Mindenki Kalendáriuma 2024) Szinte egy esztendeje a Bolyaikutató Kása Zoltán professzor, aki elkészítette a Bolyai-leszármazottak teljes családfáját, azzal a kéréssel keresett meg, segítsek feltárni: él-e még városunkban / régiónkban Bolyai-leszármazott, illetve mit lehet tudni a Bolyai leszármazott Ciugudean Ibolyáról?
Jó lett volna megkérdezni az immár néhai Toró Tibor professzort, miként bukkant rá az akkor Temesváron élt Bolyai János leszármazottra. Ciugudean(u) Ibolya (szül. Dékány), Bolyai János dédunokája volt, akit 1968-ban egy évfordulós Bolyai-előadásra Toró Tibor meghívott. Ennek nyomán kereste őt meg az újságíró Pongrácz P. Mária, akinek az írása 1968 februárjában megjelent a Szabad Szóban, majd egy 1973-as emlékfüzetben, és a szöveget újraközölte 2002-ben, az Irodalmi Jelen c. lap novemberi számában.
Ebből a feladatvállalásból bomlott ki az a keresés és kutatás, melynek örömteli eredménye, hogy sikerült megtalálnom és megszólaltatnom Bolyai János Temesváron élő ükunokáját – Ciugudean Maria Zoe asszonyt.
Bolyai Jánosnak négy gyermeke volt: Dénes, Amália, Eliza Klára és Gyula, János hivatalosan Dénest és Amáliát ismerte el. Közülük csak Dénesnek voltak gyermekei: Farkas, Mária, Malvin, Antal, János. Látjuk, a nagy elődök nevei ismétlődnek. Innen tovább már kutatni kellett, mert sok információ hiányzott. Malvin (18791934) vitte tovább a temesvári ágat, róla tudtuk, hogy Temesváron halt meg, a férjének (Dékány Imre) csak a születési évét (1858) ismerjük mindmáig.
Dékány Imre (1858–1932 előtt) Kecskeméten született, kataszteri mérnök volt. 1897-ben Egerből Kolozsvárra helyezték, majd 1901-ben főmérnök lett. (Kása Zoltán: Bolyai János utódai, ematlap.hu 2026/2) Nem tudjuk, hol ismerte meg Bolyai Malvint, csak azt, hogy 1902-ben Gyulafehérváron egybekeltek. Kolozsváron két gyermekük született: Dékány Ibolya Mária (1903–1969) és Dékány Imre László (1904–1980). A család anyagi helyzete nehéz lehetett, ugyanis Bolyai Malvin 1907-ben nagyapjára, Bolyai Jánosra hivatkozva levélben kérte Réthy Mór (1846–1925) budapesti, egykori kolozsvári egyetemi tanárt, ha teheti, segítsen nekik abban, hogy férje jobb fizetést kapjon – ami alighanem megtörtént. 1911-ben Dékány Imrét Temesvárra helyezték, és megbízták a m. kir. 17. felmérési felügyelőség vezetésével. 1918-ban a Tiszti Címtár szerint még felmérési felügyelő. Temesváron érték meg az impériumváltozást. Nem tudni, Imre mikor és hol halt meg.
A temesvári Ciugudean családot tavaly nyáron kezdtem el keresni, több Ciugudean családhoz eljutottam, de egyik sem volt a Bolyaihoz kapcsolódó – csak névrokon. Menet közben többször konzultáltunk Kása Zoltánnal, és arra gondoltunk, a temetőkben sikerül rábukkanni a/egy Ciugudean családra. A temesvári nagy temetőket Momir Dorottya ismeri, valamennyit végig fotózta, célunk érdekében mindent végignézett, nem jutottunk előbbre. Mivel a család legutolsó általunk ismert lakhelye az Erzsébetváros és Józsefváros határán lévő Máriáról elnevezett tér egyik épülete, a két városrész katolikus parókiáit kerestem meg. És itt értük el az első (fél)sikert. Az erzsébetvárosi parókia halotti anyakönyvében szerepelt Ciugudean Viorica Maria, szül. Dékány. Most már láttuk, hogy Ciugudean (szül. Dékány) Ibolyát ezzel a névvel temetőben hiába is kerestünk volna, mert Viorica néven szerepel a halotti levélen, és akkor minden bizonnyal a temetői sírkövön is. Igyekezetünkben két halotti levelet vettünk ki (a másodikat az egyik plébános kérte ki a társától), az utóbbi tartalmazott egy plusz bejegyzést: eltemették a Timisoara III (az erzsébetvárosi ortodox) temetőben katolikus szertartás szerint. Sikerült a városrész ortodox templomának papjával beszélnem, aki némi keresés után megtalálta a kérdezett adatot: a sírt 2023-ban egy hozzátartozó átengedte egy másik családnak, Ciugudean névvel ott sírhely már nincs.
A pap érzékelte, hogy számunkra a kérdés nagyon fontos, megadott egy nevet, egy címet és egy telefonszámot: Ciugudean Maria Zoet keressem, ő adta át a sírt. Azt hittem, innen könnyű lesz az út, de nem. A telefonszám kicsengett, nem válaszolt senki. A címre elmentem, megtaláltam a nevet, kaputelefonon felcsengettem: nagyon gyenge hang válaszolt: beteg, nem tudunk beszélni.
Eltelt egy hónap, újabb hívás, a telefon kicsengett, majd további próbálkozások alkalmával szintén. Később kiderült, rossz volt a szám. Bár semmi nem mutatta, hogy jó úton járok, más választásom nem volt: nem adhattam fel, tisztázni kell Bolyai János temesvári leszármazottjának a kérdését. Meg kell tudni, hogy a Toró Tibor által megismert és az 1960-as években Temesvárt lakó Bolyai-dédunoka, Ciugudean-Dékány Ibolyának volt-e gyermeke, illetve van-e valaki, aki információval szolgálhatna a családról. Kása professzor is kutatott források után, az adatfeltárás folytatódott, a temesvári római katolikus püspöki hivatal levéltári adatforrásaiból sikerült kideríteni Malvin életrajzi adatait (18791934) és azt is, hogy férje 1932 előtt halt meg. További adatokhoz is hozzájutott: lányuk, Dékány Ibolya Mária (1903. febr. 26.–1969. júl. 29.) Ciugudean Cornel(ius)nak lett a felesége és Temes megyében, illetve később Temesváron éltek. Legutóbbi ismert lakásuk a Március 6., mai nevén 1989. December 16. úton volt 6. szám alatt.
Zoe asszony
A telefonhívásokról lemondtam, idén áprilisban majd májusban újból a kaputelefonnal próbálkoztam.
Amikor május elején megnyomom a Ciugudean névre szóló kaputelefon gombját, még nem tudom, mire számíthatok… Női hang válaszol, mondom, kissé zavartan, hogy Ciugudean Maria Zoe asszonyt keresem, és az édesanyja, a szülei iránt érdeklődöm. Mivel nem tudom, kivel van dolgom, Bolyai nevével nem hozakodom elő még. Beengednek. Miközben lépegetek a lépcsőn a harmadik emeleti lakás felé, elismétlem magamban, mit is tudunk a közvetlen családról. Ezt az alábbi, Kása Zoltántól átvett ábra mutatja. Malvin Bolyai-unoka, a férje halálozási adata nem ismert.
Ifjú Dékány Imréről (1904–1980) van infó, tudjuk róla, hogy törvényszéki bíró volt, és – ami külön érdekes – Darvas Iván hírneves magyar színész Oroszországból származó édesanyjának a második férje. Az ábrán látható, hogy Jevdokimova Antonyina születési évét ismerjük, a halálozás évét talán a budapesti Farkasréti temető iratai alapján lehetne megtudni – utánanéztem, oda temették el őket.
A második emeleti ajtóban idős hölgy áll, botra támaszkodva. Mosolyog. Elmondom, amit korábban nem mertem: Bolyai János okán, pontosabban azért keresem, mert feltételezem, hogy ő Bolyai-leszármazott.
– Így van. De alig tudok valamit róla. Hiába akarnék, sokat nem tudok mesélni. Sokan nem akarják elhinni, de igaz. Kérem, lépjen be és foglaljon helyet.
A lakás nappalijában ülünk le kis asztalka mellé. (folytatása következik)
Bodó Barna
