Nicușor Dan államfő kilépett államfői tisztsége árnyékából és szerepel. Olyanokat lép, aminőkre a politikai show-műsorok nagymestere, Traian Băsescu sem volt képes. Vegyük sorjában.
Idén május 5-én a szociáldemokrata párt (PSD) az AUR-ral (Románok Egyesüléséért Szövetség) karöltve megbuktatják a kormányt. A kormányfői tisztségre az államfő felelőssége jelöltet választani olyan személy állításával, akinek van esélye maga és kormánya mögé parlamenti többséget gyűjtenie.
Eltelik egy hét – semmi. Eltelik kettő – semmi. El három semmi. Közben az Európai Uniós óra ketyeg, eurómilliárdos tételek úszhatnak el az országnak megítélt alapokból, ha a kormány nem hozza meg az EU által elvárt politikai döntéseket. Pontosan egy hónapra volt szüksége államfőnknek, hogy megnevezzen egy politikust (Eugen Tomac), a román politikai színpad egyik statisztáját. Javaslata fából vaskarika, hiszen az addig nevenincs Tomac európai parlamenti képviselő egy közben politikai süllyesztőbe került párt (Népi Mozgalom Pártja) részéről. Párt nélkül politikusnak nem mondható, de mitől volna szakértő, milyen képességek érdemesítik egy szakértői kormány élére?
Ebből szép ízelítőt kaptak azok, akik időt áldoztak (és sok-sok mérget nyeltek) azért, hogy a felkért kormányfő programját megismerjék. Az első és legfontosabb tétele ennek a programnak a közigazgatási reform volt. A közigazgatás reformja 1990 óta folyamatosan visszatérő kérdés a román politikában, húsz éve komolyan foglalkoznak vele, 2019-ben külön könyv is megjelent róla jelentéses címmel: A közigazgatási reform 20 éve Romániában. Az ország EU-s tagfelvétele előtt komolyan nekiveselkedtek a pártok – de megegyezni nem sikerült. És a politikai fiókból előkotort kormányfő-jelölt azt meséli a tévé nyilvánossága előtt, hogy most azért van esélye a reformnak, mert az ő kormányát nem fogják vissza a pártok helyi szinteken megválasztott képviselői, tehát nincs akadály. Ekkora hülyeséget nehéz überelni, Tomacnak sikerült: szükség van a reformra, sokba kerül a helyi közigazgatás, ezért össze kell vonni településeket. Nincs koncepció, csak összevonás, mert spórolni kell. Igazi politikusi mesterterv. Mint a hazárdjátékosok, a 19-re még ráhúzott: azokan a településeken nincs élet, ahol nincsenek vállalkozók – folytatja sziporkáit. És ezek után lesznek, az összevonásokkal a vállalkozók kibújnak a földből, mint tavasszal a hóvirág.
Mondott még a jelölt fűt-fát, engem meggyőzött: nincs mit keresnie semmiféle kormány élén. És vasárnap reggel, az államfői palotában visszaadta a kapott mandátumot. Egyetlen pozitív döntése ez volt a 10 napos jelöltségi intervallumban.
Tehát államfőnknek kellett megint lépnie. Miután elpocsékolt 31 napot, Tomac jelölésével elment újabb 10 nap. Kérdés, mit kellett volna tennie? Ne a román politikai erőviszonyokból induljunk ki, hanem vegyük elő józan eszünket – ha ebben a zűrzavarban sikerült megőrizni. A józan ész azt diktálja, ha egy párt megbuktat egy koalíciós kormányt (a bűbáj ebben, hogy a bukta-kormánynak a PSD is tagja volt), akkor minden bizonnyal van valamilyen terve. Mert az országot nem lehet káoszba taszítani csak azért, mert nem tetszik X vagy Y. Ha buktatsz, akkor kigondoltad a buktatást követő lépéseket is. Vagyis kormányalakítási megbízást a PSD vezetőjének kellett volna adni, annak, aki a bajt elindította. Mutassa meg, mit tud.
És mit ad Isten, Nicușor Dan megint váratlant lép. Megbízza kormányalakítással a Liberális Párt első alelnökét, Adrian Veșteát. Nem beszél a PNL-vel, amelynek elnöke éppen Moldáviában tartózkodik hivatalos látogatáson, egyszerűen csak bejelenti a hírt. Mellette ott áll az újabb játékos, aki felolvassa papírkájáról, hogy vállalja a feladatot, amelyet nem tekint a pártja elleni lépésnek. Mintha az államfő a PSD-t védené, zavarba ne kerüljön a drága párt.
Megint a józan észre apellálok: a pártokat a szavazók bízták meg képviseletükkel. Ennek módozatait a politikai játékszabályok keretezik, vagyis ezek betartása a demokrácia egyik alapelvárása. Az államfő beletaposott a demokrácia veteményes kertjébe: nem konzultált, egyből felkért, kihagyott egy lépést. A demokráciát főleg mifelénk, ahol fiatal és törékeny, éltetni és védeni kell, nincs csak úgy magától. Most az államfő nem mérlegelt – belecsapott a lecsóba.
Előttünk a kérdés: mi lehet az államfő célja? Aligha a politikai válság megoldása. A jelöléssel belerúgott a liberális pártba, átlépett a pártvezetés felett. És ha léteztek a pártban belső feszültségek – hol nincsenek? – akkor ezeket felfokozta, rávitte az országos zűrzavarra.
Nézem a tévét, miközben a „felfedezett” Adrian Veștea olvassa elfogadó mesécskéjét, Nicușor keresi a helyét, nem találja, hol tartsa kezeit, billeg ide-oda – úgy általában nem tudja, mit kezdjen saját magával.
Szóval itt állunk. Ha megtehetném, visszavonnám a Nicușorra adott szavazatomat.
Bodó Barna
