A medvék ma mifelénk komoly és fenyegető téma. Annyira sikerült az ország medve-állományát felszaporítani, hogy az erdő nekik már nem elég, ki-bejárnak az erdők menti településekre, s ott hagyják a mancsuk nyomát. Rendesen odacsapnak, zúznak, kórházi eset is lett ezekből, több is.
És a medvéket nem szabad bántani. Ezt a medvék nem tudják – de érzik. Érzik, övék a világ, betörnek mindenhova, háztartásokat összeborogatnak, háziállatokat öldösnek. Már nem az erdőben keresik az ennivalót, hanem az emberek udvarában, óljában.
Hogyan jutottunk ide – külön történet. A mostani arról szól, hogy végre megmozdult a törvényhozás, és emelni akarják a kilövési kvótát – mert a nagyvad túlszaporodott. Védeni kell az embert. A polgárt. Az erdő mentén élőket, javaikat, életüket.
Azt hittem, mert normálisnak gondolom világunkat, s nem is szeretném, ha véleményt kellene változtatnom, szóval azt hittem: a parlament elfogadja a jogszabályt, megtörténik a szokásos és szükséges alkotmányossági normakontroll, s ha nincs kifogás, léptünk egyet az emberek, a polgárok védelmében.
De nem! Hol állt meg a jogszabály? Az államfői kihirdetés előtt, ugyanis gondos államfőnk gyanút fogott, hogy valami jogi csavar lehet a dologban, s visszaküldte az elfogadott és alkotmányosan ellenőrzött törvényt a parlamentnek. Melyik parlamentnek? Amelyik éppen szabadságol – mert a nyár már ilyen, a választottjainknak is jár a pihenés.
Tehát áll minden.
Csak a medve nem, ő vígan járja a falvakat, s ebben még segítséget is kap olyanképpen, hogy néhány Buzău megyei falucskában pénzhiány okán leoltották a közvilágítást, s a medve, ha éppen arra jár – megtette a minap – összefut a sötétben ügyintézni kényszerülő gazdaemberrel, s bizony-bizony, ezt a helyzetet nem kívánom senkinek. Jártam medvelesen a Hargita egyik erre kialakított helyén, s azóta is élénken emlékezem a vadász megjegyzésére: teljes csend, pisszenés sem, mert a medve azonnal kiszagolja a „látogatót”, s akkor nincs menekvés. Az éppen elinduló autó sem tud megszabadulni tőle, akkor a robbanékonysága, olyan gyors. Szóval aki szembe találja magát egy medvével, az imádkozzon, hogy a nagyvad ne legyen haragos állapotban.
Erre a pár évvel korábbi élményre gondolok, miközben megpróbálom elképzelni jeles államfőnk és jogi főtanácsnoka közötti szakmai diskurzust. Mert azért van az államfőnek megannyi tanácsosa, hogy azok tanácsoljanak. S azt mondja a medvékhez (is) értő tanácsnok, hogy neki az elfogadott jogszabályban az egyik vessző nem tetszik, rossz helyre tette a parlamenti fogalmazó. Ez elfogadhatatlan, tessék a Tisztelt Háznak visszaküldeni, ilyen fércmunkát nem lehet kihirdetni.
Az államfő felveszi gondolkodói alapállását, mérlegel. Igen, a medve komoly dolog, valóban kell a jogszabály, merthát vannak esetek, neki is meséltek már róla, látott valamit a tévében is, de a jogszabály az jogszabály. Az a vessző legyen a helyén. Nem előbb pár szóval, nem is hátrább, hanem legyen pontosan a helyén. Néhány jellegzetes államfői karmozdulattal nyugtázza a helyzetet a mindenért aggódó államfőnk, és meghozza a döntését: vissza a jogszabályt a parlamentbe.
Ugye, joga van, a vessző rossz helyen, döntött.
Kíváncsi vagyok, ha Vintilă Vodă, az egyik éjszakai világítás nélkül maradt falucska, ahol a medvék csúnyán szoktak viselkedni, szóval ha az ottani polgármester meghívja drága államfőnket a falujukba, mesélje el az ország első embere az életükért és vagyonkájukért aggódó falusiaknak, miért nem volt jó az alkotmányossági teszten is sikerrel átjutott jogszabály, akkor vajon mit fog mondani?
Gondolom, kis felvezető lesz a jogszabályokról általában, majd konkrétan a visszadobott jogszabályról beszél, majd arról, hogy neki mekkora a felelőssége. Mert óriási, ez bizonyos. Mert a polgárok azért választották államfőnek, hogy szolgálja a polgárokat. Védje meg őket. Mert a legfőbb érték az ember.
S közben, mivel az államfőt őrző-védő emberkék teljesen átérzik a magasztos gondolatok üzenetét, pár percig nem a(z államfő-)védelemre figyelnek – és megjelenik egy medve az udvaron. A polgármester megszólal:
– Tisztelt Elnök úr, jött a medve, hogy megköszönje Önnek, amit értük tett.
Bodó Barna
