A magyar líra halhatatlan klasszikusa, Ady Endre, 1897. szeptember 23-tól 1898. január 27-ig Temesváron, a királyi ítélőtáblánál mint na-
pidíjas írnok működött. Kevesen tudnak a sokoldalú költő e városban kifejtett tevékenységéről, mert sajnos az idáig megjelent irodalomtörténeti kiadványokban erről alig található említés.
Ady 1896 szeptemberében iratkozott be a debreceni akadémiai jogi karának évfolyamára. Az előadások iskolás rendjét unta, de azért becsületből, szülei kedvéért, 1897. januárjában kollokvál az I. félév anyagából. A II. félévi tanítás a húsvéti, valamint a pünkösdi szünet közbeiktatásával június közepéig tartott. Meddőnek érezte a Debrecenben eltöltött első évet, s elkívánkozott onnan, vizsgáit őszre halasztotta.
1897 nyarát otthon tölti a fiatal joghallgató. Az elhalsztott alapvizsga megrendítette szüleinek a fiúgyermekük jogászjövőjébe vetett bizalmát. Az otthon töltött hónapokban Ady nemigen mélyedt el a jogi tanulmányokban, inkább verseket küldött a Szilágy napilapnak.
Ady 1897 öszén visszatért Debrecenbe, vizsgáit pótolta, azaz elismerték az első év alapvizsgái sikerét. Utána szeptember derekán beiratkozott a budapesti egyetem jogi kara második évfolyamára. Néhány nap után, Maklody Miklós, Érmindszentről elszármazott táblai tisztviselő hívására Ady Endre Temesvárra jött. Itt Maklody szerint a a jogot, s a bírósághoz óhajt menni, az írnoki éveket beszámítják a szolgálatába, s királyi táblánál 90 krajcár napidíj mellett írnoki állást nyerhet. Azután, ha majd elvégezte egyszeribe aljegyző kinevezést fog kapni.
Lakást a Józsefvárosban, az egykori Arany János utca (ma Ion Ghica) 12. szám alatt bérelt, egy sárgára festett épületben, hatalmas tölgyfakapuval. A lakásnak két ablaka az utcára nyílt. Itt Ady Endre idejében egy ezredes lakott, míg a táblai irnok az udvari szobában húzodott meg. Szállásáról naponta járt be − legtöbbször gyalog, némelykor meg lóvasuton − a Belvárosba, a Dikaszteriális palotába, amelyben egyebek mellett a királyi ítélőtábla is székelt, s amelynek segédirodájában írnokként a törvényszéki aktákat körmölte. És bár igyekezett helytállni, de a gépies másolás nem kötötte le, munkáját amúgy sem végezhette valami nagy kedvvel, hiszen a jog nem érdekelte igazán. Kis fizetéséből nehezen jön ki a kocsmázóéjszakázó élete, szenvedélyes italozása miatt.
Hajdani kortársa és földije, Ladányi Dezső néhány évvel később elmesélte, hogy Ady már akkoriban verseket írogatott, ami az ottani környezetben nagy feltünést keltett.
− Nézd Bandi − mondta neki egy ízben −, hogyan hajlongunk, görnyedezünk mi egy nagyságos táblabíró előtt. Tanulj, és te is táblabíró lehetsz.
Kacagva válszolt erre Ady:
− Táblabíró? Több leszek én annál!
Ezt az igéretét, mint tudjuk, Bandi beváltotta.
Nem bírta a nehéz, áporodott bánsági levegőt, a város irodalmi életét elmaradottnak, provinciálisnak titulálta. Bánsági szolgálata három és fél hónapja alatt kedvelt helyévé a kormányszéki palotához közel üzemelő Arany Ökör vált. Itt nem csak szabad óráit, hanem nemegyszer az éjszakáit is töltötte, hol vidám cimborák és tüzes bor mellé menekült. Nem volt kedve sokszor a józsefvárosi, Arany János utca 12. szám alatti rideg, fűtetelen albérleti szobájába hazatérni.
Karácsony táján azonban súlyos beteg lesz, egy makacs influenza roppant elgyötri, s közben egy vérbaj is megsérti egészségét. A karácsonyestét nem örömmel ünnepelve, hanem betegen, egyedül kínlódva tölti el. A kettős betegségtől teljesen elgyöngyül, úgy hogy 1898 januárjában az édesanya hozta haza Érmindszentre.
A temesvári Ady-irodalom kutatói, Franyó Zoltán, Omaszta István, Bóka László, Berkeszi István, Wihelm Stepper (Tristis Vilmos), Pogány László a Temesvári Hírlap tulajdonos főszerkesztője, írásműveikben emlegetik milyen fajta verseket írt Ady Temesvárott.
Kívánatos volna a fiatal Ady temesvári tartozkodásáról beszémoló forrásokat tovább kutatni és tanulmányozni.
Dr.Pogány András-Mihály
