GYAPJÚIPAR (4.)

A Románia iparát teljesen tönkre tevő rabló magánosítás az 1989-es változásokat követően beindult, partalan dimenziókat öltött mételye nem kegyelmezett a textilipar zászlós hajójának, élvállalatának, a temesvári Gyapjúiparnak sem. Rövid ideig még tovább vitte, meghosszabbította létét ugyan a “tehetetlenségi erő”, a korábban, a kommunista rendszer utolsó szakaszában kötött export-szerződések kitételei, rögzített megállapodásai teljesítésének kényszere. A Gépgyár (UMT) után a Béga-parti város legnagyobb iparvállalata volt a textilkomplexum. Működése csúcsidőszakában alkalmazottainak a száma meghaladta a 4000-et. Több részlegén is három műszakban folyt a termelés. A juhokról lenyírt “nyers gyapjú” mosásától, tisztításától, osztályozásától fonállá fonásán, festésén, kezelésén át ruha- és bútorszövetté, illetve szőnyeggé vagy huzattá szövéséig a gyapjúfeldolgozás minden fázisát igényesen, magas színvonalón végezték el a rangos iparvállalat gépei, felkészült szakemberei. Az üzem garantált minőségű termékei megbecsülésnek, fokozott keresletnek örvendtek nemcsak a Kárpát-medencében, hanem Franciaországban, Angliában, Németországban, a Szovjetunióban, valamint az arab államokban is. Kézi szövésű és –csomózású gyapjúszőnyegeket is készítettek és szállítottak a külföldi megrendelőknek. Gyökeresen megváltozott a textilipar – és keretében a temesvári Gyapjúipar! – helyzete, létállapota, talpon maradásának, esetleges megújulásának lehetősége, esélye az országban s a világban bekövetkezett folyamatok, radikális átalakulások következtében. Új irányt, fordulatot vett a 20. és 21. századok fordulóján a közízlés, az öltözködésben és a lakáskultúrában a divat lényegbe vágó metamorfózisokat gerjesztett, jelentős mértékben kitágult és bővült a kínálat, a beszerzési, a vásárlási alkalmak és lehetősége köre. Több ok, tényező és körülmény is elősegítette, fokozta a természetes anyagok becsületének, keresletének drasztikus megcsappanását. Ugyanakkor a világgazdaság átrendeződése, nyitottabbá válása megteremtette a kereteit és feltételeit annak, hogy a távol-keleti országok textilipari tömegtermékeikkel elárasszák és valósággal megfojtsák Európa textiltermelését. A sűrűsödő, a súlyosbodó nehézségek, gazdasági, közigazgatási és politikai akadályok, közbeavatkozások, a hozzá nem értés és a szándékos, leplezetlen aknamunka a 20. század végére csődbe sodorták a Totisz Rezső alapította híres iparvállalatot is. A vezetőtanács tagjai nem az üzem megmentésén, újraélesztésén, rentabilizálásán fáradoztak, hanem annak mielőbbi tönkre tételén, bezárásán, teljes felszámolásán buzgólkodtak. Nem törődtek a tömegesen elbocsátott, utcára került, munkanélkülivé tett többezer alkalmazott sorsával, csak a maguk hasznára, meggazdagodására összpontosítottak.

Szétdaraboltan, üzemegységekként, részlegekként juttatták a hirtelen meggazdagodott vállalkozók, a vagyonhajhász ügyeskedő szélhámosok, a szerencselovagok kezére a közvagyont. Élén az igazgatónővel a vállalat korábbi döntéshozói az érvényben levő törvényeket kijátszották, durván megsértették, többszörösen áthágták, s feszes iramban magánkézbe játszották át a 170 000 m2-es területet s a rajta álló épületeket, üzemcsarnokokat. Kivizsgálás, bírósági eljárás is indult némelyikük ellen. Gyanút keltő, nem a legtisztább tranzakciók, tulajdonoscserék követték egymást. A visszaélések, a csalások, hamisítások, lopások láncreakciója óriási méreteket öltött. Az igazgatónőt több mint féltucat nyomós váddal bíróság elé állították és el is ítélték. A peres eljárások végén kiszabott börtönbüntetések mindegyikének foganatosítását, végrehajtását azonban kivétel nélkül felfüggesztették.

Egy eléggé ellentmondásos akció eredményeként 2001-ben a privatizált cég Ovidiu Tender üzletember, tőkepénzes birtokába került, aki Új Temesvár néven egy korszerű lakó- és irodaház-övezetet szándékozott kialakítani a Take Ionescu sugárút és a Meletie Drăghici (volt: Gyapjúipar) sor között. Hozzáláttak az ipari platform „felszabadításához”, letakarításához. A Gyapjúipar régi épületei közül az utolsókat 2010 szeptemberében bontották le. Akár jelképesnek, üzenetértékűnek is tarthatjuk, minősíthetjük a le nem dózerolt, sértetlenül épen hagyott két emblematikus épületet, amelyek a Gyapjúipar dicső múltjának, tündökletes történetének két fontos periódusát mérföldkövezik, idézik a tovatűnt időkből. A hajdani Meghosszabbított Magyar utca (most: Take Ionescu sugárút) 46 C szám alatt álló tornyos, fagerendás, szecessziós irodaépület a gyárteleppel egyidejűleg, 1904-1905-ban épült a fiatal műépítész, Székely László tervei alapján. Napjainkban az ISHO Ház nevet viseli, s AND BA – ISHO A tervezőiroda, az Art Encounters Alapítvány és Galéria hajlékaként szolgál. Az Art Encounters Alapítvány rendezte meg az ISHO Office-1 földszinti termeiben 2025. április 3. – június 28. között az iskolát teremtő temesvári festőművész, Bertalan István (1930–2014) A Világ ritmusában című reprezentatív életmű-tárlatát, amelyet 2026-ban Bukarestben is bemutattak. Az irodaés lakóháztelep déli oldalán áll még az 1970-es években emelt toronyblokk épülete, amely munkásszállásnak emeltek a munkáslányok, a moldovai textilszakiskolák tömegesen Temesvárra vezényelt végzettjeinek elhelyezésére. Napjainkban is lakják!?

A politikai és gazdasági összeköttetései dacárra a milliomos Ovidiu Tender is bíróság elé került, amely a „Carom ügyben” 12 év és 7 hónap börtönbüntetésre ítélte. Négy év öt hónapot töltött a rácsok mögött. 2019-ben feltételesen szabadlábra engedték, majd 2024-ben valamennyi vád alól felmentette a fővárosi ítélőtábla. Ovidiu Tender lebuktatása után Ovidiu Șandor, a temesvári City Business Centert építő üzletember vásárolta meg, az ILSA-telek épületmentes öt hektáros részét. „Új szomszédság”, »ILSA Land« projekt néven tovább folytatta a csupa beton-, fém- és üvegépületekből formálódó övezet megteremtését, amelynek alapkoncepcióját, általános tervét az Andreecu&Gaivorovschi Építész-Iroda dolgozta ki. A legkorszerűbbnek, legcélszerűbbnek és legmutatósabbnak elképzelt és szánt övezet, épületegyüttes kivitelezéséhez, megvalósításához 2016 őszén láttak hozzá. A munkálatok az elképzeltnél, a tervezetnél valamivel lassabban, körülményesebben haladtak, haladnak. Nagyok a csúszások, az átütemezések, az elnapolások és a halasztások. Sok minden elkészült, átadásra került, de még rengeteg a tennivaló, a megvalósításra váró objektum. Az urbanisztikai park kialakítása befejezéséhez közelít. Az épületek két harmada mintegy 1200 1-4 szobás lakást fog felölelni, míg 1/3-át iroda- és üzletházak foglalják majd el. A 4-5 szintes tömbök monotoniáját magasabb, akár 7 vagy 11 emeletes „toronyblokkok” oldják, törik meg. A Béga-csatornára néző oldalon sorakoznak majd az alacsonyabb, a Take Ionescu sugárút jobb felé pedig a magasabb épületek.

Minden lakáshoz terasz és földalatti garázs is tartozik. A tervezők megkülönböztetett gondot fordítottak az övezet és környékének rendezésére, célszerű és vonzó kiképzésére: ligetek, zöldövezetek, pihenőhelyek, kereskedelmi terek, éttermek, kávézók, óvoda /iskola, játszótér, edzőterem medencével vagy futópálya stb. létesítésével.

Kigondolták, tervezik, hogy a városrészen haladjon majd át a Béga-parti város déli és északi kerületeit összekötő többsávos “Zöld Főútvonal”, amely távlatilag szerves részét, fontos szakaszét fogja majd képezni a régóta megálmodott “2. körgyűrűnek”. Mindenképpen számolnak a zónát átlósan átszelő főút megteremtésének tervével, annak dacára, hogy elvileg a fertályt mindenekelőtt a gyalogosoknak és kerékpározóknak szánták, tartják fenn. A közszállítási eszközök, járművek nem hajthatnak be a csupa beton, fém és üveg épületek közé.

A beruházóban, a beköltözött bérlőkben és a városgazdákban komolyan felmerült a Béga-csatorna fölötti újabb átkelő – egy közúti vagy gyaloghíd vagy estleg mindkettő! – megépítésének gondolata. Pályázatot is kiírtak a műtárgyak megtervezésére, térbeli elhelyezésére. A beérkezett tervrajzokat ki is állították s közvitára is bocsátották. Figyelmet érdemlő, megfontolt ötletek, javaslatok is megfogalmazódtak, de akadtak szép számmal képzeletszülte, a konkrét adottságokat és lehetőséget teljesen mellőző, figyelmen kívül hagyó fantazmagóriák. Rengeteg a megválaszolásra váró kérdés, megoldandó urbanisztikai, városfejlesztési és köznapi probléma! Hogyan valósítható meg gyakorlatilag a csatorna mindkét oldalán a hidakra való feljutás, illetve leereszkedés. Milyen mértékben károsodnak majd a Bégát szegélyező zöldvezetek? Mi történik a folyó két partján kiépített bicikliutakkal? Stb. stb.

Az ambiciózus projekt maradéktalan megvalósításáig – előreláthatólag! – még el fog telni néhány esztendő. Épületek sűrűje lepte, borította el és fedi majd teljesen be az egykori Gyapjúipar terjedelmes platformját. A textilipar és a sport hajdani büszkeségéből – a két kortanúként meghagyott épületen kívül – gyakorlatilag semmi sem maradt. Sic transit gloria mundi!

Szekernyés János