Olvasom a szótárban: Az iskolapénz egy olyan pénzügyi térítés, amelyet a diákoknak vagy a szülőknek kell fizetniük az oktatási intézményekben való részvételért. Hát szerintem nem a részvételért kellett fizetni, hanem az oktatásért. Magyarul a tudásért. S ha a tudásnak valaki híján marad, akkor a mondás szerint figyelmeztetik, hogy kérje vissza az iskolapénzt, ugyanis alapvető dolgokat nem tud. Nem tud például számolni.
Mint most, Románia, az EU-programként futó PNRR, románul Planul Național de Redresare și Reziliență, magyarul egyszerűen Országos Helyreállítási Tervként emlegetett óriásprogram tételeit illetően. Úgy néz ki, hogy hatalmas pénzeket veszít(ett) Románia.
Az ország a most, vagyis 2026. augusztus 31-én lezáruló EU-s programok nem vagy rosszul teljesítése miatt veszít eurómilliárdokat. Pontosabban amiatt, hogy bevállalt egy sor feladatot, s azokat nem tervezte be rendesen, nem menedzselje jól, kifutott az előírt határidőből. Az ország akár 10 milliárd eurót is elbukhat, az eredetileg megcélzott, szerződésbe foglalt összeg mintegy 40%-át.
Honnan jön a pénz? Az Európai Bizottság hozott létre egy közös fejlesztési alapot, jórészt azért, hogy a Covid által megtépázott gazdaságok helyreállását elősegítse. Románia, természetesen, amire lehetett, arra szépen támogatást kért: autópályákra, vasútfelújításra, új kórházakra (Temesvár is szóba került, majd kivették), oktatási intézményekre, patrimonizált, vagyis műemléki és történelmi örökséghez tartozó épületek, kastélyok felújítására. Ide sorolható a segesvári vár felújítási programja, Sarmisegetuza örökségvédő építkezései. További fontos tétel lehetne a zsibói Wesselényi-Béldy kastély, amely omladozik, az 1948-as államosítás óta szinte minden működött benne, nem javították, lelakták, rombolták. Most kértek rá pénzt, lett volna a program keretében, a helyi hatóságok a különbséget nem tudták/akarták előteremteni, esett a program. Ide sorolandó a temesvári Hunyadi-kastély, a Bánsági Múzeum főépülete, amelyet 19 éve folyvást úgymond felújítanak, s amelyet 2026 júniusában kellett volna befejezni. Nem sikerült, jókora bukta, az épület felújításának valószínű dátuma 2028 – de ahhoz már nem jönnek EU-s pénzek. Az elvesző összeg helyileg jelentős, kb. 32 millió lej.
Vegyük az autópályákat. Az eredeti tervekből lemondtak 245 km sztrádáról, többek között a sokat emlegetett Transzilvánia pálya jelentős részéről is, amely – emlékezzünk csak! – a 2000-es évek eleji terv volt, Adrian Năstase trónolt kormányfői székben, és az általa nagyon szeretett Bechtel cég nem csinált semmit. Azóta épülget itt-ott egy-egy szakasz – de Erdély pályája Bukarestben nem prioritás. A moldvai igen, de Bakótól észak felé 86,5 km-nyi pályát a leszerződöttből nem sikerült megépíteni, ez a pénz is elszáll, mint egy mély sóhaj.
Ilyen gazdagok vagyunk. Illetve, ennyire tékozolnak felelős (?) politikusaink. Ugyanis Románia 2021-ben 29,2 milliárd eurós programot vállalt megvalósítani, ebből vissza nem térítendő támogatás volt 14,2 milliárd euró, előnyös kölcsön 14,9 millió euró. A programot azóta kétszer újra tárgyalták. 2023 végén azért, mert a román gazdaság fejlődési üteme magasabb volt a tervezettnél, vagyis jobban működött, kevesebb támogatásra számíthatott. Így ment el 2,1 milliárd euró. A második újratárgyalás 2026 eleji, amikor már világos volt, hogy egy sor fontos, de késésben lévő projektet nem sikerül befejezni, és kérték ezek kivételét a támogatások köréből. Így mondtak le kb. 7 milliárd euróról. További elvesztett tételek: az új bértörvény kidolgozásának és elfogadásának elmaradása 770 milliós veszteséggel jár, az elmaradt közigazgatási reformok miatti veszteség 458 millió euró, az energetikai rendszer reformja (dekarbonizáció) elmaradása miatt 100 millió euró…
Nem folytatom. Ha egy kisvállalat tulaja vezetné így a cégét, akkor a szakma megbélyegzi: pancser. Megérdemli sorsát. Semmire nem képes, elkótyavetyéli az esélyeit is.
Románia talán most felébred, végre, hogy nem lehet ígérgetni hatra-vakra össze-vissza, mint Trianon előtt, amikor Brătianu felszólítására olyan dokumentumok készültek, amelyek köszönőviszonyban sem voltak a valósággal. Ami akkor bejött mert a győztes hatalmak döntéshozói nem jártak semminek utána az ma járhatatlan út. Ma mindenki minden tud, látják Brüsszelben (is), mi folyik az országban. Kapkodás, fejetlenség. Amikor alig három hónap van az EU-s vállalások teljesítésére, az egyik kormánypárt lefejezi a kormányt. Ebben a helyzetben ki képes egy elfogadható bértörvényt kitárgyalni az érdekeltekkel? Senki.
Szomorú, de olykor a medve pártján lehetünk csak: úgy kell nekünk. Tanuljuk meg, hogy ígéretekkel nem lehet országot építeni. Amit most veszít az ország, az a román politikai elit iskolapénze. Amit visszakért az EU.
Bodó Barna
